Pajtás, 1957 (11. [12.] évfolyam, 1-48. szám)
1957-03-14 / 7. szám
pontot. Megbeszélték, hogy a követeléseket Jókai olvassa majd fel, Petőfi pedig szavalni fog. Így aztán már kettőt ütöttek Pest város tornyai, amikor az ifjúság eloszlott, ezzel a jelszóval: „Nyolc órakor itt leszünk!’. És felvirradt március 15-e. Borongós, ködös volt a reggel, csípős szél fújdogált és neki-neki feszült a boltok cégtábláinak. Nyolc órakor négyen nyitottak be a Pilvaxba: Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky. A kávéházban azonban még igen kevesen voltak és az ifjak csak lassan szállingóztak. Később megjött Emődy, Vajda, Pálffy, majd Nyáry és Degré is. De az asztaloknál sok idegen reggelizett, mert éppen szerdai nap és pesti vásár volt. Kilenc óra felé végre Jókai felállhatott egy asztalra és felolvasta a tizenkét pontot „Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat — írja ő maga. — Érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek, de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is.“ Utána Petőfi szavalta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már odagyűltek a vásárosok is, a vers refrénjét utána zúgták ők is: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“. Az ifjúság most már lelkesedve indult el az orvosi egyetem felé, a Hatvani - és Újvilág utca sarkán levő épület udvarára. Bizony, kicsi volt ez a csoport, de mégis feltűnést keltett a pesti utcákon. A fiatalok mellén kokárda virított, s a menet élén egy hatalmas termetű jurátus vitte a háromszínű lobogót. Minden lépésnél nőtt, gyarapodott a tömeg. Éljen a szabadság, éljen Kossuth! — hangzottak a kiáltások innen is, onnan is. Az egyetemen előadás volt, de a hallgatók otthagyták professzoraikat és letódultak az udvarra. Megint Jókai beszélt: „ ... testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul. Haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés!..." Petőfi ajkán felzúgott a Talpra magyar, s a menet, megszaporodva az orvosnövendékekkel, sorbajárta a többi fakultásokat is. Most már ezrekre és ezrekre rúgott a számuk, mikor megálltak a Hatvani utcában a Pálffy-ház előtt, amelynek földszintjén akkor a Länderer és Heckenast nyomda volt. Petőfi felállt a kapu alatti szegletkőre: — Most egy bizottság bemegy a nyomdába és kinyomtatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünn! Havas eső szitált az égből. A tömegek az esernyőket rázták a levegőben. Jókai felkiáltott: — Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak? Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába, mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt, könnyen bemehettek. Länderer Lajos az ajtóban várta őket. — Azért jöttünk — fordult hozzá Petőfi —, hogy e két kéziratot kinyomassuk. Länderer megnézte a tizenkét pont és a Nemzeti dal kéziratát. ■— Lehetetlen, nincs rajta a cenzor engedélye. A nép küldöttei zavartan néztek össze. Landerer odasúgta Irinyinek: — Foglaljanak le egy sajtógépet! Irinyi odalépett az egyik géphez: — E sajtót a nép nevében lefoglaljuk és követeljük kéziratunk kinyomtatását. — Az erőszaknak nem állhatok ellen , felelte Landerer ünnepélyesen és megparancsolta szedőinek, hogy