Ózdi Vasas, 1966 (9. évfolyam, 1-58. szám)
1966-01-01 / 1. szám
f XI. rész Az 1964. április 1-én hatályba lépett 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. sz. rend. (munkaügyi miniszteri rendelet) értelmében a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt megtéríteni, ha a sérelemért felelős. A vállalat köteles a bejelentés megtételére a dolgozó figyelmét felhívni, éspedig a baleset bekövetkezését, illetőleg munkaképtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül. A dolgozó bejelentése alapján a vállalatnak 30 napon belül kell a kártérítést a dolgozó részére kifizetnie, illetőleg, ha az igénnyel, vagy annak mértékével nem ért egyet, erről a határidőn belül köteles a dolgozót értesíteni. Ez utóbbi esetben, valamint ha a vállalat 30 napos határidőn belül intézkedést nem tett, a dolgozó a Munka Törvénykönyve XVII. fejezetében foglalt szabályok szerint panaszt terjeszthet elő a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. A hivatkozott jogszabály rendelkezése értelmében a vállalatok kötelesek voltak az 1961. április 1. napja után bekövetkezett balesetek sérültjeit felhívni az esetleges kártérítési igények érvényesítésére. Az ügyészi vizsgálatok ezzel kapcsolatban megállapították, hogy a vállalatok e kötelezettségüknek nem tettek eleget maradéktalanul. Pl. az Ózdi Kohászati Üzemeknél, és az Ózd-vidéki Szénbányászati Trösztnél. A vállalatok ezenkívül nem tesznek eleget azon kötelezettségüknek sem, hogy a hozzájuk beérkezett igényeket 30 napon belül elbírálják. Előfordult, hogy több hónapos késéssel bírálták csak a dolgozó által bejelentett baleseti kártérítési igényt. Egyes vállalatok helytelenül értelmezték a jogszabályokat és így dolgozójuk jogos igényét elutasították, holott a vállalatok felelőssége fennállt. Pl. a sérült a munkahelyén munkavégzés közben a behavazott lejtős úton — amikor WC-re ment, megcsúszott, elesett és kartörést szenvedett, vagy pl. a vállalat egyik dolgozója a salaküstöt köszörülte, a köszörűkő munka közben szétrepedt és a dolgozó jobb keze fejét, valamint bal lábát megütötte. Mindkét esetben a vállalat felelőssége áll fenn, így a baleseti sérültnek kártérítést kellett volna fizetni. Több esetben tapasztaltuk, hogy a bekövetkezett balesetért a vállalat egyik-másik dolgozója felelős. Ilyen esetben a sérült kárigényét változatlanul a vállalattal szemben érvényesíti, de a vállalatnak kötelessége a kárt, vagy annak egy részéta mulasztást elkövető dolgozókra hárítani, a munkaügyi rendelkezések értelmében. Sajnos a vállalatok ezzel a lehetőséggel nem minden esetben élnek, és általában csak az ügyészi intézkedések után érvényesítik, illetve hárítják át a kárt a mulaszást elkövetőkre. Pl. az Ózdi Kohászati Üzemek egyik baleseti sérültnek 8667,72 Ft kártérítést fizetett, de káráthárítás tekintetében nem intézkedett, holott a baleseti jegyzőkönyv konkrétan megállapította, illetve meghatározta a balesetért felelős személyt. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozók kártérítési igényüket a vállalattal szemben 3 éven belül érvényesíthetik. (Mt. V. 23. § (1) bek.). Az érvényesítéssel kapcsolatban a dolgozókat semmiféle hátrány nem érheti, mert a vállalatoknak kötelességük az üzemi balesetet szenvedett dolgozójukat — ha kimentési okok nem forognak fenn — olyan helyzetbe hozni, mintha balesetet nem is szenvedett volna. A társadalmi és egyéni érdek összhangjának fontos jogpolitikai elvét az egyes vállalatvezetők helytelenül értelmezik. A fontos jogpo litikai elv gyakorlati érvé- nyesülését a jövőben még fokozottabb mértékben fogjuk figyelemmel kísérni, mert az egyéni érdekek érvényesülése egyben össztársadalmi érdek is, és ennek