A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam)
NAGY-MAGYARORSZÁG TÜKRE - Színészetünk 1879-1885 között
A PESTI HÍRLAP 1928 ÉVI NAGY NAPTÁRA 41 a lkalmával Budapesten a Margitszigeten és Kolozsvárit az ottani főúri társadalom által rendezett jótékonycélú előadásokon ugyancsak össze kellett magunkat szednünk, hogy a nemes versenyben alul ne maradjunk. De nemcsak a gloire nemzete kereste a magyar művészettel való kétségkívül örvendetes és úttörő kapcsolatot, hanem úgyszólván minden műveit nemzet is. A lakánéért kinyújtotta a karját minden élelmes színházi ügynök. De a nemzet csalogánya — előzően Lonovichné Hollóssy Kornélia viselte ezt a gyönyörű címet — nem hagyta magát külföldre csábítani. Valószínűleg megérezte, hogy abban, amiben az ő művészete hasonlíthatatlan: a magyar nótákban és a magyar népszinműalakok ábrázolásában, az idegen csak exotikumot láthat. Hogy mennyire igaza volt ebben Blahánó magyar művészi ösztönének, ezt megmutatta az az első bécsi kísérlet, amikor a Ring-színházban (amely később oly borzalmas tűzkatasztrófa áldozata lett) Sturm Albert fordításában németül játszották a Falu rosszát, Der Dorflump címmel. A magyar népszínmű, amely itthon Blahánéval a lelkesedés viharát keltette, Bécsben egyáltalán nem tetszett a publikumnak. Belgrádban, az ottani nemzeti színházban, Deskasen fordításában azonban nagy sikert aratott a Tóth Ede pályadíjas népszínműve, és állandóan műsoron volt ebben az időben Szigligeti Strike-és Tóth Ede Kintornás családba és ugyanis csak tetszik Horvátországban, Delni I Tuzlában Szigeti Vén bakancsosa. Idehaza a nagy anyagi bajokkal kínlódó gyapjúutcai német színház Szigligeti Feri az ernyő, nincsen kas című darabját adta elő németül. Ámde ennek a lojalitásnak inkább az lehetett az oka, hogy megdöntsön egy hangulatot, amely igen erősen követelte már 1880-ban, hogy a német színházat csukják be. Ezt az érthető kívánságot azonban a városházán többször és többen el akarták gáncsolni, noha a német színház olyannyira népszerűtlen volt, hogy a nagy Samvni sem tudott oda közönséget vonzató és botrányosan üres házak előtt játszott. Blaháné és a magyar nóta már ekkor nagyrészt elhódították a Népszínház számára a németajkú pesti spieszburgereket is, úgyhogy — bár Jókai is némikép védelmébe fogadta a német színházat a város közgyűlésén — mégis olyan határozatot hoz- 27 Az Operaház lépcsőháza a megnyitás napján.