Ózdi Vasas, 1970 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1970-07-10 / 28. szám

"st­­o WIAG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! Az Ózdi Kohászati üzemek, Í­ISZMP bizottságának hetilapja XIII. évfolyam, 28. szám. Ara 50 filler 1970. július 10. A rekord megdöntésére készülnek Nagyszerű vállalás a X. pártkongresszus tiszteletére A finomhengermű két so­rozatán július 6-tól főjavítást végeznek. A kezdés előtt há­rom nappal­ összehívták a so­rozatok, a karbantartás ve­zetőit, valamint a társüze­mek irányítóit kooperációs tárgyalásra. Horogh Lajos gyárrészlegi főmérnök ismertette a célt. Elmondta, hogy a nagyjaví­tást 12 napra ütemezték, de ismertette azokat a lehetősé­geket is, amelyekkel ezt a határidőt még szűkíteni le­het. Elmondotta azt is töb­bek között, hogy az új gaz­dasági mechanizmus sokrétű feladatot szab a vállalatokra. Ennek alapján a nyereségtö­meg növelése is elsőrendű célkitűzésként szerepel. Ezt a gazdasági évet még egy árvíz is súlyosbította, amely­nek kihatását csakis többlet­­munkával tudjuk enyhíteni. Sok szó esett a vállalat ju­bileumi esztendejéről, amely dolgozóinkra fokozott fele­lősséget hárított, és amely eddigi gazdasági tevékenysé­günkre pozitívan hatott. Előttünk álló feladat még a párt X. kongresszusára való méltó felkészülés, amelyből a finomhengermű gyárrészleg valamennyi dolgozója részt kér. Ennek egyik lehetősége bontakozik napjainkban, a finom-, valamint a gyors­­drótsorozat főjavítása alkal­mából. Horogh Lajos elvtárs há­rom pontban foglalta össze a nyereségrészesedés növelé­sének­ lehetőségét: az üzem­idő növelése, az üzemi ter­meléskiesés csökkentése és a munka intenzitásának növe­lése. A főjavítás célja tehát kettős: minél korábban feje­ződjék be,, ami által plusz termelési napokat szerzünk, jó javítási munkával pedig biztonságosabb lesz a terme­lés egész év során. Ennek a karbantartók lelkiismeretes munkáján, a javítás intenzi­tásán kell megalapozódnia. Ezután arról beszélt a fő­mérnök elvtárs, hogy a drót­soron elképzelhető a 8 nap 8 órás, a finomsoron a 9 nap 8 órás befejezés. Ehhez vi­szont az szükséges, hogy a finomhengermű dolgozóin kívül, a társüzemek dolgozói is helytálljanak. Különösen a karbantartó gyárrészleg dolgozói, akikre a rrmnka oroszlánrésze hárul. Az anyagi juttatások sem meg­­vetendők. Kettőezer tonna hengereltáru-többlet gyártá­sa lehetséges, ha előbbre hozzák a főjavítás­­befejezé­sét. Ebben az esetben a fi­­nomhengermű és a kölcsön­­dolgozók 100 000 forint több­letösszegben, célprémiumban részesülnek, amely egyének­re­ lebontva 280—300 forintot jelent. Természetes, hogy arányosan elosztva egy­napi megtakarításért 10, két napért 30 a három nap­ért 60 és a négy nappal ko­rábban történő befejezésért 100 százalékot fizetnek ki a 100 000 forintból. A bejelentéshez a jelenlevő műszakiak közül tizenketten szóltak hozzá. Valamennyien azt hangoztatták, hogy bár jóleső érzés az anyagi jutta­tásról beszélni a dolgozókkal , úgy érzik,, inkább politi­kai tartalma miatt vállalják a határidő-csökkentést. El­mondották, hogy a felkészü­­­­lés sikeres volt, minden le­hetőség megvan arra, hogy a javasolt határidő-csökkentést végre is hajtsák. Ez az eredmény pedig ez­úttal rekorddöntést jelent a­ finomhengermű életében, legalábbis ezeken a sorozato­kon. Az értekezlet hangula­ta „csakazértis” jellegű volt, amelyben fontos helyet ka­pott a pártunk X. kongresz­­szusára való készülés.