Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-08 / 1. szám

2 Tél, tél, tél! 20—30—40. Már csak így számoljuk a hó vastagságát, centiméte­rekben. Alig két hét alatt fantasztikusan sok hó esett a városra, üzemekre. A reggeli hírrovat — a rádió jóvoltá­ból — beszámol, hogy az or­szág területén hol, milyen vastagságú hó esett, hol van­nak hóakadályok a közleke­dési utakon, vasútvonalakon. Gond a hó­napjainkban! Vajon gond-e vállalatunk­nál is? Vajon az elhanyagolt járási, városi útvonalainkon is jelentkeznek problémák? Ezzel kerestük fel telefonon hétfőn György József, majd kedd­en Dobos István elvtár­sakat, az ÓKÜ közlekedés és a helyi MÁVAUT vezetőit. GYÖRGY JÓZSEF, ÓKÜ közlekedési gyárrészleg veze­tője: — Mindenkit váratlanul ért a bőséges „hóáldás'’. Mi számítottunk erre, ha nem is ilyen mennyiségre. Előre meg­szerveztük a délutáni és az éjszakai inspekciós szolgála­tot. Felhívtuk az üzemek fi­gyelmét, hogy ha megjelenik az üzerafinszolgálás biztonsá­gát veszélyeztető „fehér rém”, álljanak mellénk, adjanak segítséget, saját területükön takarítsák el a havat a vá­­gányasapon, váltókra]. Nem is volt eddig problémánk. Az üzemek is kisegítettek. Hét­főn példára 1­35 dolgozót ad­tak.­­ Eddig fennakadás nem volt az ÓKÜ területén. A túlórázók ételellátásáról és szerszámról is gondoskodott a vállalat. Ma már vasúti ko­csikba, dömperekbe ,,csoma­golják” a havat és eltávolít­ják a gyár területéről. Leg­inkább a szénbunkeroknál, érchídnál és érctömörítőmű­nél fordult elő az, hogy a hó beolvadt az anyag közé. A centeri rakodótérségben a daruk jól bírják a téli meg­terhelést, a darukezelők ügye­sen alkalmazkodnak az idő­szak nehézségeihez. — A telet észrevettük! Ke­vesebb az anyagbefutás a MÁV-tól. A 169 db érkező kocsi éppen csak a minimu­mot jelenti. Különösen a szénellátásnál jelentkezik a kocsihiány. Részben érthető, mert a MÁV-nak is az élel­miszer- és a személyszállítás az elsődleges feladata.­­ Végezetül hozzáfűzöm, hogy ha újabb és nagyobb arányú hóesés nem lesz, gyár­­részlegünknek sem lesz prob­lémája. Természetesen, ha valamennyien így is akarjuk. DOBOS ISTVÁN, az AKÖV ózdi üzemegységének igazga­tója: — Rendkívül nehéz hely­zetben vagyunk. A Dédes— Tardoma, Dédes—Mályinka közötti útszakasz, valamint a Sáta—Ladány-tábor 600 mé­teres bekötőút járhatatlan. A hétfő esti állapotok szerint nem is közlekednek autóbu­szaink ezeken a szakaszokon. A Sáta—Bóta és borsodná­­dasdi szerpentineken rendkí­vül veszélyes a közlekedés. Egyetlen nyomsáv van, ame­lyet az autóbuszok „jártak” le. Az egy nyomsávos utak valamennyi környékbeli köz­ség megközelítését nehezítik. Különösen Arló—Borsod­szentgyörgy között. — Az újévi hó még ma sincs eltakarítva (kedden be­széltünk Dobos elvtárssal). A KPM egyetlen hóekéje fel­mondta a szolgálatot. A11! Je­lenleg 20—30 perces késése­ket jelentenek forgalmistá­ink. Félünk a széltől. Ha hó­fúvás következik be, több községet is elzár. — A város területén is késnek a járatok. A gerinc­hálózatokon ugyan lehet köz­lekedni, de a fordulóhelye­ken, végállomásokon nem ta­karították el a havat. Csuk­lós buszaink harmonika vá­szonburkolatát egymás után szakítják szét a fordulók. A városgazdálkodásnak is csak egyetlen hóekéje van, úgy hírlik, ma ez is meghibáso­dott. — Érzésem szerint sem a KPM, sem