Ózdi Vasas, 1979 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-05 / 1. szám

2 Gondolatok a politikai vitakörökről A politikai vitakör pártunk agitációs rendszerének szerves része. Életre hívását, majd kiterjesztését a politika iránti m­egnövekedett érdeklődés, a szóbeli agitáció rendszerének továbbfejlesztése tette szükségessé. Bár összhangban áll a propagandamunkával, jellegénél fogva nem oktató tevé­kenység, nem tekinthető a pártoktatás „első lépcsőfokának ’. A politikai vitakör a szóbeli agitáció önálló, szervezett for­mája. Széles körű lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb cso­portokban a párttagok és pártonkívüliek vitatkozzanak, ki­cseréljék és egyeztessék véleményüket egy-egy aktuális — a közvetlen munkahelyet is érintő —, vagy időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. A kommunisták életeleme a vita. A viták során lehet és kell pártunk politikáját képviselni, eszméinket terjeszteni, céljaink megvalósításához az emberek széles tömegeit meg­nyerni, s adott esetben a helytelen álláspontról is meg­győzni. Sokfelé vitatkozunk szervezett keretek között, különböző beszélgetések alkalmával a munkahelyeken, baráti körben és családi összejöveteleken. Vita és vita között azonban kü­lönbség van. Az élet által már bizonyított igazságokról, a tisztázott kérdésekről a végtelenségig újra és újra Vitatkoz­ni — cselekvés helyett csak vitatkozni — felesleges. Vitatkozni kell azonban a már elfogadott célkitűzések megvalósításának „hogyanjáról”, a szüntelenül változó kö­rülményekből eredően a helyes következtetések­ levonásáért, a hibák feltárásáért, a helyes szemlélet és cselekvés kiala­kításáért. Az ilyen vita alkotó jellegű, termékeny, s mint „visszajelzés” is nélkülözhetetlen a párt politikájának ala­kításában. A politikai vitakör — mint a szóbeli agitáció önálló szer­vezeti formája — alapvetően azt a célt szolgálja, hogy nö­velje a párttagok, a résztvevők politizáló készségét, segítse a kommunisták felkészítését az agitációra, egyes politikai események, folyamatok helyes megítélésére. Funkciója az is, hogy a résztvevők széles körben legyenek terjesztői, hirde­tői azoknak a tényeknek és érveknek, állásfoglalásoknak, amelyeket megvitatunk, illetve kialakítunk. A politikai vitakörök témáinak változatossága, aktualitá­sa miatt megyénkben is rövid idő alatt népszerűkké váltak. Bizonyítja ezt az, hogy megyénkben több mint ezer politi­kai vitakör működik, 17 000 fős törzslétszámmal. Rajtuk kí­vül a téma iránti érdeklődéstől függően, alkalmanként még további 6—7 ezren vesznek részt egy-egy időszerű téma vi­tájában. A vitakörök számszerűségének alakulásával még nem lehetünk elégedettek. Az iparban, a szövetkezeteknél ezért meg kell a pártszervezeteknek vizsgálni az újabb vi­takörök létrehozásának lehetőségét. De nem lehetünk elé­gedettek a nők és a fiatalok részvételi arányával sem. A politikai vitaköröknek nincs előre meghatározott tan­terve és tananyaga, természetesen kapunk hozzá központi ajánlást, információs anyagokat, de ezek közül mindenütt a résztvevők választják ki, hogy az adott munkahelyen és időben mit tartanak a legidőszerűbbnek. Az ajánlottakon kí­vül a vitakörök vezetői és résztvevői más témát is választ­­hatnak. A legtöbb helyen a központi információkat használ­ják fel, a saját munkahelyük körülményeihez igazítva. A központi anyagok között van gazdaságpolitikai, ideológiai, a nemzetközi helyzettel összefüggő téma is. A politikai vitakörökön megyénkben a legnagyobb érdek­lődés a gazdaságpolitikai kérdések iránt nyilvánul meg. De alig kisebb érdeklődés tapasztalható a nemzetközi politiká­val összefüggő kérdések iránt is. Az elmúlt négy év tapasztalatai bizonyítják, a politikai vitakörök létjogosultságát, hasznosságát. Ennek ellenére még korántsem használjuk­ ki mindenütt a szóbeli agitáció e