Ózdi Vasas, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-29 / 4. szám

február 2-án ünnepük a nagyolvasztómű dolgozói PÁRT ÉLET Jobb pártellenőrzéssel a tervteljesítésért Ebben az évben második 5 éves tervünk alapját rakjuk le, maradék­talanul v­égre akarjuk hajtani a III. pártkongresszus határozatát, sikerre vinni az új szakasz politikáját, ame­lyen keresztül több mezőgazdasági termék, közszükségleti cikk jut a dol­gozók asztalára. A felszabadulási verseny tehát az egész ország , köztük az ózdi dolgozók érdeke is. Ebben a versenyben dől el, hogyan fogjuk az éves tervet teljesíteni, ele­get tenni fogadalmunknak, megszer­­­ezni a dicsőséget, elnyerni a felsza­badulási serleget, az élüzem címet. A nagyolvasztómű kommunistái azonban súlyosan lemaradtak a fel­­szabadulási verseny első 20 napjá­­ban. Közel 1200 tonnára növelték az adósságot. Ez visszahúzta egész gyá­runkat, végső soron pedig népgazda­ságunk előrehaladását. Az acélmű dolgozóknak készletből kellett dol­gozniuk, mert nem kaptak elegendő mennyiségű nyersvasat. A durva­hengermű dolgozói a tártaléi­­önte­csekből dolgoztak, hogy a tervet tel­jesíteni tudják. A nagyolvasztómű vezetősége pedig adott szavát adta a­­ra, hogy maradéktalanul teljesítik a tervet, amelyen keresztül hama­rább jut országunknak több acél, pbb kereset a dolgozóknak, koráb­ban valósul meg vágyunk, a szebb, boldogabb jövő. Tudjuk, hogy az idei tél kedvező nekünk, jóformán hideg sem volt.­­ Jemnésül van jó vasércünk, megfe­lelő alapanyagunk, jó koksz, minden feltétel arra, hogy a tervet teljesít­­s­ük. Emlékszünk még arra, amikor S­chmidt elvtárs versenyre hívta a ■ várrészlegeket. Akkor mindenki azt gondolta, hogy ez a „tűz“ feliűn.. • el, de alig három hét múlva a ver­seny csak papíron szerepelt. A kez­ményező gyárrészleg hátul kullog ■­ versenyben. Január első dekádjá­­n csak 87 százalékra, a második kádban 93 százalékra teljesítették tervet. A lemaradás okát maguk a ■­­űszakiak sem tudják megmondan­i­­, hivatkoznak a külső hibákra. So­­k­an a forgalomban keresik a hibát, mások rossz kohójáratra hivatkoz­unk. Mindezek csak tapogatód­zások, a­melyekkel nem lehet a hibát elta­­kargatni. A kommunisták helytállására, nevelésére van szükség Kommunistáknak nagyobb oda­­adással kell küzdeni a vállalások t Ijesítéséért, az adott szó becsüle­­t­­ért. Nyiltan és őszintén tárják fel a" hibákat, magyarázzák meg a­ hely-­­­elen nézeteket. A pártszervezet ne bírja, hogy egyeseié siránkozzanak ahelyett, hogy egy akarattal harcol­nának a mindennapi tervért. Tarpai Endre például olyan hangokat ter­jeszt, hogy a nagyolvasztóműben an­nak adnak nagyobb keresetet, akinek akarnak. Mi ez, ha nem demagóg hang. A kommunisták között is so­kan vannak olyanok, akik csak 85— 90 százalékban teljesítik a tervet és ennek az okát nem tudják megmon­dani. Varga elvtárs a III-as sz. ko­hó dolgozója, a taggyűlésen ezeket mondotta: — Mi akarunk termelni s már nem is tudjuk, hogy mit­ csináljunk, hogy a tervet teljesítsük, de sem a pártszervezet, sem a művezetők nem adnak segítséget munkánkhoz. Van olyan műszak, amikor 14 forintot keresünk, míg a másik kohónál 70—80 forintot is megkeresnek. A nagyolvasztóműben rossz a ver­senyszellem, az annak is