Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1951-04-04 / 14. szám
A DOLGOZÓ NÉPÉRT, 4 HAZÁÉRT — RÁKOSIVAL ELŐRE! ÚTTÖRŐIPOZALOM /mmmmmmmmmmmmmmmg KÖZPONTI HETILAPJA „A mai nap nagy örömünnep számomra... Harmincnégy új úttörőt avattak a harmadik kerületi, raktárutcai iskola Zala-úttörőcsapatában, hazánk felszabadulásának, április negyedikének nagy ünnepére. Az avatásra eljött Baranya László alezredes bajtárs, a Bem József tüzértiszti iskoláról, hogy ő avassa fel az új úttörőket. Baranya alezredes bajtárs nem előszörgyár a csapatnál. Személy szerint is jól ismeri a pajtásokat, hiszen a Zója csapatnak a tüzértiszti iskola a pártfogója. • • Azúj úttörők, de az egész csapat, jó munkával készült erre a nagy napra. Rogner Róbert pajtás, a negyedikesek rajtanácselnöke, név szerint" számol" be arról, hogyan bizonyították be a most felavatandó pajtások, hogy méltók a vörösnyakkendőre. — Különösen fegyelemben volt sok javítanivalónk. Itt van például Győrffy József pajtás. Őneki azelőtt az volt a szokása, hogy minden csekélységgel zavarta a tanítást, óra alattis felkelt, a tintásüveget kereste, vagy mindenféle kérdéssel zavarta a tanítónénit, ami nem is tartozott oda. Belátta hogy,ez helytelen, most már nem teszi. Azóta megjavult a tanulása is. Javított földrajzból, írásból és rajzból. A lányok avatás előtt szintén a tanulásról és a fegyelemről beszélgetnek egymás között, míg a folyosón az ünnepélyes bevonulásra várnak. Scheizel Krisztina rajtanácselnök még most, az utolsó pillanatokban is az új úttörőkkel foglalkozik. Jelentések után Baranya alezredes bajtárs szól az avatandó úttörőkhöz. Hazánk felszabadulásáról beszél, arról, hogy mit köszönhetünk a nagy Szovjetuniónak, Rákosi elvtársnak. Beszél az évvégi bizonyítványról. Az évvégi bizonyítvány mutatja majd meg, hogyan háláljuk meg azt a végtelen sok jót és szépet, amit felszabadult hazánk nyújt az úttörőknek. — Legyetek hívek csapatzászlótokhoz, hozzatok já dicsőséget, harcoljatok becsületéért, úgy, mint a katonák harcolnak zászlójukért. A ti fegyveretek, a könyv. Tanuljatok, csak ezt kérjük tőletek. Bizton számíthattok néphadseregünkre, megvédi boldog életeteket és mindig szerető szívvel gondol rátok. Az új úttörök nevében Csemitzky Margit pajtás beszélt: — A mai nap nagy örömünnep számomra. Most, amikor én is tagja lettem a csapatnak, eszembe jut november ötödike .. . Akkor sírva álltam pajtásaim között és fájó szívvel néztem az avatást. Én, lemaradtam saját hibámból. Rossz tanulásommal és magatartásommal nem voltam még méltó a vörösnyakkendőre. Most a pajtások segítségével, sok szorgalommal és kitartó tanulással elértem azt, hogy itt állhatok a vörösnyakkendőspajtások között. Ígérem, hogy méltó tiszok ehhez a kis -L . sh.-z. postánummal együtt tovább harcolok a jobb tanulásért és ezzel a békéért. A boldog, szép ünnepet szavalattal, énekkel, tánccal fejezték be a rakt-'utcai útőrök. És még ünnepély után sem akartak hazzm'Vni. Ők tartották a vedégeket és víg zakatolással örültek szabad életünknek. Az alezredes bajtárs megköti Csernitzky, Margit, nyakkendőjét. Ad BEKE! (ÁPRILIS 4.) Rengett a föld hat éve itt, hol lapozgatod könyveid s zajongsz napos szobánkban. Lent bújtunk meg a föld alatt a sötétben s patkány szaladt pince nyirkos zugában. Nem volt kenyerünk, sem vizünk Sem nappalunk, sem éjjelünk s míg ágyúk hangját lestem, házunk elött, a föld felett összecsaptak a fegyverek. Ostrom folyt