for­májában rejlő lehetőségeket. Sok lehetőséget kínálnak még ezek a fórumok úgy az iparban, mint a szövetkezeteknél és hivatalokban dolgozó pártszervezetek számára. Frisovszki Tibor, a megyei pártbizottság munkatársa ÓZDI VASAS Ülésezett a vszh (Folytatás az 1. oldalról) meg csatolásával bővül. Úgy ítélte meg, hogy politikailag fegyelmezetten, felelősségtel­jesen járnak el, nem vitat­koznak, mindig korrektül vi­selkednek a vizsgálatok so­rán. Az OKÜ szociálpolitikai főosztályának vezetője, Mi­hali Pál arról tájékoztatta a testület tagjait, hogy a haj­­dúszoboszlói 124 férőhelyes vállalati üdülő átadása a ki­vitelező vállalat hibájából késik. A legutóbbi — máso­dik — műszaki átadás-átvé­teli eljárás során is több mint 800 hibást jegyzőköny­veztek. Az üzemeltetés így valószínűleg 1979. március 1- én kezdődhet. Az Ózd városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának és az ÓKÜ vállalati szakszervezeti bizottságának együttműködé­si megállapodását, — amely főként a tanács szakigazga­tási szerveinek, valamint az ÓKÜ jogsegélyszolgálat kö­zös együttműködését szolgál­ja — a városi tanács részé­ről Varga István, a tanács, titkársági osztályának veze­tője és Léka Tivadar, a vszb titkára írta alá. Abban is egyetértettek, hogy az együtt­működési megállapodás vég­rehajtását minden év decem­berében felülvizsgálják és meghatározzák a közös fel­adatokat, V. z. Nyugdíjas-találkozó A gazdasági igazgatóság vöröskeresztes vezetősége decem­ber 28-án nyugdíjas-találkozót rendezett volt dolgozóik ré­szére. A megjelent 40 nyugdíjast dr. Veres Zoltán közgazda­­sági igazgatóhelyettes köszöntötte, majd a Béke telepi 2. sz. Általános Iskola tanulói karácsonyi műsorral, a vöröskeresz­tes aktivisták saját készítésű térítőkkel kedveskedtek a ven­dégeknek. ■ [UNK] 1 —1 Pályázati lel. Az Ózd városi Tanács V. B. műszaki osztálya tanácsi válla­lati, továbbá lakásépítő, fenn­tartó szövetkezeti állami ellen­őrzési feladat ellátására pályá­zatot hirdet: 1 fő gazdasági csoportvezetői és 1 fő gazdasági előadói mun­kakörre. Az állás elnyerésére számva­­lali, továbbá lakásépítő,­­fem­­­főiskolai végzettséggel lehet pá­lyázni, személyesen az osztály­­vezetőnél. Ültessen egy fát! Jutalmazták a tisztasági mozgalom élenjáróit Az elmúlt év utolsó nap­jaiban a Vöröskereszt és a HNF városi bizottsága érté­kelte a város lakosságának a tisztasági mozgalomban elért eredményeit, a Pártoktatók Háza tükörtermében megtar­tott ünnepélyes értekezleten. Csizi Sándor, a Hazafias Népfront ózdi elnökségének tagja nyitotta meg a 25 éves mozgalomra emlékező érte­kezletet, majd Stierné Du­­zsik Éva méltatta a mozga­lomban elért sikereket. A tisztasági mozgalom fel­hívása 25 évvel ezelőtt. Haj­dú megye Nagyiéta község körzeti orvosának, dr. Seres Gézának javaslatára indult. Természetes, hogy ez a nagy­szerű kezdeményezés nem állhatott meg a községben, a megye területén. Hamarosan országossá vált a mozgalom. 1962-ben már a mozgalom fejlesztését, kiszélesítését a Vöröskereszt szervezeteire bízták. Eleinte stagnált, több városban is a közömbösség jelei mutatkoztak, így szüle­tett meg ez a határozat a szervezet elnöksége részéről, hogy a HNF-fel karöltve minden erőt a lakosság ez irányú megnyerésére kell fordítani. Államunk sem fu­karkodott anyagi segítségben, több millió forintot fordított a tisztasági mozgalom céljá­ra. Ózd város lakossága első­ként jelentkezett a nagysze­rű mozgalom megvalósításá­ra. Látták, hogy a város ve­zetői mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy a lako­sok modern, szép, egészséges környezetben éljenek. Ehhez a gondoskodáshoz már csak az hiányzott, hogy társadal­mi összefogással környeze­tünket még kellemesebbé te­gyük. A tisztasági mozgalom bizottsága 1969-ben alakult meg Ózdon. Elsőként a csi­nos erkély versenyt, ezt kö­vetően a tiszta udvar