az elvnek az érvényesülési feltételei a társadalmi rendünkben megvannak. Dr. Eigner Józsefné vezető ügyészhelyettes Baleseti kártérítésekről A megváltozott bérfizetési rendről Minden ipari vállalatnak és nagyvállalatnak megvannak a maguk belső törvényei, azon túlmenően, hogy azokat a felügyeleti szervek és klönböző tárcák hivatalos közlönyei is konkrétan közlik a vállalaokkal. A mi vállalatainknak is elkészült a működési szervezeti szabályzata, ami foglalkozik a vállalat dolgozóinak bérszámfejtésével és a bérfizetés rendjével. Mi törekszünk arra, hogy a felügyeleti szerv által előírt és az általunk helyesnek vélt gyakorlatot alakítsuk ki munkánkban. Így az utóbbi időben a bérfizetés rendjében változást vezettünk be, elsősorban azért, mert a vállalatnak pénzkezelési szempontból az előírt rendeleteket be kell tartani, másodszor azért, mert az iparági tapasztalat is azt mutatja, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a kötelező rendeleteket nem tartották be (Magnezit, Borsodnádasd), jogtalan pénzeket sajátítottak el. Vállalatunknál az utóbbi években ilyen nem fordult elő, az ezen a területen dolgozó bérelszámolók lelkiismeretesen végezték feladatukat. Hogy mégis sor kerül a bérfizetés rendjének megváltoztatására, ez preventív, megelőző jellegű, hogy az ezt követő időkben még csak véletlenül se kerüljön sor a már említett vállalatok rossz gyakorlatára. Jelenleg a bérfizetés rendje a következő: a gyárrészlegi bérelszámolók más gyárrészlegnél fizetnek, mint amelynél a bért számfeltették. A lényeg tehát az, hogy a bérelszámoló az általa számfejtett bérrel borítékolás és kifizetés során nem találkozik. Ezzel a megváltozott renddel szeretnénk eleget tenni a korábban megjelent vezérigazgatói utasításnak, miszerint bérfizetési napon bérfizetés csak a megjelölt időben történik, a kijelölt bérfizetési helyenként. Tehát délelőtt a bérelszámolási helyiségben bért fizetni nem lehet. És ezen túlmenően érvényt kell szerezni annak is, hogy csoportos bérkifizetés nincs, tehát a gyárrészleg területén mindenkinek személyesen kell a bért átvenni, személyazonosságának igazolása mellett. Ennek a helyes gyakorlatnak a kialakításához szükség van arra, hogy a gyárrészlegek műszaki és gazdasági vezetői törődjenek a bérkifizetéssel és biztosítsák a már említett vezérigazgatói utasításban közöltek alapján fizetőhelyenként a művezetőket, hogy közre tudjanak működni a fizetés lebonyolításában, miután területük dolgozóit ők ismerik. Törekedni kell a gyárrészlegeknek a fizetési helyek technikai feltételeinek biztosítására. Véleményem szerint, ha a gyárrészlegek gondoskodnak a már említett feltételekről és biztosítják minden esetben a kísérőket, nem történhet bérfizetés vonatkozásában rendellenesség. Ehhez a megváltozott bérfizetési rend gyakorlati végrehajtásához kérem a gyárrészlegi gazdasági és társadalmi szervek segítségét. KOVÁCS IGNÁC központi bérosztály vezető. Hol szilveszterezzünk ? Újra eltelt egy esztendő. Az ózdi dolgozók 1965-ben sem szégyenkezhetnek munkájuk miatt. Változatlan elismerés kíséri az Ózdi Kohászati Üzemek termelési tevékenységét, s mindez azt bizonyítja, hogy van mire büszkélkedni, van öröm a munkánk felett. Ezt az örömet Szilveszter napján és az új év első óráiban ezrek és ezrek baráti vacsorán, tánccal, szórakozással, poharazgatással fejezik ki. Mi arra voltunk kiváncsiak, milyen segítséget nyújt ehhez a vendéglátóipar. Körútunkon mindenütt kedvező előjelek fogadtak. A BÜKK ÉTTEREMBEN már egy héttel ezelőtt minden asztal „elkelt”. Csak úgy megemlítjük, hogy háromféle szilveszteri menü s 11 különböző ételválaszték várja a vendégeket. Nem lesz hiány a francia konyha ételkülönlegességeiben