Budapesten. Üldözték tűzön-vízen át, az ellent, szovjet katonák s április negyedikére, piros tavaszi alkonyon, míg gögicséltél karomon, eljött hozzánk a béke! A messziből vonat fütyül. A gépmadár felhőkre elül és villamos csilingel. Apád csomaggal tér haza. Reggel hívja a gyár szava. Állásért nem kilincsel. MR. Fénylő jövőnkért őrködünk. Piros csillagra lát szemünk. Békére! Szabadságra! S míg fehér kenyerünk szelem, gondolj hálásan gyermekem, a szovjet katonákra. Zagyva Mária rvT'-nXst iSHE AJ* G. M. ÚTTÖRŐ AVATÁS BALASSAGYARMATON Szemerkék víz eső, hideg szél fújt vasárnap reggel Balassagyarmaton. Mégis forró lelkesedéssel, és példás fegyelemmel sorakozott fel a két úttörőcsapat a lányiskola udvarain. Úttörőavatás lesz április 4. tiszteletére. A csapatgárdisták már előző napon vörös salakkal négyszögekre osztották az udvart, hogy minden raj azonnal és pontosan megtalálja a helyét. A helyi határőrségtől jött ki egy főhadnagy bajtárs, hogy felavassa az új úttörőket. Vele jött az alakulat több tagja is, hiszen a határőr bajtársak gyakori kedves vendégek a balassagyarmati csapatoknál. Itt voltak a néphadsereg-rajgyűlésen, sőt segítettek a rajgyűlést előkészíteni, így aztán jólismerik a csapatot, a régi és a most felavatandó úttörőket is. Amikor a fogadalom ünnepélyes szavai felhangzanak, a régi úttörők közül is soknak kifényesedik a szeme. Újból átéli mindenki a saját avulását. — Pajtások! — mondja a főhadnagy bajtárs. — Mi ismerjük a ti ' jómtíislésfokat. Tudjuk, hogy a fiú- és a lánycsapat versenyben van egymással és ti ennek a versenynek sok .. szép eredményt köszönhetlek Most, hogy új úttörőkkel erősödnek soraitok, ■ még szebb, még nagyobb eredményekre kell törekednetek. A dolgozó nép, Sztálin és Rákosi elvtárs, a mi nagy Pártunk adta meg ■nektek a tanulás jogát és tehetőségét,. Szüleitek, tanítóitok, az egész magyar nép azt várja tőletek, hogy jól tanuljatok, hogy méltóak tegye■ lek a vörös nyakkendőhöz. Segítsetek, tanítsátok minden erőtökkel az új úttörőket továbbra is. Ti pedig akik ma először viselitek a vörös nyakkendőt, igyekezzetek mankóikkal erősíteni a csapatot. Közös munkával előre az évvégi jó eredményekért, minden úttörőcsapa legszebb, legnagyobb kitüntetéséért a Rákosi -zászlóért. Avatás utánn a pajtás csaláid tagja virággal kedveskedtek az új úttörőknek. Boldogan és izgatottat szaladtak be, az új ódserok pedig, meghatottan és meglepetten köszönték a kedves, szép ajándékot, az egész csapat szeretetének bizonyítékát. ,,Azért harcoltunk, hogy a gyermekek élete boldog legyen A moszkvai Csiszoló szerszámgépgyárban sok olyan munkás dolgozik, aki részt vett Magyarország felszabadulásában, mint a Szovjet Hadsereg tagja. Nemrég alkalmunk volt velük beszélgetni. Miről is lehetett legelőször szó? Arról kérdeztük őket, hogy mire emlékeznek még vissza a Magyarországfelszabadításáért folyó harcból. Lev Kacevics, a gyár egyik műhelyének mechanikusa, mint gárdaőrmester — tüzér — résztvett Budapest felszabadításában és hat kitüntetést szerzett. — Tüzérségi osztagunk résztvett Budapest felszabadításában — emlékszik vissza Kacevics. — A szovjet csapatok másfél hónapon keresztül elkeseredett harcokat vívtak a magyar főváros külvárosaiban, a németek pedig a halálraítéltek kétségbeesésével védekeztek. Sok barátunkat vesztettük el ezekben a harcokban. Az egyik háztömb felszabadása után találkoztunk először a magyar lakossággal. A nők, gyerekek és öregek sírtak a boldogságtól, örelgetek és csókolgattak bennünket, arancsnokunk pedig utasítást adott, hogy adjunk élelmiszert a lakosságnak. ..Köszönöm elvtársak. Mindig reméltük és hittünk benne, hogy felszabadításunk Keletről, Sztálintól jön...’ — mondotta egy idősebb magyar. A gyár öntödéjében dolgozik Jekaterina Vinográdova, a Szovjet Hadsereg egykori tizedese, Magyarország felszabadásának résztvevője. — Soha nem fogom elfelejteni azt a magyar asszonycsoportot, amellyel Budapest felszabadításának első napjaiban Budán, egy felrobbantott híd mellett találkoztam. Egyik asszony egy kis orosz-magyar szótárral a kezében hozzámszaladt és tört oroszsággal így szólt: „Mi lak zs'dati vas!” (Mi úgy vártunk titeket). Eközben barátnőm, Sura Párizsévá tizedes, karjába vett egy kis gyereket, megcsókolta és azt mondta: „Azért harcoltunk, hogy a gyerekek élete boldog legyen” — és könnybe i s áradtak a szemei. Minden édességünket odaadtuk az asszonyoknak és a gyerekeknek. Nem sokkal később, Sura Padzsevát gránátszilánk halálra sebezte. Húsz éves volt és minten meghalt azt mondta nekem: „Meghalok Katja . .. írj anyámnak . . . úgy szeretnék élni”. Most, amikor az újságokban az angol amerikai háborús gyújtogatók ülelmeiről olvasok, eszembe jut Sára, aki Budapestért esett el, az asszonyok, meg a kisgyerekek és azt mondom: Nem fog sikerülni az imperialistáknak egy újabb háborút kirobbantani, mert mi egyszerű emberek ezt sehol a föld kerekségén nem engedjük meg . . . Borisz Kulagin esztergályos, mint gárdaőrmester, tüzérségi ütegek összekötő osztagának a parancsnoka volt, két hadi érdemrendet és négy érmet szerzett. Elmondja, hogy ütegén mindig voltak virágok, amelyekkel a magyarok ajándékozták meg felszabadítóikat... A hatalmas üzemben bármerre jártunk, mindenütt találkoztunk azokkal a szovjet emberekkel, akik értünk küzdöttek A Csiszoló gépgyár munkaversenyében az első helyen haladnak a Magyarország és más európai országok felszabadításában résztvett frontharcosok. Búcsúzáskor erősen szorítottuk meg egymás kezét s mindannyian arra gondoltunk, hogy ezek az „emlékek” örökre széttéphetetlenül összeforrasztják a szovjet és a magyar népet. KIS HÍREK AZ ÚTTÖRŐ AVATÁSRÓL Hódmezővásárhelyen a Szülői Munkaközösség elnöke avatta fel az új úttörőket a Sztálin úti iskolában. A pajtáscsalád tagjai virággal köszöntötték az új úttörőket. Csepelen, a Táncsics Mihály utcai iskolában már reggel fél kilenckor gyülekezett a csapat az avatásra. A gárdisták lelkiismeretesen foglalkoztak az új úttörőkkel. Imrefi János pajtás például nemrégiben még általános hármasra állt, most négyesre javított és mint vörösnyakkendős úttörő, évvégére el akarja érni az öt egészet. Mind a tizenhét újonnan avatott pajtás tudatában van annak, hogy mit jelent vörösnyakkendős úttörőnek lenni — különösen Rákosi-zászlós csapatban. Ők Szombathelyen, a Faludi utcai iskolában Domi Mária ötödikes minden délután bejárt a tanulószobába, hogy segítse a tanulásban az avatásra, készülő pajtásokat. Jó munkájának jutalmaként az avatási ünnepélyen csapata Petőfi összes költeményével ajándékozta meg. De jól dolgozott minden gárdista: sokat segítettek Dávid Anna, Pavelics Mária és két nyolcadikos, John Zsófia és Zsankó Katalin, akik egyéb tisztségük mellett is mindig találnak időt a kisebbekkel való foglalkozásra. \ unkájuk legszebb jutalma a szeretet és ragaszkodás, amely a kicsik részéről irántuk megnyilvánul. 1 /r /n