moz­galmat, majd 1972-ben a Tisz­ta, virágos város cím meg­szerzését tűzte célul. Sikerrel! Tegyük hozzá azonban a visszaemlékezések alkalmá­val, hogy amennyiben fejlő­dik a városunk, olyan mér­tékben kell követnie ezt a fejlődést a tisztasági mozga­lomnak is. Sajnos, a lakosság szemléletváltozása ma még nem általánosítható. A moz­galomban élen járóknak, ak­tívaknak a jövőben még agi­tatívabban kell a közömbös lakókkal szemben fellépni. Tóth Ferenc, a városi ta­nács elnökhelyettese elmond­ta, hogy az év folyamán a város lakói mintegy 56 millió forint értékben végeztek tár­sadalmi munkát, amelyből 12 000 forint a tisztasági mozgalom eredménye volt. A közvetlen környezetváltozta­­tatás összhangban volt a vá­ros vezetőinek szélesebb kö­rű intézkedéseivel, az egész város csinosításának megva­lósításával, a városfejlesztés elképzeléseivel. Egy javaslat­tal is élt felszólalása során. 1979-ben ünnepli Ózd a vá­rossá nyilvánításának 30. év­fordulóját. A­ három évtized jubileuma alkalmából min­den ózdi lakos ültessen el egy fát! Ezt követően Kállai Tibor, az MSZMP Ózd városi Bi­zottságának munkatársa és Tóth Ferenc, az Ózd városi Tanács elnökhelyettese, tárgy­­jutalmakat, okleveleket adott át a tisztasági mozgalomban kimagasló eredményt elért társadalmi aktíváknak,, a vá­ros lakóinak. Vincze 1979. január ", Ügyes ügyintézés „Kedves ügyfelünk, itt a Gelka automata címfelvevője. Javítási igényét magnetofonon rögzítjük, válaszolni nem tu­dunk. Érdeklődni a szerviz nyitvatartási ideje alatt lehet. Kérem, hogy a következő adatokat £ perc alatt folya­matosan mondja be, mert 5 másodpercnél hosszabb szünet után a készülék automatiku­san kikapcsol. Kérem, közölje nevét, ké­szüléke típusát, az észlelt hi­bát, a készülék garanciális, készpénzes, vagy átalány­dí­jas-e, délelőttre vagy dél­utánra kéri a kiszállást. Köszönjük, hogy javítási igényével hozzánk fordult. Ké­rem a kért adatok közlését.” ★ Bizonyára többen megle­pődtek, amikor a 15—69-es telefonon az előző sorokban idézett tájékoztatást, illet­ve tájékoztatás-kérést hal­lották. Korábban egyik munka­társammal már hallani, sőt látni is volt szerencsénk itt az­­ elmés szerkezetet. Ak­kor éppen a próbautat „fu­totta”, eléggé eltérő siker­rel. Azt hiszem, senki előtt nem kétséges, hogy eme módszerrel a mi ügyinté­zésünket kívánták meg­könnyíteni és meggyorsíta­ni. Ezzel a lehetőséggel pe­dig nem tudunk élni — példák is bizonyítják —, mert volt, aki megijedt és letette a készüléket, volt aki nem ismerte a saját készülékének az adatait, akadt olyan is, aki válasz­ra várva, túllépte az „en­gedélyezett” öt másodper­ces szünetet és a magnó kikapcsolt. Ezen túlmenően kevés volt azoknak a szá­m­a, akik­ sikeresen vették az első alkalommal nehéz­nek bizonyuló akadályt. Ilyen címfelvétellel a me­gyében Miskolcon és Ede­­lényben találkozhatunk. Csak ebben a három vá­rosban nem kell munkaidő után rohanni a Gelkába, hogy bejelentsük: a készü­lékünk hibás. Este tíz óráig kapcsolja a posta ezt a szá­mot. Szombaton és vasár­nap is van lehetőség a te­lefonbeszélgetésre. Aki a hét végén adja le a hiba­­bejelentését, az hétfőn már várhatja a szerelőket. A Gelka egyelőre nem üzemelteti a készüléket, ép­pen az említett nehézsé­gek miatt. Bízva azonban a tájékoztatás eredményé­ben, január 8-án, hétfőtől újra kapcsolja a posta a 15-69-et, ahol az ügyfelek­nek lehetőségük nyílik el­beszélgetni egy géppel. Ihász Volgograd új arculata Kidolgozták Volgograd hosszú távú városfejlesztési tervét. A lakónegyedeket úgy helyezik el, hogy a lehető legközelebb legyenek a mun­kahelyekhez és az üdülőzó­nákhoz, valamint a kulturá­lis-szolgáltató központokhoz. Ma a város 75 kilométeren át húzódik a Volga mentén. Az új terv szerint a város nem hosszirányban, hanem kissé széltében — nyugat felé terjeszkedik tovább. A Volga­­part gránitba