Orvosi Hetilap, 1988. március (129. évfolyam, 10-13. szám)

1988-03-06 / 10. szám - Káldor Antal: Tallózás a klinikai farmakológiában

niának valóban hatásos gyógyszerét nem ismerjük, ma már több mint tucatnyi hatásos és viszonylag kevés mellékhatással rendelkező antihypertenzív szerünk van, sőt Gross szerint az ideális antihypertenzív szert már-már kezünkben tartjuk. Ezeknek a metodikáknak köszönhető továbbá az is, hogy a gyógyszerek bevezetése kapcsán és forgalom­­bahozataluk után észlelt, nemkívánatos vagy toxikus hatások jelentkezése jelentősen csökkent, a tragikus következmények száma pedig elenyésző. Nemrég Írországból számoltak be egy 31 éves férfi halálá­ról egy I. fázis vizsgálat kapcsán. Az önkéntes egy új anti­­arrhythmiás szert kapott (Eproxindin), melyet már 74 személy­nek 192 adagban korábban adtak. A beteg aszisztófiában halt meg. Csak ezután derült ki, hogy a férfit megelőzően egy pszichiátriai embulancián egy depó hatású tranquillanst (Flu­­penthicol) kapott és a halált a két szer interakciójával magya­rázzák (4). A toleranciavizsgálatok természetesen nem veszé­lyeztetik tudatosan az I. fázisvizsgálatokban részt ve­vők egészségét. A klinikai farmakológus azonban gyógyszerek humán toxicitásának értékelésében fontos adatokat nyerhet az öngyilkosságot elkövetőktől, akár sikeres a kísérlet, akár nem. Közelmúltbeli példa Magyarországról: A 90 Minipress (1 mg) tabletta öngyilkossági szándékból történt bevétele sem­milyen komolyabb következménnyel nem járt (5). Nyilvánvaló, hogy ezen adat birtokában az orvos nyugodtabban rendelheti a Minipresst. Ismételten esett szó arról, hogy gyógyszerek hu­mán értékelésekor a vizsgálatban szereplőket tudott vagy gyanított kockázatnak nem tehetjük ki, de ha va­laki valós vagy insinuált öngyilkossági szándékkal egy gyógyszert a megengedett adagnál nagyobb mennyi­ségben vett be, akkor az illető kezelése kapcsán vagy boncolásakor nyert adatok a klinikai farmakológia szá­mára rendkívül fontosak lehetnek. A klinikai farmako­lógia tehát ezeknek a szerencsétlen embereknek vizsgá­latából „profitálhat”. Jelentős szerepe lehet a klinikai farmakológiai to­vábbképzésnek a korszerű gyógykezelési szokások ki­alakításában. Magyarországon például a Chlorocid, vagy a Bucarban rendelésében megfelelő cikkek meg­jelenése és előadások elhangzása után zuhanásszerű csökkenés következett be. Az egyébként kedvező tendenciának viszont jelen­tős hátránya az, hogy az új gyógyszerek bevezetésének időtartama jelentősen megnőtt. Ma már egy gyógyszer „élete”, amíg hatásosabb és kevesebb mellékhatást okozó szer kerül forgalomba, rövidebb lehet, mint utób­bi kifejlesztésének és forgalombahozatalának ideje. Így például új anticoncipiensek kifejlesztésében az a prob­léma, hogy azok esetleges teratogén, carcinogén hatá­sának vizsgálata különösen hosszadalmas. Ezért új gyógyszerek „életének” viszonylag rövid tartamát te­­kintetbe véve a világ jelentősebb gyógyszergyárai újabb anticoncipiensek kifejlesztésével általában nem foglal­koznak. Két évvel ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium ad hoc bizottságot hozott létre, annak tanulmányozá­sára, hogy Magyarországon a törzskönyvezés folyamata tovább tart-e, mint másutt és ha igen, akkor ennek mi az oka. A Bizottság 11 gyógyszer sorsát vizsgálta szúró­próbaszerűen. Abból a szempontból reprezentatívnak tekinthető a felmérés, mert a gyógyszergyárak készít­ményei a gyárak nagyságának megfelelően voltak kép­viselve, különböző hatástani csoportok voltak, képvi­selve és a gyógyszerek alkalmazása is különböző módon történt. Az Országos Gyógyszerészet Bizottság által rendelkezésre bocsátott angol és NSZK-beli adatokkal összehasonlítva kiderült, hogy a törzskönyvezés folya­mat semmi esetre sem hosszabb, inkább valamivel rö­­videbbnek bizonyult. Egyetlen gyógyszer esetében a meghosszabbodott időt nem szakmai és nem szervezési okokkal lehetett magyarázni. A gyógyszerbevezetési folyamat meggyorsítása ér­dekében bizonyos esetekben elfogadhatónak tartják, hogy rövid alkalmazásra szánt gyógyszerek esetében a humán vizsgálatokat elkezdjék, mielőtt az összes chro­­nikus toxicitási vizsgálatokat a szükségesnek ítélt mindegyik állatfajon befejezték volna. A mintegy tizenöt évvel ezelőtt készült ábra ma már aktualitását vesztette (1. ábra). Nemcsak azért, mert a gyógyszerek bevezetésének egyes fázisai általá­ban tovább, esetleg sokkal tovább tartanak, hanem azért is, mert az egyes fázisok merev különválasztása is szűnőfélben van. Ez általában az I. és II. fázisra érvé­nyes. Bizonyos hatástani csoportokban a gyógyszer­­kutatót, a klinikai farmakológust és a gyógyszeripart nem elsősorban a toleranciavizsgálatok eredményei ér­deklik, hanem az, hogy hat-e az anyag. Csökkenti-e a magas vérnyomást, megszünteti-e az arrhythmiát, immúnszuppresszív hatású-e ? Ekkor és csak ekkor ér­demes toleranciát vizsgálni, hiszen ezzel a módszerrel, végső fokon, kevesebb személyt teszünk ki kocká­zatnak. Számos intézetben ma már világszerte az ilyen ér­telemben végzett II. fázisvizsgálat megelőzi a régi I. fázist. Amerikai felmérések alapján a gyógyszeriparnak csak akkor érdemes foglalkozni adott betegség kezelé­sére vagy esetleg gyógyítására szánt gyógyszerrel, ha abban a betegségben legalább 100 000 ember szenved. Ugyanakkor az Egyesült Államokban körülbelül 2000 (kétezer) olyan betegség van, melyben 100 000-nél ke­vesebben szenvednek (6). Az úgynevezett árva gyógy­szerek (orphan drugs) kérdésének tárgyalására nemrég került sor (7). /. hatásmód, toxicitás, metabolismus # hatásosság mellékhatások x Haza törzskönyvezés Ю. széleskörű Klinika értékelés XX Nemzetközi forgalomba hozatal tv'therap­ós érték'nem várt mellékhatások

Next