a városgazdálko­dás nem készült fel techni­kailag a télre. Szomorú állapot, több éve ismétlődik, s még ma sem ta­nultak az illetékesek. Vincze Zoltán Játtunk az árvízkárosult iskolákért” Eredményes akció A Magyar Vörösszeres­zt és a Magyar Úttörők Országos Elnöksége, 1970. szeptember elején felhívással fordult az ország lakosságához, hogy a lakásokban található papír-, textil-, vas- és színesfémhul­ladékot térítésmentesen adja át a megbízólevéllel jelentke­ző úttörőőrsöknek. A MÉH Tröszt az átvétel gyors és gondos megszervezésével se­gítette elő az akció sikeres le­bonyolítását. A felhívásra több mint 3000 úttörőcsapat őrsei in­dultak összegyűjteni a hul­ladékanyagokat. A lakosság nagy megértéssel fogadta a pajtásokat, és az akcióban részt vevő mintegy 300 000 pajtás vitte a lakosságtól ka­pott hasznos hulladékanyago­kat a MÉH átvevőhelyeikre Az ezekért kapott összegeket befizették az akció csekk­számlájára. A gyűjtés eredményeként eddig 3 636 000 forint érke­zett be a csekkszámlára. Ez az összeg teljes egészében az árvízkárosult iskolák, út­törőcsapatok és pajtások meg­segítésére kerül felhasználás­ra. A gyűjtési akcióban leg­jobb eredményt értek el Csongrád, Szolnok és Nógrád megyék vöröskeresztes és út­­törőszervezetei. A legkivá­lóbb munkát végző úttörőcsa­patok és őrsök elnyerték a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Úttörők Szövetsége díszes oklevelét. A gyűjtési akció értékelé­sére a Madách Színházban december 20-án megtartott, műsorral egybekötött záró­­ünnepségen került sor. A zá­róünnepségen Rostás István elvtárs, a Magyar Vöröske­reszt főtitkára és Szabó Fe­renc elvtárs, a Magyar Úttö­rők Szövetsége főtitkára el­ismerését és köszönetét fe­jezte ki mindazoknak, akik ebben az akcióban részt vet­tek. Balassa János, a MÉH Tröszt vezérigazgatója a csa­patok létszámának megfele­lő kategóriákban legjobb gyűjtési eredményt felmuta­tó 10 úttörőcsapat képviselő­jének átnyújtott egy -egy Ori­on Viktória televízióra szóló utalványt. Megyénkből a felsőzsolcai 3541. sz. Petőfi Sándor út­törőcsapat részesült a szép ajándékban. Az ünnepségen Baji Lász­ló, fehérgyarmati úttörő paj­tás meghatottam mondott kö­szönetet az ország úttörőinek és kisdobosainak, a lakosság­nak és az akciót szervező Magyar Vöröskeresztnek, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének és a MÉH Trösztnek azért a nagy segítségért, amelyet ezzel az akcióval az árvíz sújtotta te­rületek iskoláinak és úttörő­inek adtak. rczni VASAS HNE-aktívák továbbképzése Már-már hagyományossá válik, hogy min­den év elején háromnapos továbbképzésen vesznek részt a Hazafias Népfront aktívái. Ebben az évben január 3—4—5-én került sor Miskolcon erre a rendezvényre, amely­re városunkból nyolc küldött utazott el. A három nap alatt rendkívül értékes elő­adásokat hallgattak a részvevők, amelyek további munkájukban eredményesen segítik majd őket. Deme László és Vaskó Mihály elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai a X. kongresszusról, a társadalom szerkezeté­nek változásáról, valamint a népfront-mun­ka további feladatairól és a tavaszi ország­­gyűlési választásokról tartottak tájékoztatót. Bonta Lajosné elvtársnő, a megyei párt­­bizottság politikai munkatársa a nők hely­zetéről számolt be. A megyei népfront­bizottság elnökhelyettese, Bárczi