öltözik. A zöld­övezetek területe több mint apró»»^’­»Vo­l­ga bal partján — akárcsak a Carlca, a JWcaotka «Jo Cl V­iÍJ” nyerű folyók árterületén is,­­ új üdülőzónák, parkok és kertek kapnak helyet. (APN) Kell Ezt a címet nem megmá­síthatatlan dogmaként írtuk papírra. Mégis ez volt a ta­pasztalatunk, amikor az ün­nepek előtt könyvet árultunk a városban. Karácsony előtt egy-két nappal főleg olyan vásárlók kerestek fel bennünket, akik valami oknál fogva, még nem szerezték be az ajándé­kokat. Az arcukon szinte látszott, gondolkodnak, kit fe­lejtettek ki az ajándékozási listáról, de ugyanakkor ta­nácstalanok is voltak, hogy milyen könyvet vásároljanak és egyáltalán örülnek-e majd neki. Ennek ellenére a dön­tés a legtöbb esetben nem maradt el. Amikor javaslatot tettünk egy újonnan megje­lent, vagy egy régi „siker” legfrissebb kiadásának a megvételére, az első kérdés mindig az volt: — Mennyibe kerül? Ha az érdeklődő elfogad­hatónak találta az árat, ak­kor megvette, ha nem, akkor tovább böngészett és a borí­tók vagy a kötések tetszetős látvány­ából ítélve. — és nem utolsósorban figyelembe véve a pénztárca engedékenységét — határoztak. — Ez jó lesz. Az ,,ez jó lesz” általában a 100 forinton aluli árakra vo­natkozott. Nem voltak azon­ban ennyire megfontoltak azok az érdeklődők, akik konkrét címekkel, írókkal álltak elő. Ha asztalunkon megtalálható volt a könyv, a vásárló meg sem fordította, hogy megtudja, mennyibe kerül. Örömében már nyúlt is a zsebébe, hogy fizessen. A fizetésről jut eszembe, hogy akadt olyan, akit úgy kellett elhúzni az asztaltól, mert amíg volt pénze, addig vásárolt. Ez egy fiatal hölgy volt, aki valószínűleg a test­vérével tévedt oda. — Jaj, ezt már kölcsönben olvastam, ha megveszem — mondta örömében. — Jé, Be­nedek „bácsi”, ezt is kérem. Amikor egy tucatravalót összegyűjtött, a társához for­dult, akin látszott, hogy erő­sen unja a vásárlást. — Van még pénzünk? Vedd meg nekem ezt a könyvet. — Megveszem, de akkor megyünk, — mondta kissé mérgesen. Amikor fizettek — 450 fo­rintot, ha jól emlékszem —, a férfi belekarolt a nőbe és elhúzta az asztaltól. Azt az idős bácsit, aki bot­­­jára támaszkodva látszólag egyáltalán nem laikus szem­mel böngészte a választékot, nem kellett enyhe erőszak­kal elvinni. — Tessék, mit ajánlhatunk, mi érdekli a bácsit? — kér­deztük. — Hát kedveseim, nem is tudom. Most jövök a köny­vesboltból, ott vásároltam 1000 forintért. Nem kellett volna ide jönnöm. Nem tu­dok a könyveknek ellenáll­ni. Ellenállatatlanságát nagy táskája bizonyította. Tőlünk 150 forintért vásárolt. Volt egy másik bácsi is, aki talán csak arra tévedt, de minden bizonnyal szere­tett volna vásárolni. — Tessék nekem valami nyugdíjaskönyvet adni. Sze­retek olvasni. — Olcsóra tetszik gondol­ni? — Igen. — Van egy nyolcforintos könyvünk. Ez a legolcsóbb. — Jaj. Sajnos, annyi pén­zem nincs. Pedig megvettem volna — mondta és azzal szomorúan elballagott. Nem lehetett elküldeni azt a két kisgyereket, akik több mint egy órán keresztül őrizték a kiválasztott köny­veiket, számolgatták apró­pénzüket. — Szaladj fel — mondta a nagyobbik — és kérd meg apucit, hogy jöjjön le és ve­gye meg ezeket nekünk. Sokára tért vissza a kisfiú. A kislány addig trónolt a könyveken, és senkit nem en­gedett hozzányúlni. — Nincs otthon senki — pityeregte a kicsi. Mit volt, mit tenni, szomo­rú arccal vettek búcsút a ki­választott könyvektől. Ők csak egy páran voltak a sok száz vásárlóból, akik a 10 óra alatt ott voltak A töb­biek a két nap alatt 17 ezer forint értékű könyvet vettek. Nem lehettek szenvedélyes könyvbarátok. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy az ára­kat helyezték előtérbe. Csak arra lennék kíváncsi, hányan vásároltak volna, ha nem a karácsonyi ünnepek előtt állítjuk fel a „standun­kat”. .. Ihász Zoltán a jó könyv... ha olcsó

Next