és cukrászsüteményekben sem. A hangulatot 18 féle palackozott bor és négyféle sör emeli. A presszóban és az étteremben tombola-árusítás lesz. KÉK ACÉL ÉTTEREM 1 Négyféle választékban kitűnő ételekkel várja a vendégeket. Hőre váltott vacsorajegy, sorszámozott asztalok Hagyományos italkülönlegességek, élő és sült malac, tombola. A BÉKE ÉTTEREM sem marad el. Itt már el sem képzelhető a szilveszter házi disznótoros, kolozsvári töltöttkáposzta és korhelyleves nélkül. Nem beszélve a háromfajta menüről és olyan к$1$(В&ззэе^пйв пдж, a «Dróegyőri vártitok”. Italokban itt is bővelkednek. A LISZT FERENC MŰVELŐDÉSI HAZ teljes egészében üzemel, presszó italkülönlegességei süteményei nyilván ezútta sem vallanak szégyent, s tombola itt is várja a szerencséseket. A kultúrotthon egyéb helyiségei a szilveszter bálnak tárják ki ajtajukat. A HUNGÁRIA ÉTTEREM háromfajta menüje, a nagy választékú Italféleség, különböző pezsgőfajták, presszó már jó előre felkeltette a szórakozni vágyók érdeklődését. A GYÖNGYSZEM CUKRÁSZDÁBAN is felkészültek az inyencségekkel. A tombolán itt is szerepel élő malac. Sokan kiváncsiak lehetnek az illete hideg vacsorára is. A PÁVA ÉTTEREMBEN épp úgy, mint a RÁKÓCZI és a GÜLBABA ÉTTEREMBEN már előre gondoskodta megfelelő ételekről, italokra zenéről, sőt a vendégeke meglepetés is várja. Ózdi Kohász SE termesre járó szakosztálya ebben évben is hű marad önmagához és a Szilveszter éjszakát SZILVÁSVÁRADI SPORTSZÁLLÓBAN rendezi meg tagjai részére. Amiről értesüléseket szereztünk, az már önmagába is sok mindent elárult. Úgy tűnik, a vendéglátóipar mindent elkövet az igénye messzemenő kielégítéséért. ÓZDI VASAS Csökkent a selejt is A tűzállóanyaggyár gyárrészlege az 1965. évi égetett áru tervét 1965. év december hó 24-én teljesítette. A tervteljesítés mellett az égetett áru selejt 2,38 százalékról 2,20 százalékra csökkent. Üzemrészek szerint a selejtcsökkentés a következőképpen alakult: Előkészítő üzemrészre viszszahárítható selejt 0,61 százalékról 0,45, formázási üzemrészre visszahárítható selejt 0,97 százalékról 0,89 százalékra, kemence selejt 0,76 százalékról 0,67 százalékra csökkent. A vállason túl kohászaink az év elején vállalták, hogy 1965. évben 10 000 tonna nyersvasat adnak terven felül a népgazdaságnak. 1965. dec. 28-án 6 óráig az éves tervhez viszonyítva 9 700 tonna többlet nyersvasat termeltek. December hóban az I. sz. kohó kollektívája Kovács Lajos, Király Gyula, Maruzsi Tibor és Ferenc Gergely főgázosok irányításával a mennyiségi termelés 129,1 százalékos teljesítése mellett 89,4 százalékos I+II. minőséget értek el, mellyel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kohó az éves vállalását teljesíteni tudja. 1966. január 1. A tanácstagi beszámolók értékelése írta: dr. Jávori Emil A tanácstag megtisztelő tevékenységét választói között — területileg megállapított helyen — a kapcsolat folyamatosságával végzi. Kötelessége választóinak közérdekű megbízásait a dolgozó nép érdekeinek figyelembevételével teljesíteni, panaszokat orvosolni rendszeresen fogadóórát tartani. Tanácsüléseken, állandó bizottsági üléseken megjelenni, felszólalni és a közös határozat meghozatalában részt venni, a választóknak évenként legalább két ízben beszámolni a tanács működéséről, saját tanácstagi munkájáról és a Lakosságot bevonni az állami feladatok megoldásába. A tanácstag kötelességét csak úgy tudja teljesíteni, jogait gyakorolni és minden megbízásnak eleget tenni és valóban választóinak akaratát képviselni, ha választóival szoros kapcsolatot taít. A kapcsolat kialakításának, tartásának legfontosabb formája a beszámoló. A tanácstagi beszámoló fentirtakon kívül arra is felhasználható, hogy