betudható, hogy a műszaki vezetők keveset tö­rődnek a verseny értékelésével és nincs gazdája a versenynek. A szak­­szervezet keveset törődik a verseny­­nyel, a legrosszabb a versenynyilvá­­nosság a kohóban. A kommunisták közül is sokan megsértik a technológiai fegyelmet. Így Például Váradi Zoltán elvtárs a III. sz. kohó olvasztója, aki többször súlyosan megsértette az előírt tech­nológiát, el kellett venni a prémiu­mot tőle. Január 20-án éjfél Homoly Barna brigádja az I. kohónál ka tonna nyersvas elfolyásáért a fele­lős. A pártszervezetre hárul tehát az a feladat, hogy nevelje a kommu­nistákat, javítson a pártmunkán, az a­dtáción. Ismertessék a párthatáro­zatokat s méltassák felszabadulá­sunk 10. évfordulójára tett vállalá­sok jelentőségét. A jó pártmunka előbbre lendíti a munkaversenyt, se­gíti a dolgozókat a termelésben. Ne takargassák a hibákat Amikor felkerestük Kolaj elvtár­sat, azt mondotta, hogy a nagyol­vasztóműben jól megy a pártmunka, átszervezték a népnevelő hálózatot és pártcsoportokat, a pártonkívüli dolgozóknak is pártmegbizatásokat adtak. Két nap múlva a taggyűlésen már nem így vélekedett. Beismerte, hogy a pártcsoportok nem úgy dolgoznak, amilyen feladatokkal megbízták. A népnevelőhálózat a vezetőségből és kommunistákból tevődik össze, párt­­megbízatásokat is csak kommunis­táknak adtak, a pártonkívülieket nem vonták be. Kolaj elvtárs dicsér­te a nagyolvasztómű pártmunkáját, holott addig a pártmunka nem lehet jó, amíg a tervet nem teljesítik és a minőség romlik. A nagyolvasztó­mű pártszervezete beismeri, hogy sok a hiba a nagyolvasztóműben, mégis takargatja azt. Arra hivatko­zik, hogy a hidegek miatt befagy­nak, az ércek s nehezebb munkát kell­ végezni az elegytéri dolgozók­nak, ezért nem tudják a kohót ál­landóan töltve tartani. Az elegy téren a dolgozók arra hi­vatkoznak, hogy Balyo elvtárs több­ször végigmegy az elegy téren, csak éppen nem beszélget el velük. Ke­vésszer látják a termelési értekez­leten és ha elmegy is, nem szólal fel. A január 26-án megtartott reg­geli taggyűlésen sem vett részt, pe­­dre a krimmii*'i'-ták a pártszervezet segítségét kérték. Nem csoda hátha a dolgozók ne­mi bírálnál­ a taggyűlésen, ha nem tesznek javaslatokat és olyan han­gon beszélnek, minek bírálják ,"г" sem orvosolják azt. A nagyolvasztóműben nagyobb c­­seréét Weil a pártszervezet­­nek végezni, nevelni a kommunistá­kat, hogy helytálljanak a termelés­ben. Jobb BC'K­ácsint Jobb agitációra van tehát szük­ség a nagyolvasztóműben. Magya­rázzák meg a dolgozóknak, mit je­­lent az ha kevesebb nyersvasat kül­­denek az acélműnek, kevesebb traktor, mezőgazdasági gép jut így az ország földjére, amelynek kárát vallja az egész nép. Magyarázzák meg a dolgozóknak a technológiai fegyelem jelentőségét, azt, hogy a tonna nyersvas elmaradás 10 forint károsodást jelent a dolgozónak. Dolgozzon úgy a nagyolvasztómű Pártszervezete, mint a kongresszusi versenyben. Az ott szerzett tapaszta­latokat hasznosítsák a felszabadulá­si versenyben. Ismertessék a párt­­határozatokat és hívjanak egyre több pártonkívülit segítségül. Most az ország közös nagy ügyéért har­col minden dolgozó s a nagyolvasz­­tómű is vegye ki ebből méltó részét. A nén elvárja, hogy egyre több