Orvosi Hetilap, 1993. május (134. évfolyam, 18-22. szám)
1993-05-16 / 20. szám - Süle Tamás: Erzsébet királyné emléke orvosi vonatkozású érmeken
maszt az is, hogy thrombosisok gyakrabban fordulnak elő. Az antiphospholipideknek és a magzati halálozás kapcsolatának igen nagy jelentősége van a therapiában. Nagy adag corticosteroid és kis adag aszpirin szövődményeket okozhat (praeeclampsia, infekció, gesztációs diabetes, Cushing-sy., osteoporosis), és utóbbi hatása sem egyértelmű. Kis adag heparinnal viszont sikerült a magzati mortalitást lényegesen csökkenteni, amit éppen ezért javasolnak. Hatásos volt intravénás IgG is, de meg kell fontolni az élethossziglan tartó orális antikoagulációt, immunszuppresszív szereket és cytosztatikumokat, ha ezek adásának kontraindikációja nincs. Mit csináljon most a klinikus? Ha SLE-ben az abortusnak vagy a magzati halálozásnak — koraszülésnek — egyéb oka kizárható, akkor LA-X, ill. ACLA-X kell vizsgálni, mégpedig mindig kontrollálva. Ha a reakció pozitív, akkor 2-4 hónap múlva ismétlés szükséges, ha csak az egyik, a heparin kezelést akkor is el kell kezdeni. Még nem világos, hogy lehet-e ezt folytatni, különösen akkor, ha a betegnek már volt előzőleg abortusa; mindehhez nagyobb számú beteg vizsgálata szükséges, és feltehetően választ ad arra a kérdésre, hogy direkt vagy indirekt úton okozzák-e a megnövekedett koraszüléseket és thromboembo-iákat. Bán András dr. Az őssejt-faktor képes az aplasticus anaemiás betegek csontvelősejtjeinek a növekedését in vitro serkenteni. Wodnar- Filipowicz, A. és mtsai (Dept. of Res. and Dep. of Hematol., Univ. Hosp. Basel, Svájc), Blood, 1992, 79, 3196. Az aplasticus anaemia vagy pancytopenia actiologiája, sokfélesége ellenére jobbára ismeretlen, és hogy a csontvelő őssejtjei milyen mechanizmus alapján pusztulnak el, arra vonatkozólag egyértelmű magyarázat ma sincsen. Az a lényeg, hogy a homeopoeticus őssejt érése és a proliferációja valamilyen módon megreked, aminek az a következménye, hogy in vitro kifejezetten csökken a sejtkolóniák növekedése. Ezt néhány növekedési faktorral (GM—CSF) és interleukin-3-mal csak nagyon kis mértékben sikerült befolyásolni. Eredményeket eddig a csontvelő-transzplantáció hozott, míg az immunszuppresszív therapia hatása több volt mint bizonytalan. Az őssejtfaktort a csontvelő strómasejtjei termelik és c-kit ligandjának sejtfelszín-receptor tirozinkináze aktivitása van. Egerekben ezt a W locus kódolja (white-spotting); a W és Si locus mutációjával sikerült az emberi kórképhez hasonló elváltozást létrehozni. A szerzők rekombináns humán SCF (stem-cell-factor) hatását vizsgálták 15 betegben, akiket előzőleg eredménytelenül kezeltek antilymphocyta-globulinnal. Csak az in vitro kolóniaképződés alakulását ismertetik. Erythropoetin, interleukin-3, GM—CSF és G—CSF, külön-külön adva hatástalanok voltak, de SCF hozzáadásával a kolóniák száma lényegesen megszaporodott, és a növekvő sejtmennyiség elérte a normális csontvelő sejttartalmának a 30%-át, vagyis az SCF + a többi növekedési faktor szinergetikus hatású volt. Az eredmények az SCF klinikai értékétől függetlenül arra utalnak, hogy a pancytopenia kezelésében a c-kit ligandnak döntő szerepe van. Bán András dr. Az őssejt-faktor szerepe a kolónianövekedésben, szerzett és konstitucionális (Fanconi) aplasticus anaemiában. Bagnara, G. R és mtsai (Div. Ernától. Ospedale San Martino, Genova, Olaszország), Blood, 1992, 80, 382. Szerzett és öröklött aplasticus Fanconianaemiában (FA) a csontvelő vérképző sejtjeinek a kolóniaképző funkciója csökkent. Ezt rendes körülmények között különböző kolóniastimuláló faktorok (CSF), az interleukin-3 (IL-3) nem befolyásolják, sem a GM—CSF és a G—CSF és nagyon minimálisan az IL-5. Aplasticus anaemia bizonyos eseteiben a T-lymphocyták eltávolításával ezt az állapotot átmenetileg meg lehet szüntetni, és a progenitor sejtek reakciója a