összegyűjtse a lakosság észrevételeit, kívánságait a tanács területén folyó állami munkáról. A beszámoltatás a tanácstag kétirányú feladatát hozza összhangba: a) a tanácstag tájékozódik a lakosság körében a tanáccsal szembeni igényekről, a tanácsi tevékenységről kialakult véleményekről. b) egyidejűleg tájékoztatja a lakosságot a tanácsi munkáról. Az első félévi beszámolók megtartása és a javaslatok feldolgozása után megállapítottuk, hogy csaknem valamennyi tanácstag eleget tett kötelességének és 89 területi, továbbá 16 üzemi beszámolóra került sor, melyeken csaknem 2500 fő (választó) jelent meg, vagyis a választók 10 százaléka. A beszámolókon ezen időpontban 296 hozzászólás hangzott el, 132 közérdekű javaslattal. Az első félévi beszámolók javaslatai túlnyomó részben folyamatos járdaépítés, útfelújítás tárgyában tett társadalmi munka felajánláso.c. TÜZÉP ellátási nehézségek, perembeli létesítések, közvilágítási problémák és parkosítási feladatok tárgyában hangzottak el. A választók által felvetett problémák túlnyomó részben városi közfeladatok megoldását célozták és nagymértékben elősegítették. Az első félévi beszámolók egyetlen hiányossága abban mutatkozott, hogy azokon a választók alig 10 százaléka jelent meg. A második félévi beszámolók november végén és december első hetében 85 területi, 9 üzemi, 2041 választói megjelenést, 267 hozzászólást és 97 közérdekű javaslatot eredményeztek. A számadatokból látható, hogy a második félévben is eleget tettek túlnyomó részben városi tanácstagjaink beszámolási kötelezettségüknek, azonban a választók megjelenése még gyengébb eredményt mutat, mint az első félév /fia. A megjelent választók aktivitása, javaslatok értéke és mennyisége megfelelő, főképpen előremutató. (Folytatjuk.) VlNCllOnA'wj (Befejező rész.) Gyerekek! Törvénytelenül nagy pelyhekben hull a hó! — robbant az asztaltársaság elé Pákozdi Pisti. Sűrű, tömött, cigányosan göndör fekete hajáról még az asztalnál is söpörte a csillogó, olvadó hómaradványt. — Fázol, Pisti? Gyere, itt a jó sligovica! — rikkantott Tartó Bandi, és máris nyújtotta a stampedlit, öten ültek az asztal végén. Négyen kártyáztak, Tartó Bandi csak kibicelt a többieknek. A terem túlsó végében gőzpárát lehelt a presszógép. Fenn, a mennyezet roskadozott a rengeteg színes lampion és szerpentinszalag alatt. Az asztalok között kényes tartással, tálcán üveget, poharakat egyensúlyozva futkostak a felszolgálók. — Mondom, hogy filkó volt — bizonygatta Petress. — Ott kell lenni az ütésben. — Tizest tettél, nem ibereltél! — védte igazát a szőke Kovács. — Már mindenki pukkadtra röhögte magát a tv-teremben — lelkendezett Saliga, a tanulófiú. Szája valóban, láthatóan megnyúlt a szilveszteri humoros tv-műsor hatására. — De te ne röhögj ilyen törvénytelenül — nyomott Pákozdi egy barackot a fiú fejére, aztán Tóthhoz fordult. — Az öreg még nem jött? — Biztosan egyszerre jön Gabival. — Te! Ez az öreg azért nagyon törvénytelenül bánik Gabival. — Legalább szilveszterkor hagyd már a törvényeidet! Az asszonyok jöttek. Lelkendezve mesélték, hogy a többi terembe is belestek, de ez a legszebben díszített. Azt is megtudták, hogy itt lesz a tombola. Előre visongtak a malac farkára, amivel biztosan csintalankodnak velük a férfiak. E nélkül nem szilveszter a szilveszter. Az asztal megtelt feszült várakozással. Kovácsné kerekre nyílt szemmel tudakolta, megjött-e már a két fiú a vasúttól. A többiek is látható izgalommal várták az idő múlását. Gabi már akkor érkezett Balázs bácsival és feleségével, amikor a többiek a zene ütemére a cipőjüket nyúzták. — Képzeld, Gabi! — bugyborékolta Petress, hogy a nagy nevethetnéktől alig tudott a székre ülni —, az a kis fattyú elzavart a feleségem mellől. Azt mondja: Pardon! Már én is tudom táncolni a szlófokszit! Hihihi! — Törvénytelenül iszom, pajtikám! Ez, kérlek, jobb tíz brigádvacsoránál. Az öreg Balázs kérdőn nézett Tartó Bandira. Az mosolyogva visszaintett, így hát az öreg megnyugodva vegyült a fiatalok közé. Biztos volt a sikerben. A jelszó, amit ez estére választottak Gabi tudta nélkül, megvalósul. — Mondd csak, Saliga!