zsír, hús, liszt, közszükségleti cikk jusson az asztalra. Ehhez pedig több, jobb nyersvas, acél kell. Az acél az alap­­ja az ország építésének. Harcoljon a nagyolvasztómű tehát az élen a felszabadulási versenyben, úgy dol­gozzanak, hogy az ózdi dolgozók nyerjék el a felszabadulási serleget, az érkizem címet. ­ Röntgen-autóbuszokat gyárta­nak a Röntgen- és Orvosi Készülé­kek Gyárában. Januárban három, az év hátralevő időszakában pedig to­vábbi öt röntgen-autóbuszt szerel­nek össze. Az első két autóbuszt ha­táridő előtt, kedden kifogástalan mi­nőségben átadták. iiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiimMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiimiiiitiiiiiiiimiiiimiiimimMiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiimiiiim^ T Шакохипк Nyugatnémetország felfegyverzése és az atomháború ellen A Béke Világtanács bécsi felhívá­sára az ózdi dolgozók ezrei kiálta­nak nemet az atomháborús előké­születekre. A felszabadulási verseny lázában béke­nöpgyűléseket tarta­nak és sorra alakulnak meg a béke­bizottságok, akik a továbbiakban irányítják az egyre szélesebben ki­bontakozó békemunkát. Eddig mint­egy 80 békebizottság alakult az Óz­di Kohászati Üzemekben A békebi­zottságok egyúttal megválasztják azokat a küldötteket is, akiket a kö­zeljövőben megrendezendő nagyüze­mi békekonferenciára, onnét pedig a járási béke­találkozóra kivannak küldeni. A békebizottságok legfontosabb feladata most Nyugatnémet­ország­­-es fegyverzése és az atomháború el­len tiltakozó aláírások gyűjtése. Az aláírásokat összegyűjtve dí­szes albumba kötik és így küldik el a IV. Magyar Országos Békekon­gresz­­szusra. Több üzem dolgozói ajándék­­tárgyat is küldenek majd erre a ta­lálkozóra. A nagyolvasztó műhelyé­nek dolgozói Steller Ede művezető irányításával nyersvasüstöt szállító kocsi és üst modelljén dolgoznak. Ezt küldik a béke kongresszusra. A bádogosműhely dolgozói is készí­tenek ajándékot. A békebizottságok tervei között szerepel többek között az is, hogy a kulturotthonban háború és béke címmel könyvkiállítást rendeznek. Minden alkalmat felhasználnak ar­ra, hogy a békemozgalom győzedel­meskedjen. A fiatal műszakiak tanácskozásáról LŐRINCZ OSZKÁR FINOMHEN­GERMŰI MÉRNÖK: Január 22-én megjelent szá­munkban közöltük a fiatal műsza­ Az anyagkeveredés nagyban csök­kent gyárunkban. Erről beszélt Sza­bó István elvtárs, a műszaki ellen­őrzési osztály fiatal mérnöke. Gya­korlatilag megszűnt az anyagkeve­redés. Elhiszem, de csak kifelé, a feldolgozó gyárak felé nem megy ke­veredett anyag. A kikészítő üzem­ben szikrakép elemzéssel veszik elet­jét ennek. Ez nagyon hasznos dolog. De én mégis azt mondom, hogy ez csak félmunka. Az anyagkeveredést már a bu­gatéren meg kellene akadályoz­ni, ott is be kellene vezetni a szikrakép elemzést, mert ezzel sok fölösleges költségtől men­tenénk meg gyárunkat. Ha már itt tartunk, hadd mond­jam el, hogy a legtöbb hiba a buga­ kiak tanácskozását. Most a fel­szólalásokból közlünk részleteket, felületéből adódik. A buga felülete pikkelyes, széle szálkás. Az ilyen bugából nem lehet kifogástalan mi­nőségű hengerelt árut készíteni, kü­lönösen abroncsot. Éppen ezért igen célszerű volna az abroncs­­soron felhasznált bugákat hen­gerlés előtt megtisztítani. Az előhengerész pótlás is égető probléma nálunk. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ha valamelyik elő­hengerész elmegy szabadságra, nem tudjuk pótolni és a brigád teljesít­ménye leromlik. Példa rá Nagymar­­ett András elvtárs esete az abroncs­sorozaton, öt hónapja beteg. A bri­gádja azóta lemaradt a versenyben. Célszerű lenne az előhengerész utánpótlással többet törődni. SZÖDI PÁL DURVAHENGERMŰI TECHNIKUS: A Szabad Ifjúságban olvastam, hogy a gázkapcsolók gyárában ezer­szemű őrsöket hoztak létre. Ezeknek az őrsöknek a vezetője egy fiatal műszaki, így történt, hogy amikor az exportra készülő kocsik ablakai­ba selejtes üveget raktak, az ezer­szemű őr azonnal észrevette, s fel­hívta rá a figyelmet. Ha az ezer­szemű őrs nem figyelmes, és a ko­csikat elszállítják messze, idegen or­szágba a Magyar Népköztársaságnak szerelőket kellett volna utána kü­­­deni, hogy rendbehozzák a hibát. Nagy kiadás lett volna. Az ezersze­mű őrs megakadályozta. Az ezerszemű őrs munkamódszere a következő: Ha látnak egy hibát, vagy rend­ellenességet, kiszámolják az oko­zott kárt. Kiszámolják azt is, mennyi lenne a kár, hogy ha a hibát egy vagy két évig nem javítanák ki. Végül megállapít­ják, hogy ki a felelős a hibáért. Mindezeket az üzemi újságnak megírják, nyilvánosság elé ke­rül a dolog. Utána figyelemmel kísérik, hogy kijavították-e az általuk feltárt hibát, s ha nem, azt is megírják. Ezzel a módszerükkel a Gázkapcsoló ezerszemű őrsei két hónap alatt 34 ezer forintot takarítottak meg a gyárnak. Ezzel a mozgalommal a mi üzemünk fiataljai is eredménye­sen tudnék segíteni gyárunk mun­káját, a felszabadulási versenyt. Miskolcon, 1955 január 6-án Megyei Pártbizottság tanácstermé­ben megyénk acélgyártással foglal­kozó legjobb szakembereinek tanács­kozásán Szűcs Endre elvtárs, a ko­­h­ó- és gépipari minisztérium vas­­kohászati igazgatósága műszaki osz­tályának vezetője a. ..Minőségi acél­gyártás és a technológiai fegyelem'' címmel tartott igen komoly, értékes előadást. Az előadás igen figyelemreméltó és nagy segítséget nyújt acélgyártóink­nak is. Ezért az előadást részleteiben közöljük. A JELENLEGI viszonyok mellett a felszabadulás utáni roou­s fejlődés következtében az acélok minőségi követelményének állandó fokozódása mellett, gyakran egészen kis tapasz­talattal bíró acélgyártókra kell egy­­egy adag sorsát bízni. Ezzel a tény­­nyel számolva kell leszerelni azokat az érveket, amelyek a technológiai előírások feleslegességét a régi ta­pasztalt mesterek példájára hivat­kozva kívánják bizonyítani. Termé­szetesen a technológiai előírások fon­tosságát tagadó érveléssel azonos té­vedés volna azt­ hinni, hogy megfe­lelő gyártástechnológia birtokában a gyártónak már nem is kell értenie az acélgyártáshoz és tapasztalatra nincsen szükség. A jó technológiai előírás nem csodaszer, annak шагаa­d­éktalan betartása, különösen addig, míg a gyors salakanalízis, megbízha­tó fürdőhőmérsékletmérés, fürdő gáztartalom meghatározása nem áll rendelkezésre, ha nem is több évti­zedes, de mindenesetre nagy gya­korlatot, körültekintést és mindezen túl fegyelmet kíván. Természetesen a lerögzített tech­nológia szerint sikeres gyártás leg­fontosabb előfeltétele a helyesen el­készített