­ Együttes bizttsági ülésen Az ózdi ifjúság helyzete Gyakori téma mostanában a magyar ifjúság problémái­val való rendszeres foglalko­zás napi- és hetilapokban, a televízióban (gondoljunk csak az Ifjúság ’70 vetélkedőjére). Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1970. február 18—19-i ülése tette ezt aktuálissá. Ezen az ülésen vitatták meg a párt ifjúságpolitikájának néhány kérdését. Ebből ere­dően, ennek alapján került sor a megyei, majd a helyi pártbizottságokon a téma meg­tárgy­alására. A városi-üzemi pártbizott­ság július 7-én tárgyalta a KISZ-bizottsággal együttesen a témát, foglalt állást és ho­zott határozatot ifjúságpoliti­kai kérdésekben. A kibővített pártbizottsági ülésen az elnöklő Vajda Ist­ván, a pártbizottság első tit­kára köszöntötte a megjelen­teket, köztük Siska Andrást, a megyei pártbizottság mun­katársát és Havasi Bélát, a megyei KISZ-bizottság titká­rát. A végrehajtó bizottság ál­tal készített írásos jelentést Schneider Jenő, a pártbizott­ság munkatársa szóbeli kie­gészítő kíséretében terjesztet­te az együttes ülés elé a vég­rehajtó bizottság megbízásá­ból. — Célunk, s ez a társa­dalom érdeke is — fogalmaz­ta meg többek között — ifjú­ságunk kommunista nevelé­sének elősegítése. Hangsú­lyozta, hogy a párt ifjúság­­politikája jóval szélesebb, bonyolultabb, mint a KISZ- szel való foglalkozás. Ki kell hogy terjedjen minden álla­mi, gazdasági szervre,, tömeg­szervezetre, a felnőtt nemze­dékre, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaira és KISZ- en kívüliekre is. Eddig a kü­lönböző szerveknek az ifjú­ság nevelésével való foglal­kozása nem volt elég haté­kony, rendszeres és koordi­nált. A vitában elhangzott tizen­öt felszólaló zöme azt kutat­ta, fejtegette elsősorban, hogy milyen módon lehet jobban, a társadalmi fejlő­dés mai szintjének megfele­lően megoldani a fiatalokkal való foglalkozást, fokozni és erősíteni a KISZ kommunis­ta jellegét. Egyértelműen nyert megfogalmazást: az if­júság zöme egyetért a párt politikájával, tevékenykedik anok végrehajtásáért. Hibái — mert ilyenek is vannak — nem választhatók el a társa­dalom egészétől, a felnőttek hibáitól. A felszólalók — zömmel pártbizottsági tagok — a fiatalok iránti felelős­ségérzettel mondták el véle­ményüket, hasznos javasla­taikat. Elfogadták, határozat­tá emelték az előterjesztett határozati javaslatokat, amely megszabja a pártbizottság és a­­ pártalapszervezetek, a KISZ-bizottság és a KISZ- alapszervezetek, továbbá az állami, a gazdasági szervek, valamint a társadalmi és tö­megszervezetek feldatait hosszabb távon is. A vitában elhangzottakra Schneider Jenő adott választ, majd Vajda István zárta be rövid összefoglalójában az együttes bizottsági ülést. Tiltakozó távirat Az elmúlt napokban riasz­tó hírek érkeztek a fasiszta görög katonai rendszer újabb terrorpereiről. Összesen 37 görög hazafit, állítanak had­bíróság elé. Perük hétfőn már meg is kezdődött! A vádlot­tak között van többek között Nikolau Kaludisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, Zinonosz Zorzo­­vilisz