különböző cytokinek hatására helyreállott. A balsiker oka FA-ban a progenitor sejtek intrinsic defektusában, a csontvelő mikro-környezetének működési zavarában egyaránt felvethető. A CSF stimulálja a differenciálatlan progenitorokat egyéb cytokinekkel együtt, melynek immunoreaktív formájáról kiderült, hogy hatásosabb, mint a normális soromból izolált őssejt-faktor. A vizsgálatnak az volt a célja, hogy kiderítse, hogyan hat a CSF a csontvelő progenitor sejtjeire súlyos szerzett asplasticus és FA-ban. Szerzett aplasticus anaemia miatt 11 beteget vizsgáltak (5-öt a diagnózis időpontjában, 6-ot pedig antilymphocyta globulin kezelés után), FA-ban 12-t, és kontrollképpen 9 normális személyt. AS granulocyta-makrophag faktor (CFU— GM) + GM—CSF hozzáadásával a korai erythroid (EFU—E) és granulocyta-CFU, az erythrocyta, monocyta és megakaryocyta kolóniák növekedését (erythropoctin és IL-3) 20 ng/ml SCF-el, illetve enélkül vizsgálták. A kontrollokban az SCF a CFU— GM kolóniák számát növelte, mégpedig 103-ról 263-ra, a BFU-E-ket 168-ról 352-re és a megakaryocyte kolóniákat 6-ról 38-ra. Szerzett aplasticus anaemiában az SCF szignifikánsan növelte a BFU sejtek szaporodását és elősegítette a megakaryocyta-kolóniákét is. Ez egyaránt igazolódott a diagnózis után még nem kezelt és az antilymphocyta globulinnal kezelt betegekben. Ezzel ellentétben a 12 FA beteg közül 10-nél sem a CFU—GM, sem a BFU—E és FCU—GEMM (megakaryocyta) kolóniák nem növekedtek sem SCF-el, sem enélkül. A FA-s betegek progenitor sejtek reakciójának a hiánya a GM— CSF + SCF vagy IL-3 + SCF-re nem volt összefüggésben a messenger RNA-k cytokin receptorának a zavart expresszivitásával . Bán András dr. ONKOLÓGIA A gyomorrák: a japán példa. Peix, J. L. (Editorial): Ann. de Chirurgie (Paris), 1992 , 46, 559. A Franciaországban és más nyugati országokban a gyomorrák sebészi kezelése után megfigyelt középszerű eredmények azt sugallták, hogy a sebészi kezelés egy túlhaladott, haszontalan kezelési mód, és a kiterjesztett műtétek inkább csak a sebészeknek, de nem a betegeknek a megelégedését szolgálják. A japán sebészek gyakorlata más meggyőződéshez vezet. A gyomorrák Japánban az első számú, leggyakoribb rák (1990-ben 41 000 újonnan felfedezett rákból 18 000 volt gyomorrák). Ez nagy népegészségügyi problémát jelent, amellyel 30 éve a japán gyomorrákkutató társaság (JRSGC) foglalkozik. A küzdelem három fő iránya: a korai rákok kiszűrése endoscopos tömegszűréssel; az egységes elvek alapján történő radikális sebészi kezelés; a kiegészítő kezelési eljárások (citosztatikus és sugárkezelés) alkalmazása. A recidív esetek tanulmányozása alapján 16 nyirokcsomóláncot határoztak meg, 3 csoportba osztva. A sebészeti kezelés alapelve a komplett lymphadenectomia (blockdissectio), amely lehetővé teszi a pontos „staging”-et és igen jó túlélési eredményeket ad (II. és Ш. stádiumérák extensív műtéte után 71, ill. 44%-os ötéves túlélést). Az a szemlélet, hogy a japán eredmények nem valósak, a cikk szerzője szerint csak néhány politikus és üzletember számára lehet önmegnyugtatás saját hibáik takargatására. Hiba lenne, ha a sebészek is átvennék ezt a szemléletet. S. Evrard és munkatársa cikkével kapcsolatban a szerző ajánlásként leszögezi, hogy nem tehetünk mást, mint beismerni elkövetett hibáinkat, pontatlanságainkat és elhatározni a japán példa követését. Varga János dr. A gyomorrák: stratégiánk felülvizsgálatáért. Evrard, S., Marescaux, J.: Ann. de Chirurgie (Paris), 1992, 46, 561. Az eltérő kezelési elképzelésekből eredő (idegesítően jó) japán eredményeket sokan a japán és nyugati gyomorrák eltérésével, a még hitetlenkedőbbek pedig a japán adatok „manipuláltságával” magyarázták. Az eredmények összehasonlítása, az elmúlt kongresszusok és főleg a Francia Sebész Társaság legutóbbi kerekasztala után a szerzők elérkezettnek látják az időt ázsiai kollégáik érveinek meghallgatására.