— markolta meg tréfás szigorral az arra elnyargaló tanulófiú fülét az öreg. — Mi is a jelszónk? — Hepi ... hepi ... — azután diadalmasan süvöltött fel. — Hepiend! Csattogott egész fizrca, jókedv, а. neüsett , сьрА, a dobon a cintányér. Pukkantak az üvegek, egy-egy jól sikerült bemondás után a jókedvű kacagás. Egész este kánkánt járt a különterem vendégserege, de kettőzött szorgalommal vette ki részét a brigád is, akik a maguk készítette meglepetésüket várták. Éjfél előtt jött meg a két fiú. Bundájuk sűrűn megtapadt hóval, amíg az állomásról ideértek. Egyszerre ugrottak köréjük. Gabi is kíváncsian sodródott a cimborákkal, mit sem sejtve. Ahogy a két fiút körülvették, egyszerre fagyott arcukra a mosoly, egyszerre hallgattak el. Ábrázatukra hatalmas ecsettel festette rá a sikertelenséget valami. A brigádtagokban megfagyott a jókedv. Ez nem lehet igaz! Nem vallhattak kudarcot! Hiszen mindent olyan jól, olyan igazán jól elkészítettek. Balázs néni hüppögésbe kezdett. Hiszen éppen azt a két jóbeszédű fiút küldték küldöttségbe az asszonyért, akik híresek a szervezésről, ha kell, rábeszélésről. Pákozdi törte meg a csendet: — Olyan törvénytelenül hülye képetek van ... hogy ... — valaki befogta a száját. Az öreg Balázs éveket öregedve ejtette Gabi vállára kezét, és magyarázta szánalmas dadogással a semmiről sem tudó fiúnak: — összebeszéltünk .. . hepi endet akartunk ma estjére.. . Neked kell valaki .. . biztató... rajtunk kívül... A feleségedért voltunk... Ne haragudj ránk. . Nem sikerült, látod . .. Csupán jó szándék volt... — Nem jön — mondta Tapolcai, az egyik küldött. — Nem jön. Gabi menjen érte! — Vagy legalább írjon érte — toldotta meg a másik. Gabi csüggedt fejjel állt a most már őt körülvevő gyűrűben. Érezte, még nagyobb szégyen érte. A dac égett benne. Megalázni ezt az asszonyt, ahogy még senkit sem aláztak meg. — Hát jó! Az istenit neki! Ha neki írás kell, hát lesz írás! — Tolta szét brigádjának tagjait. — Papírt, tollat ide! Hadd írjak! Pillanatokon belül került. Talán a tanulófiú adta? Ki tudja? Szabi írta, kissé remegő kézzel. „Juliskám! Szeretlek! Elégek utánad. Gyere Te hozzám, én egyelőre nem mehetek érted. Örökké szeretni foglak Gabi." A tinta sem száradt meg a borítékon, valaki már bélyeget is nyálazott rá. Saliga, a tanulófiú kapott a levél után. — Majd én bedobom a postaládába. Itt van a sarkon. Ez lesz ebben az évben az első levél, amelyet stemplizhet a poéta — és elrohant. Gabi egymás után ürítette a poharakat. — Ez lesz a gyönyörű hecc, ha majd a levelemre elméltóztat jönni a naccsága. Úgy kirúgom, hogy a Tisza-partig meg sem áll a kényes fajtája. Még hogy ő nem jön, ha az ott barátaim hívják? Balázs bátyám! Gombház fej, hogyha... leszakad... Gabi nem szégyellte könnyei! Azután felkapta kabátját és elrohant — Gyerekek. — ugrott fel ültéből Balázs bácsi. — Utána kell menni. Ne engedjük, hogy ... — Semmi izgalom, Balázs bácsi! — nyomta vissza székére Tapolcai. — Juliska otthon várja Gabit. Saliga a levéllel taxin azóta már haza is ért. Talán már el is olvasta az ifiasszony vagy lett a zűrzavar, a máért, ahogy, s azután a felszabadult jókedv. ■— Hát az ember már a brigádjában se bízhat meg — erőlködött mérgesen az öreg. Az asztal végén pezsgőspalack pukkant. N