újságíró, a Görög Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja és Ioannu Jannarisz­ a Görög Kommu­nista Párt athéni városi bi­zottságának egyik vezetője. A hazánkban, Ózdon élő görög politikai emigránsok a görög igazságügyminiszterhez­ küldött táviratban tiltakoz­nak az athéni katonai bíró­ság fasiszta törvény alapján megindított terrorpere ellen. Követelik a per megszünteté­­­sét, a politikai foglyok sza­badon bocsátását. A tiltako­zó táviratot Padiorasz Stav­­ros, az antidiktatorikus bi­zottság elnöke­ írta alá. A szélesedő tiltakozó meg­mozdulások bennünket sem hagyhatnak közömbösen. Ag­godalommal és felháborodás­sal fogadjuk a fasiszta junta minden emberi szabadságjo­got nélkülöző jogtalan terror­perét. Fél év után az acél műben (Cikkünk az 5. pretakm.) A 20. vasutasnapra A XIX. század a technika fejlődésének forradal­mi időszaka volt. A gőzgép feltalálásával a köz­lekedés terén is óriási előre­lépés következett be. Köz­ponti kérdéssé vált a vasút fejlesztése. Így volt ez ha­zánkban is, amikor rohamo­san építették elődeink az ak­kori korban legkorszerűbb­nek minősíthető közleke­dési eszközt, a vasutat. Tisztelet övezte ebben az időszakban is a vasutasokat. Sajnos nemcsak építés, ha­nem rombolás is bekövetke­zett a századforduló után, a világháborúk időszakában. Különösen a II. világháború hagyott hátra súlyosan tönk­retett vonalhálózatot, meg­tizedelt mozdony- és коси­­parkot. Szinte törvényszerű volt, hogy népi demokráciánk épí­tésének írtján először a gaz­­­dasági élet­ vérkeringését szolgáló vasutat kellett újjá­építeni. Idősebb elvtársaink még élénken visszaemlékez­hetnek arra a jelszóra, amit pártunk 1946-ban meghirde­tett: „Arccal a vasút felé!” Varázserejük volt ezeknek a szavaknak. Gépek nélkül, ro­hammunkával épültek meg a folyókat átszelő hidak, az új vasúthálózat, a kocsik szá­mát megsokszoroztuk, a le­rombolt gőzmozdonyokat modern, felsővezetékes von­­tatású villamos és Diesel­mozdonyokkal fokozatosan felcseréljük. A gigászi munkát megju­talmazta a párt. Vasutas ün­nepet jelölt ki minden év július hó második vasárnap­ján. Ez évben huszadszor ün­nepli az ország a vasutaso­kat. Az utóbbi években — ha nem is olyan látványos az ünnep, mint az előzőekben — tartalmában színesebb, gaz­dagabb, méreteiben széle­sebb lett. Az ez évinek nem csupán az ad jelentőséget, hogy a 20., 1970. a magyar történetemben is a jubileu­mok éve. Idén ünnepeltük hazánk 25 éves felszabadulá­sát és a munkásmozgalom nagy teoretikusának, Lenin születésének 100. évforduló­ját. Vállalatunk, melyhez szorosan kapcsolódik ipar­­vasútunk kialakulása, fejlő­dése is, szintén most ünne­pelte fennállásának 125. év­fordulóját. K­öszöntjük azokat, akik dacolva a zord időjá­rással, megbirkózva a kánikulával, éjjel-nappal, hétköznap és ünnepnap egy­aránt helytállnak. Üdvözöl­jük azokat, akiknek a vasu­tasnap is szorgos munkanap. Jóllehet, nem kezdete a vas­utasnap egy munkaciklusnak, de nem is vége a réginek, mert a vasutasok munkájá­nak töretlennek kell lennie, a mindenkori igényeket kell kielégítenie. Ennek ellenére legyen ez a nap egy vasutas­naptár szerinti fordulópont, amikor lezárjuk az elmúlt időszakot, amelyből szeret­nénk elfeledtetni a helyte­lent, a rosszat, s