Béla elv­társ a IV. ötéves terv feladatairól, célkitű­zéseiről beszélt a továbbképzésen részt vevő aktívák előtt. Végezetül a megyei KISZ-bi­zottság képviselője, Nagy Tibor elvtárs az ifjúság helyzetéről, az ifjúságpolitikai fel­adatokról tartott előadást. A HNF aktívák hasznos tapasztalatokkal gazdagodtak ezen a 3 napos továbbképzésen. Ez örvendetes is, hiszen az utóbbi években a népfrontmunka egyre jobb felkészültségű, egyre tájékozottabb embereket igényel, mert kinőtte már a­ gyerekcipőt, nemcsak kam­pányszerű, nemcsak a választások idejére korlátozódik. Egyre inkább folyamatos, szer­vezett munka, a mozgalom tömegméreteket öltött, s így a lakosság szélesebb rétegei között fejti ki tevékenységét, hirdeti, és szol­gálja a párt politikáját. B. M. — Dobos elvtársat kere­sem. — Én, vagyok. Tessék. — A táblai dolgozók juttat­ták el hozzánk két részből álló panaszukat. Kérnénk, hogy vizsgálják felül. Az el­ső: a táblai autóbusz útvona­lát meghosszabbították a köz­temetőig. A menetidőt azon­ban nem, s így a dolgozók rendre elkésnek a műszakból. — Előttem a menetidő-táb­lázat. Máris mondom: a 4-es járat a köztemetőtől 5,25, 13,25 és 21,25 órakor indul. Menetideje a Kohász Szálló­ig 17 perc. Ha valami oknál fogva nem késik a járat, sze­rintem a dolgozók idejében munkahelyükre érhetnek. — A második felvetés: a 4-es járaton kevés a hely, többen lemaradnak a kocsik­ról. — Ezen a vonalon eddig is két kocsink közlekedett a nappali időszakban. Most az egyik farmotorost lecseréltük csuklósra. Az utazótér tehát növekedett. Jó lenne ismerni az időpontokat. Ugyan­is azt gyanítom, hogy szorult helyzetében a forgalmista er­ről a járatról veszi el időn­ként az egyik, kocsit, hogy más járatokat kisegíthessen. — cze — 185 alapszervezet — 4220 KISZ-tag Elkészült a KISZ városi­üzemi bizottságának jelenté­se az 1970. évi KISZ tagösz­­szeírás és a tagsági könyvek érvényesítésének tapasztala­tairól. A jelentés megállapítja, hogy az alapszervezetek a feladatot végrehajtották, fe­lelősségteljesen nyilatkoztak az alapszervi munkáról, a vezetés színvonaláról, problé­máikról és feladataikról, vé­leményükkel elősegítették a jövő év feladatainak reáli­sabb tervezését. A tagösszeírás időszakában 185 alapszerv tartozott a KISZ-bizottsághoz, s a tag­létszám ez idő alatt 4001-ről 4220-ra nőtt. A jelentés szól a problé­mákról is, így megemlíti a klubok, sportlétesítmények hiányát, a „vándormadarak” helyzetét, s a legsúlyosabb gondot, a lakáshelyzetet is. Javasolja a jelentés a KISZ-bizottság irányító, el­lenőrző, segítő tevékenységé­nek hatékonyabbá tételét, a rétegpolitika fejlesztését, a KISZ demokrácia további növelését, valamint a KISZ politikai-tartalmi munkájá­nak, nevelő szerepének fo­kozását. Hó! A közlekedési gyárrészleg munkáját nehezíti a két ün­nep alatt lehullott jelentős mennyiségű hó. Január 5-én a pályafenntartás dolgozói és a gyárrészleg KISZ-fiataljai munka után a felsőhányó vasúti pályáját szabadították meg a vastag hótól. A sala­kos kocsik ürítése már este hét órakor megkezdődhetett, akkor jutott ki az első moz­dony a felsőbányára. A gyárrészleg köszönetét fejezi ki a többi gyárrészleg­nek, amiért a területükön megtisztították a vasúti átjá­rókat a hórétegtől, s ezzel könnyítették a közlekedési dolgozók munkáját. A szeretet