Orvosi Hetilap, 1988. március (129. évfolyam, 10-13. szám)
1988-03-06 / 10. szám - Káldor Antal: Tallózás a klinikai farmakológiában
niának valóban hatásos gyógyszerét nem ismerjük, ma már több mint tucatnyi hatásos és viszonylag kevés mellékhatással rendelkező antihypertenzív szerünk van, sőt Gross szerint az ideális antihypertenzív szert már-már kezünkben tartjuk. Ezeknek a metodikáknak köszönhető továbbá az is, hogy a gyógyszerek bevezetése kapcsán és forgalombahozataluk után észlelt, nemkívánatos vagy toxikus hatások jelentkezése jelentősen csökkent, a tragikus következmények száma pedig elenyésző. Nemrég Írországból számoltak be egy 31 éves férfi haláláról egy I. fázis vizsgálat kapcsán. Az önkéntes egy új antiarrhythmiás szert kapott (Eproxindin), melyet már 74 személynek 192 adagban korábban adtak. A beteg aszisztófiában halt meg. Csak ezután derült ki, hogy a férfit megelőzően egy pszichiátriai embulancián egy depó hatású tranquillanst (Flupenthicol) kapott és a halált a két szer interakciójával magyarázzák (4). A toleranciavizsgálatok természetesen nem veszélyeztetik tudatosan az I. fázisvizsgálatokban részt vevők egészségét. A klinikai farmakológus azonban gyógyszerek humán toxicitásának értékelésében fontos adatokat nyerhet az öngyilkosságot elkövetőktől, akár sikeres a kísérlet, akár nem. Közelmúltbeli példa Magyarországról: A 90 Minipress (1 mg) tabletta öngyilkossági szándékból történt bevétele semmilyen komolyabb következménnyel nem járt (5). Nyilvánvaló, hogy ezen adat birtokában az orvos nyugodtabban rendelheti a Minipresst. Ismételten esett szó arról, hogy gyógyszerek humán értékelésekor a vizsgálatban szereplőket tudott vagy gyanított kockázatnak nem tehetjük ki, de ha valaki valós vagy insinuált öngyilkossági szándékkal egy gyógyszert a megengedett adagnál nagyobb mennyiségben vett be, akkor az illető kezelése kapcsán vagy boncolásakor nyert adatok a klinikai farmakológia számára rendkívül fontosak lehetnek. A klinikai farmakológia tehát ezeknek a szerencsétlen embereknek vizsgálatából „profitálhat”. Jelentős szerepe lehet a klinikai farmakológiai továbbképzésnek a korszerű gyógykezelési szokások kialakításában. Magyarországon például a Chlorocid, vagy a Bucarban rendelésében megfelelő cikkek megjelenése és előadások elhangzása után zuhanásszerű csökkenés következett be. Az egyébként kedvező tendenciának viszont jelentős hátránya az, hogy az új gyógyszerek bevezetésének időtartama jelentősen megnőtt. Ma már egy gyógyszer „élete”, amíg hatásosabb és kevesebb mellékhatást okozó szer kerül forgalomba, rövidebb lehet, mint utóbbi kifejlesztésének és forgalombahozatalának ideje. Így például új anticoncipiensek kifejlesztésében az a probléma, hogy azok esetleges teratogén, carcinogén hatásának vizsgálata különösen hosszadalmas. Ezért új gyógyszerek „életének” viszonylag rövid tartamát tekintetbe véve a világ jelentősebb gyógyszergyárai újabb anticoncipiensek kifejlesztésével általában nem foglalkoznak. Két évvel ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium ad hoc bizottságot hozott létre, annak tanulmányozására, hogy Magyarországon a törzskönyvezés folyamata tovább tart-e, mint másutt és ha igen, akkor ennek mi az oka. A Bizottság 11 gyógyszer sorsát vizsgálta szúrópróbaszerűen. Abból a szempontból reprezentatívnak tekinthető a felmérés, mert a gyógyszergyárak készítményei a gyárak nagyságának megfelelően voltak képviselve, különböző hatástani csoportok voltak, képviselve és a gyógyszerek alkalmazása is különböző módon történt. Az Országos Gyógyszerészet Bizottság által rendelkezésre bocsátott angol és NSZK-beli adatokkal összehasonlítva kiderült, hogy a törzskönyvezés folyamat semmi esetre sem hosszabb, inkább valamivel rövidebbnek bizonyult. Egyetlen gyógyszer esetében a meghosszabbodott időt nem szakmai és nem szervezési okokkal lehetett magyarázni. A gyógyszerbevezetési folyamat meggyorsítása érdekében bizonyos esetekben elfogadhatónak tartják, hogy rövid alkalmazásra szánt gyógyszerek esetében a humán vizsgálatokat elkezdjék, mielőtt az összes chronikus toxicitási vizsgálatokat a szükségesnek ítélt mindegyik állatfajon befejezték volna. A mintegy tizenöt évvel ezelőtt készült ábra ma már aktualitását vesztette (1. ábra). Nemcsak azért, mert a gyógyszerek bevezetésének egyes fázisai általában tovább, esetleg sokkal tovább tartanak, hanem azért is, mert az egyes fázisok merev különválasztása is szűnőfélben van. Ez általában az I. és II. fázisra érvényes. Bizonyos hatástani csoportokban a gyógyszerkutatót, a klinikai farmakológust és a gyógyszeripart nem elsősorban a toleranciavizsgálatok eredményei érdeklik, hanem az, hogy hat-e az anyag. Csökkenti-e a magas vérnyomást, megszünteti-e az arrhythmiát, immúnszuppresszív hatású-e ? Ekkor és csak ekkor érdemes toleranciát vizsgálni, hiszen ezzel a módszerrel, végső fokon, kevesebb személyt teszünk ki kockázatnak. Számos intézetben ma már világszerte az ilyen értelemben végzett II. fázisvizsgálat megelőzi a régi I. fázist. Amerikai felmérések alapján a gyógyszeriparnak csak akkor érdemes foglalkozni adott betegség kezelésére vagy esetleg gyógyítására szánt gyógyszerrel, ha abban a betegségben legalább 100 000 ember szenved. Ugyanakkor az Egyesült Államokban körülbelül 2000 (kétezer) olyan betegség van, melyben 100 000-nél kevesebben szenvednek (6). Az úgynevezett árva gyógyszerek (orphan drugs) kérdésének tárgyalására nemrég került sor (7). /. hatásmód, toxicitás, metabolismus # hatásosság mellékhatások x Haza törzskönyvezés Ю. széleskörű Klinika értékelés XX Nemzetközi forgalomba hozatal tv'therapós érték'nem várt mellékhatások