tovább kí­vánjuk fejleszteni a jót, a kimagasló eredményeket. Biztosítékunk van a siker­re, mert egyre több közü­lünk a szocialista típusú vasutas, aki a szocialista bri­gádversenyben harcot folytat a siker érdekében. Gyárrész­legünknél 67 brigád alakult 1541 fővel. Ebből Szín Gábor kocsivizsgáló, Kotán János lakatos, Szakál Imre forgá­csoló, Simonfalvi Elemér for­galmi, Nagy S. István laka­tos, Fekete János kazánko­vács, Bárdos Gusztáv kocsi­­lakatos. Tóth Béla fűtőházi brigádok aranykoszorús ki­tüntetést értek el, ezenkívül a gyárrészlegnél 3 ezüst, 9 bronz és 16 zöldkoszorús bri­gád van. Átérzik vasutasa­ink, hogy a múlt normái már nem elégségesek a szocialis­ta társadalom építéséhez. Tudják, hogy egyre inkább nagyobb vasutas szakképzett­séggel, nagyobb tudással kell helytállni a munkában. Ezt bizonyítja a vasutas dolgo­zók elméleti színvonalának emelkedése, fokozottabban érvényesülő munkafegyelme. Öröm tölt el bennünket, hogy a szükséges adminiszt­rációhoz nehézkezű kocsi­­­mestereink menetrendábrát vezetnek, közvetlen ellenőr­zői a munkavédelemnek, a munkafegyelemnek; a moz­donyszemélyzet intenzíveb­ben tartja karban mozdonya­inkat, a rakodók, a darusok szervezettebben, gyorsab­ban végzik az anyagmozga­tást, pályamunkásaink mi­nőségileg teszik elsőrangúvá vasúti pályáinkat, a gépmű­hely dolgozói pedig minősé­gileg elismert munkával ja­vítják mozdonyainkat, ko­csijainkat. A gyárrészleg összes dol­gozói közös összefogással te­vékenykednek a jobb MÁV kocsifordulók eléréséért, az ez évi erőfeszítéseket a kö­vetkező számok is bizonyít­hatják : 1970. I. negyedévi 43,02 óra/kocsi tartózkodási időről május hóban 35,27. jú­niusi hónapban 39,71 óra/kocsi tartózkodási időre csökkent a MÁV-kocsik fordulóideje. Vasutasdolgozóink csök­kentett munkaidőben dolgoz­nak. A nehéz, veszélyes munka elismerése nyilvánul meg a kiemeltebb bérjutta­tásban is. Ezeket az intéz­kedéseket, mint nagyon he­lyes kezdetet, üdvözöljük. Beszélnünk kell azonban ar­ról is, hogy személyzetünk részére gyakran még a leg­minimálisabb igényt kielé­gítő kommunális létesít­mény sem áll mindenütt ren­­­delkezésre. Történtek már intézkedések, de a kivitele­zés még várat magára. Ezért továbbra is kérjük a munka kellő feltételének biztosítá­sát. A baleset elleni küzdelem elsőrendű feladatunkat ké­pezi. Fokozottabban minő­ségileg jobban szolgáljuk ki a termelőüzemeket, törek­szünk a kocsiforduló legjobb teljesítésére, a kohósalak el­­manipulálását a leggazda­ságosabban fogjuk megol­dani, a vezetés színvonalá­nak emelésével szervezet­tebbé tesszük a különböző szakszolgálati ágak hatéko­nyabb, jobb együttműködé­sét. A jövőben a teljes siker­hez elengedhetetlenül szükséges egyrészt, hogy a modernizálást szol­gáló beruházásokat nyomon kövesse a modern vezetési stílus, a racionális munkál­tatás. Másrészt elengedhe­tetlen követelmény a vasúti munka vonzóbbá tétele. Terveink, elképzeléseink a feladatok elvégzéséhez meg­alapozottak. Reálissá teszi elgondolásunkat a sikeres teljesítményhez vasutasaink szocialista erkölcse. Úgy véljük, ebben nem lesz hi­ány, s bizalmat kérünk a többi dolgozótól elvtársaink­tól. Kívánunk minden vasutas dolgozónak, családjuknak erőt, egészséget! György József gyárrészlegvezető

Next