technológia, amely nem lehet elvont tudományos mű, hanem az, elérendő minőségi célt és a ren­delkezésre álló lehetőségei­ és mű­szaki adottságok teljes figyelembevé­telével elkészített egyszerű leírás. Ilyen előírás elkészítésének legfonto­sabb előfeltétele a minőség fogal­mának tisztázása. A SZOKÁSOS vizsgálati módsze­rekkel kapott eredmények alapján, — mint amilyen az analízis, henge­­rel­hetőség, a közönséges hőmérsék­leten végzett szilárdsági, esetleg tö­retvizsgálat — kétségtelenül nem határozhatjuk meg a minőségi acél fogalmát. Legfeljebb elsősorban a töret vizsgálatából láthatjuk, hogy az acél­­ a megfelelő analízis és ki­váló hengerelhetőség, valamint a jó szilárdsági tulajdonságok ellenére sem felel meg a célnak, tehát az adott felhasználási célra nem mi­nőségi acél. A kedvezőtlen tulajdonság okát ebben az esetben kétségtelenül az acél megfelelő primőr kristály szer­kezetében, rostosságra való hajla­mosságában, dugulások túlzott mér­tékében, az oxi­dossá­gban, de főké­nen a, nem fémes zárványok túlzott mennyiségében és kedvezőtlen kiala­kulásában kell keresni. Máskor a célunk a hengerlés irá­nyában megfelelő szilárdsági tulaj­donságokkal rendelkezik, kereszt­irányban pedig nagymértékben csök­kentett értéket kapunk, noha az acél d­ezooxidálását a leggondosabban vé­geztük — sőt talán túlzottan gondo­san — a legerélyesebb dezoxidáló szerek, pl. aluminium alkalmazásá­val. Ebben az esetben a hiba fő okát minden bizonnyal nem fémes zárvá­ny­ok nem megfelelő alakjában és elhelyezkedésében kell keresni, an­nál is inkább, mert a zárványok ösz­szes mennyisége esetleg jóval a meg­engedett érték alatt van. MINT ISMERETES, a­hhoz, hogy a vas, mangán, szilícium, oxigén és kén vegyületeiből álló zárványok az acélgyártás hőmérsékletén könnyen koaguláló gömbök alakjában helyez­kednek el, bizonyos mennyiségű vasoxid jelenlétére, valamint a man­gán és kén megfelelő arányára van szükség. Ha azonban a dezoxidálás­­hoz alumíniumot, vagy más erélyes dezoxidáló szert alkalmazunk, ak­kor a fürdő vasoxidus tartalma olyan mértékre csökken, amely már nem elegendő a könnyen koaguláló zárványok kialakításához. Ilyen esetben a zárványok a pri­mőr kristályok körül hártyát alkot­nak, vagy összefüggő bevonatot ké­peznek, amely folytonossági hiány­ként különösen a keresztirányú tu­lajdonságokat befolyásolja kedvezőt­lenül. Ezzel a jelenséggel elektro­­acéloknál gyakran találkozunk, ahol a túlzott dezoxidálás lehetősége fo­kozottabb mértékben áll fenn. In­nen van az, hogy ötvözetlen és ke­vés ötvöző elemet tartalm­azó acélok­nál néha a martinkemencéből az elektroacél adagokat jóval felülmú­ló kedvező tulajdonságú acélt tudunk előállítani, nem is beszélve a mar­tinacélok durvább ausztenit szem­nagyságából adódó kedvezőbb hőke­­zelhetőségi tulajdonságokról, amely­re pl. a puskacső gyártásánál sze­reztünk kétségtelen bizonyítékokat. Ugyancsak hártyás elrendeződésű lesz a zárvány akkor is, ha az acél túl sok vasoxidot tartalmaz. Igen ko­moly lépés lenne tehát a minőségi acélgyártás problémájának biztonsá­gos megoldása felé, ha mód volna gyártás közben az acélban lévő man­gán és vasoxidok­, valamint szűk­ idők arányát meghatározni és ezen ered­mény birtokában megfelelően