Ötlet, 1984. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-05 / 27. szám

ötlet 84­ 6­­LEBESZÉLJÜNK A MUNKÁRÓL? „A mester nem fizet utánunk sem adót, sem SZTK-t” ÚJ GYÓGYSZEREK KŐBÁNYÁN „Alkalmazható újszülöttek sárgaságának gyógyítására” 7 AZ ELSZABOTT HÁZ 8 KEZDETI LÉPÉSEK 9 ÍGY IS SEGÍT A KISZ LAKÁSCSALI - LAKÁSBAN 10 A MAGÁNTERVEZŐ TISZTES SZEGÉNYSÉGE „Amíg az OTP annyiért adja a lakásokat, amennyiért akarja...” 12 AHOL MINDEN ELADÓ „A jelszó: olcsón adok, olcsón veszek” 13 A TELEKI TÉRTŐL A NAGYKŐRÖSI ÚTIG „Nepperek, csavargók, rablók és más közveszélyes bűnözők is bujkáltak ott...” 14 AZ UTOLSÓ TANGÓ PESTEN „Az utóbbi időben annyit panaszkodnak a kereskedők, hogy már szinte rossz hallgatni...” 15 HARPAGON UNOKÁI „A pénzzel elkövetett üzérkedés viszont a gazdálkodást sértő bűncselekmény” 16 KÉPTELEN BŐRTELENSÉG „Itthon a durvább sertés a „hangadó” 17 HÓDÍT A SPORTOS „Nem gyerekcipők, csak gyermekmére­­tűek” 18 HA A CIPŐM... 20 A MIKRO-ŐRÜLET ELÉRTE FRANCIAORSZÁGOT „Kevesebb számítógép működik, mint Nagy-Britanniában, vagy az NSZK-ban” 21 ÚJ STRATÉGIA SZAVAZZON GÉPPEL 22 KISVÁLLALKOZÁSOKRÓL, KOZMETIKÁZÁS NÉLKÜL 23 KISKAPUZÁRÁS _ 28 FÜTTYÖS EMBEREK - SÉRTETT EMBEREK? 30 A FÉLELEM ÉRME Címlap: Szebeni András Kedves Olvasónk! A­hogy ma visszagondolok - csápjaival, görgősoraival, futószalagjaival - olyan volt a terem sarkában álldogáló gépszörny, mint egy idegen világból érkezett, s azóta elfelejtett árszer­kezet. „No, ebbe bukott bele a főmérnökünk” - bökött somolyogva oldalba kísérőm. A hatvanas évek legvégén, ifjú újságíróként egy vidéki cipőgyárban próbáltam meg­érteni s megértetni, micsoda új szelek f­újdogálnak gazdaságunkban. Ott pillantottam meg a heverő ## fl­a a gépet. A főmérnök beszélte rá a céget, hogy megve­gyék, de mint kiderült, nem volt egészen önzetlen ez a­­ rábeszélés. Aligha lett volna úgy belőle, ha a masina nem bizonyul túlzottan termelékenynek. Amikor föl­­töltötték anyaggal, s bekapcsolták, elkezdte ontani a cipőket, szépen, sorban. Műszakonként a tökéletesen egyforma, barna 42-es férficipők ezrei jöttek le a szalagról. - Csakhogy - mondták aztán a gyáriak miközben nem győzték fékezni az őrjöngve dolgozó gépet - ki a fenének tudunk eladni 300 ezer 42-es férficipőt? S aztán ez már így maradt: a gép év elején néhány percet működött, ezalatt legyártotta a teljes exportot, aztán a hátralevő hónapokban kerülgették. S végül a mechanizmus pontot tett erre a mechanizmusra is... Mert: változik korunk. S bár a cipő - a jó cipő - ma sem tartozik az olcsó dolgok közé, de hol van már az az idő - és az az érv -, amit az önérzetes mester állított : „uram, meglátja, ez a cipő még tíz év múlva is cipő lesz!” Ki akar ma tíz évig egy cipőben járni? És ha akarna? Akkor sem teheti. Környezetünk,körülményeink, életünk nem engedi. Az idő minden eddiginél gyorsabban döntögeti a tabukat, fétiseket, tilalomfákat. Ami tegnap még dicséretes volt, lehet, hogy ma már pellengérre való. Nem lehet még egy olyan „sűrű” emberöltőt kijelölni a történelemben, mint amit a mai hatvanasok éltek. Ki tudja, ki meri ma már számba venni, hogy negyven munkával töltött év alatt hányféle elvárásnak, kívánalomnak kellett megfelelni. Hány különféle mértékkel mértek, mikor emberi sorsokról döntöttek. Ki tudja már, hányféle cipőben jártunk, melyi­ket öltöttük mi fel, melyiket kényszerítette ránk korunk. Nem történt más, csak a tévedések s hibák egyik szakaszából a másikba léptünk? Ha az elmúlt évtizedek sztereotípiáit fogadnánk el, nem kéne válaszolnunk. Ám ha elvo­natkoztatunk minden megszokottól, s mérlegelésünk alapja egy kérdés marad, hogyan feleltünk meg, milyen választ adtunk korunk kérdéseire, összetettebb, mégis világosabb képet kapunk az elmúlt időkről. Az állandóság, stabilitás történelmi kategóriák, így csak kivételes esetekben kötődhet a fogalom személyekhez. S aki ma a változások apostola, az is szolgálhatja jól a stabilitás eszméjét. Feltéve, ha képes időtálló válaszokat adni napjaink kérdéseire. Lapunk legújabb száma: ütközés az idővel. Kép­letünk örök mementó mai fényképe. Címlapsztorink egy mindig volt fogalom-a feketepiac-mai arculatát kívánja formálni. Piacunk pedig igazi örökzöldről szól, a cipőhelyzetről, amelynek váltogatása nem igény, hanem szükségszerűség. Budapest, 1984. július 3. , 1 'A l­­ír0A.v

Next