ünnepén - hidegben Mindenütt kényelmes, hi­giénikus a központi fűtés, örülnek is neki a lakók, kü­lönösen azok, akiknél a csa­ládban mindkét fél dolgo­zik. Ha a gyerekeik korábban hazamennek , fűtött ház várja őket. A láthatatlan szobalány minden por és szemét nélkül elintézi a be­gyújtást,­ kellemes mel­egben várja a családfőt, a háziasz­­szonyt. S még vissza sem fe­lesel. December 23-án este a Béke telepi 73-as sz. épü­letben a lakók szó szerint dermedten vették tudomá­sul, hogy rossz a fűtés. „Már csak ez hiányzik az ünne­pekre” — mondogatták bosz­­szankodva. A földszinten és ahol nem külszíni falakkal van körülvéve a lakás, még nem volt nagy a baj, mind­össze 17—19 fokra süllyedt a falakon a hőmérő higany­szála. Azoknál azonban, akik közvetlenül érintkeznek a külső hideggel,, mert a szo­bájuk fala egyben az épület fala, 15 fokra is lehűlt a hő­mérséklet. Persze, voltak ügyes lakók, akik azonnal keresték a kapcsolatot a fű­tési felelőssel. Ő azt felelte, hogy nem tudja, mi a baj. A nyomás lecsökken és elszö­kik a víz. 31-én kellemes meleg foga­dott a lakásokban. Ott jár­tamkor már csak emlékeztek a hideg napokra. Bartha László földszint 3. lakás (csak a nagylány volt odahaza — éppen a szilvesz­teri ruháját készítette elő): — Itt a földszinten az ünne­pek alatt is kellemesebb volt, min­t a többi lakásban. 19 fok alá nem süllyedt a hőmérséklet. Fülöp István I. em. I-es sz. lak­ás (feleség) : — A ruha fölé kellett felvennem a pon­gyolámat, de még így is megfáztam. Az unokám is, pedig az vasgyúró gyerek. Ritkán fázik meg, ritkán köhög. Volt olyan lakás, ahol a kabátot is magukon hagyták, olyan hideg volt. Tegnapelőtt már teüldöttsé­­get — egy pár lakót — me­nesztettünk a hőközpontba. Kandik János II. em. 2-es sz. lakás (nincsenek oda­haza): A szomszédjaiktól tu­dom meg, hogy a kisgyer­mekükkel csak úgy tudtak megmaradni a hideg szobá­ban, hogy egy régi kályhába befűtöttek. Egy lépésőhez három laká­sát érintette látogatásunk. Az épület többi lakója sem volt kivétel, ők is ugyanúgy fagyoskodtak, ugyanúgy vár­ták az intézkedést. Keresztesi Tibor, a Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tója a következőket mondja: — A fűtési felelősök nem ismerték fel a hibát. Nem szakemberek. Meg aztán az ünnepek ideje alatt ma is csökkentett létszámmal dol­goztunk. Ünnep után szemé­lyesen voltam kinn. A vízóra eltömődése volt a hiba. A szakemberek ezt hamar rend­behozták. A vállalat előtt tehát is­mert volt a probléma. Órák alatt ki lehetett javítani. Ünnepek után már igyekez­tek is. Csakhogy a kará­csony, az ünnep egy épület valamennyi lakásában ve­szített a melegségéből. — tila — * 1971. január 8. Jelentés a piactérről 1970. december 29-én tör­tént meg a Piac téri fedett vásárcsarnok 1970-re üteme­zett munkáinak műszaki át­adása. A KISZ-fiatalok vál­lalták, hogy a Piac téren 10x50 méter alapterületű vasszerkezetű pavilont építe­nek. Az éves üzem szériáit a létesítményt tető alá kellett hozni, ezen felül a „Tiszán innen-Dunán túl” megyei ve­télkedő versenymozgalom keretében a KISZ-esek gyor­sították a munka ütemét. El­készítették az 1000 négyzet­méter alapterületű csarnok lábazati falazását, a homlok­zati üvegfelület vasszerke­zetét, a legszükségesebb bá­dogos munkákat, az üvege­zés egy részét, valamint 12 db acéllemez