Orvosi Hetilap, 1999. szeptember (140. évfolyam, 36-39. szám)
1999-09-19 / 38. szám - Zallár Andor - Balogh Ádám - Jáki Gyula: Emlékezés dr. Jáki Gyulára
HORUS Emlékezés dr. Jáki Gyulára Száz éve (1898) született és negyven éve (1958) halt meg Jáki Gyula sebészprofesszor. Dr. Jáki Gyula 1898. május 6-án Győrött született. Családja eredetileg Kőszegről származott el. Anyai ágon felmenő rokonai a Schöpf-Mérei és a Lumnitzer család. Az elődök példája tette őt szakmája, hivatása iránt elkötelezetté, hajtóerőt jelentett ambícióiban és a társadalom érdekében történő munkálkodásra késztette. Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait (1918-1922) Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte. Ugyanitt 1922- ben orvosdoktorrá avatták. 1922-től 1927-ig a Debreceni Tudományegyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott. A sebészetben iskolát alapító Hüttl Tivadar professzor által vezetett Sebészeti Klinikán 1927-től műtőnövendék, 1929-től műtőorvos, 1931-től tanársegéd. A debreceni évek meghatározóak voltak a szerény, de nagyon szorgalmas Jáki Gyula számára. Szakmai felkészülésében nagy segítséget nyújtottak külföldi tanulmányútjai. 1924-ben Rockefeller ösztöndíjas Bécsben, Paltaus intézetében. 1933-1934-ben egyéves állami ösztöndíjjal Berlinben dolgozott Lichtenberg. „Óhatatlan akár a magunk, akár a mások nevelésében, hogy követendő példákat tűzzünk magunk elé: olyan embereket, akiknek élete, egyénisége, munkája többek közt azért követendő példa, mert jó ügyet szolgáltak és másoknak, sokaknak hasznára voltak.” (Petri Gábor 1983) Magnus, Sauerbruch és Gocht tanárok klinikáján. 1935- ben rövidebb-hosszabb időt töltött Hamburgban, Erlangenben, Kölnben, Heidelbergben, Würzburgban és Münchenben. Nagy szorgalommal, céltudatosan tanulmányozta a vezető német klinikákon, különösen az urológiai, a baleseti- és a tüdősebészet, valamint az orthopaedia területeit. „A műtéti szövődmények megelőzése és leküzdése” c. tárgykörből 1937-ben Debrecenben magántanárrá képesítették, ahol 1943-ban egyetemi adjunktus, majd rendkívüli tanár lett. Sebészeti munkája mellett vezette a klinika urológiai rendelését, majd az Auguszta-szanatórium tüdősebészeti osztályát és széleskörű orvostörténeti munkásságot folytatott. 1941-ben Balassa emlékéremmel tüntették ki, 1943-ban a bécsi egyetem vendégelőadónak hívta meg. Szorosan vett sebészi munkája mellett jelentős társadalmi tevékenységet fejtett ki az egészségügyi szervezetben. A Debreceni Orvosegyesület főtitkára, üléselnöke; a Magyar Sebész Társaság vezetőségi tagja; a nővérképzés aktív résztvevője volt. Lenyűgöző munkabírását, elmélyült tudását szakirodalmi tevékenysége is igazolta. Környezete, munkatársai csodálták szakírói, a sebészet különböző területeiről és az orvostörténettel kapcsolatos invenciózus megnyilatkozásait. A debreceni évek 88 közleményéből kiemelkedik három monográfiája: „Az emlő daganatai” (Bp. 1939), „A fájdalom sebészeti gyógyítása” (Debrecen, 1941.), „Billroth Tivadar” (Debrecen, 1944). Kiváló felkészültsége, alapos elméleti és gyakorlati tudása alapján 49 éves korában, 1947. szeptember 9-én nevezték ki egyetemi tanárnak a Szegedi Tudományegyetem sebészeti tanszéke élére. Szerénységére jellemzően erről a tanszékfoglaló előadásában így nyilatkozott: „Talán kissé megkésve jutottam a célba, de fokozott munkával sikerülhet még behozni az elmulasztott éveket.” Megújult energiával, nagy szakértelemmel elkezdte a klinika háború utáni újjászervezését. Irányító és szervező tevékenységével a klinika szakmai, tudományos és oktató munkája rövid idő után fellendült. Életelve a munka volt, a lankadatlan törekvés a kötelesség teljesítésére, a nagyobb tudásra. Hangoztatta: „Nem az a fontos, hogy ki honnan jött, hanem, ki merre halad.” Jáki professzor szakmai, tudományos és közéleti tevékenysége Szegeden teljesedett ki. A tanszékvezetői feladatok mellett a Magyar Sebész Társaság és az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségi tagja, az Országos 1. ábra. Jáki Gyula sebészprofesszor (1898-1958) Orvosi Hetilap 1999,140 (38), 2117—2118.