befo­lyásolni. Ehelyett ma csak igen elég­telen tapasztalat alapján lefektetett technológiai előírások betartásával kívánjuk a fenti célt elérni. Mun­kánk eredményéről gyártás közben szinte semmit sem tudtunk. Az kétségtelen, hogy a fenti hibák — amelyeknek kiküszöbölésére csak igen bizonytalan eszközök állnak rendelkezésre, a fürdő vasoxidus tar­talmának kedvező beállításán keresz­tül — annál kisebb kárt okoznak végső fokon a minőség ellenőrzésé­nél, minél kisebb az acél összes kén­tartalma. EZZEL ELÉRKEZTÜNK a jelen­legi martinacélgyártásunk egyik leg­nagyobb és az acélgyártással köz­vetlenül nem foglalkozó szakembe­rek és sokszor a felső vezetőink ré­széről is igen nagy részvétlenséggel szemlélt problémájához. Kényes felhasználási célra menő anyagoknál, mint pl. a hegesztéssel készülő hajók és nagy fesztávú hi­dak anyaga, azt tapasztaljuk, — különösen a vastag lemezeknél — hogy a hegeszt­hetőség eldöntésére mélyhűtött próbák ütőmunk­a vizs­gálatát választva anyagunk kifo­gástalan analízis és mechanikai tu­lajdonságok ellenére sem tekinthető hegeszthetőnek, szívóssága —20—40 C fokon nem kielégítő. Még kriti­kusabb próbázási módszerrel vizs­gálva a lem­ezanyagot, amikor is éles bemetszések között felrakott her­nyó varattal hozunk létre hatalmas fesültséghalmozást, majd mínusz 60 C fokon dinamikusan eltörjük a darabot, azt láthatjuk, hogy adagja­ink túlnyomó része, amelyek közön­séges hőmérsékletein igen szívósak voltak —, ennél az igénybevételnél minden alakváltozás nélkül ridegen törnek. Figyelemreméltó, hogy a je­lenség adagra jellemző, tehát okát feltétlenül az acélgyártásban kell ke­resni. UGYANERRE a hibaterületre esik az acélok u. n. ridegtörésre és öreg­­bedésre való hajlama is. Ezen hiba­jelenségek okát a jelenlegi felfogás szerint elsősorban az acél túlzott ifi­.-, főleg hidrogén- és nitrogén­­tartalmában kell keresni. Az egyes híd­féleségeknek fenti felhasználási területtel összefüggő csoportosítását annak megvilágítására hoztam, hogy a minőségi acél megjelölése mennyi­re nem egyértelmű, hanem a fel­használási területtel szorosan össze­függő fogalom. Nem helyes beszélni általánosságban minőségi acélról, há­rom egy adott célra megfelelő mi­nőségről. A fogalom helytelen hasz­nálata nem utolsó sorban akadályoz­za a probléma tényleges megoldását A felhasználandó minőségi kivona­­lom címén nem szennyező jeftargi elemek analízis határának túlzott szűkítésével a mágneses repedést vizsgáló készülék szakszerűtlen al- Halmozásával a ferrit csíkoktól vett indokolatlan félelem, anélkül, hogy észrevennék­, szaporítják a kohászat­­ban úgyis bőségesen meglévő objek­­­tív nehézségeket és ezzel a saját érdekük ellen vétve, maguk is aka­dályozzák a helyesen értelmezett mi­nőségi acélgyártás kifejlődését ha­zánkban. (Legközelebb a meg nem nyugta­tott lágy melyhúzható lemez­anyagok gyártását ismertetjük. Utána sor ke­­rü­l az egyszerű mélyhúzható lemez­­anyag és egy ónozott lemez gyártá­sának összehasonlítására, a kazán­­lemez és egyéb hegeszthető, vala­mint —20—40 C fokon kielégítő tu­lajdonságokkal bíró acélok és végül a tengelyanyaggyártás ismertetésére.) HOGYAN GYÁRTSUK AZ ACÉLT A megye acélgyártóinak tanácskozásáról ÓZDI VASAS 1955 január 29.

Next