eladópultot. Az átvevők megállapítot­ták, hogy a KISZ-fiatalok vállalásukat maradéktalanul teljesítették, a vállalt mun­kákat az éves ütemterv sze­rint elvégezték. Az eddig el­végzett munka értékét az át­vevők 602 763 Ft-ban hatá­rozták meg, mely összegből a társadalmi munka értéke 341 000 Ft. A városi tanács képviselői megköszönték a fiataloknak az eddig végzett munkát, s megállapodtak abban, hogy a megkötött szocialista szer­ződés továbbra is érvényben marad. Ennek értelmében a csarnok építési munkálatait 1971. május 1-re teljes egé­szében befejezik. vépé 1971-es újdonságok az IBUSZ-nál Bár most alig gondolnak az utazni vágyóik a nyárra, még keményen szorít a tél, de mi felkerestük az IBUSZ helyi irodáját, hogy az év első napjaiban ne hagyják ki éves ter­veikből a különböző túralehetőségeket. Egy ■kis visszapillantást azért illik tenni az el­múlt évre is. A számok arról árulkodnak, hogy Ózdon is mindinkább előtérbe kerül­nek a külföldi utazások. Bőgős Mihályné er­ről így beszél: — Belföldi túráinkon 24 autóbuszt indí­tottunk tavaly — kb. 600 fővel. A leggya­koribb útvonal a Balaton körüli, Hajdúszo­boszló, Budapest, Dunakanyar, Mátra és a Szegedi Szabadtéri Játékok voltak. Strand vonatot Miskolcra és a Zsóry fürdőre indí­tottunk mintegy 4000 résztvevővel. Két alka­lommal Budapestre színház-vonatot is indí­tottunk, amelyet 1200-an vettek igénybe. Ez­res létszámmal vettünk részt a SZÜR-on, de nem hagytuk ki a Budapesti Mezőgazdasági Kiállítást sem. Itt is 1000-en vettek részt. Mielőtt „elvesznénk” a sok felsorolt szám­ban, megkérdezzük : 1970-ben Ózdról hányan vették igénybe az utazási iroda kínálta le­hetőségeket? — 35 000 ózdinak nyújtottunk segítséget, hogy eljusson oda, ahol szabad idejét legszí­vesebben tölthette el. Közülük 920-an kül­földi túrákat választottak, igen sok ország­ba eljutottak a mi segítségünkkel. A leg­hosszabb út az indiai körutazás volt, ezt kö­vette Moszkva, Alma-Ata, Spanyolország. Ki hinné, hogy a mi kis 40 ezres létszá­mú városunk lakói a világ mennyi táját jár­ják be? Ezek után azt kérdeztük, hogy me­lyik útvonalat kedvelik leginkább az ózdiak? — Az Ungár—Munkács társasutazást 1170 forintért, a jugoszláv tengerpart 1600— 2000 forint között, Bécs 1960 forint. Általá­ban a tengerparti üdülőket kedvelik. Ju­goszlávia, Románia, bolgár tenger, de Auszt­riát is szeretik nyáron. A téli időszak Cseh­szlovákiáé és Lengyelországé. — Tartogat-e újdonságot 1971-re az IBUSZ? — Barátság-különvonatot szervezünk Ki­­jev—Moszkva útvonalon kb. 2400 forintos részvételi díjjal. Újdonság lesz a­­6 napos kanadai út októberben. Repülőgéppel, Kop­penhágán keresztül. Montreal—Ottawa—To­ronto. A csoport két napot tölt a Niagara vízesésnél. — Újdonságnak is, meglepetésnek is szán­juk — bár már tavaly indítottuk be — az utazásokhoz OTP kölcsön felvételét. Az IBUSZ és az OTP között megállapodás jött létre, amelynek értelmében — szakaszos elő­leg fizetése mellett — 2000 forinton felüli útiköltség esetén lehet előleget felvenni az OTP-nél. Az előlegek csak Lengyelországba, Jugoszláviába, Romániába és az NDK-ba történő utazásokra vehetők fel. Úgy érezzük, az előzetes híradás segítségül szolgál majd azok számára, akik még nem döntötték el, hol töltsék a nyári vakációt Tárulkozik a világ előttünk. Ivánszki A.

Next