Pajtás, 1958 (12. [13.] évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-04 / 23. szám

Az első tavaszias napon szálas ter­metű őslakó jelent meg a parton. Érdeklődéssel szemlélte a spanyolok hajóit, majd olyan hirtelenül, aho­gyan jött, ismét eltűnt. A hajósok leginkább a különös emberszörnye­­teg hatalmas lábait csodálták meg. Minthogy a láb spanyolul patagó­t jelent, később az egész területet Pa­­tagóniának keresztelték el. Ugyanabban a másodpercben, amikor a kapitány a földre zu­hant, Magalhaes emberei meg­rohamozták a Victoriát. A mar­cona tengerészkatonák macska­­ügyességgel tornászták fel ma­gukat a horgonykötélen. A felke­lők hosszú, elkeseredett harc után megadták magukat. Magalhaes terve sikerült. Hamarosan a lázadók másik hajója, a Concepcion is ki­tűzte a fehér zászlót. A San Antonio fedélzetén Gasparo Quesada harcra buzdította embereit, de a megrémült matrózok kiszolgáltatták kapi­tányukat az admirálisnak. Az engedetlenség nem maradt­­ megtor­lat­lanul. A bűnösök felett­­ I bíró ítélkezett, mintha csak Spa­­­­nyolországban lettek volna. Gasparo I I Ouesada fejére halált mondtak ki.­­ Társát, egy Pedro Sanchesa nevű pa­­­­pot arra ítéltek, hogy majd ha útra- I kelnek, némi borral és élelmiszerek-­­­kel hátrahagyják a lakatlan parton. Alighogy a legvadabb téli viharok elültek, Magalhaes útnak indította a flotta legfürgébb ha­jóját, a San Jagot, hogy kutassa át a partvidéket. A megszabott idő elteltével azonban a karavella nem tért vissza ... Néhány héttel a San Jago titokzatos eltűnése után a tábor feletti dombon strázsáló őrszem hosz­­szan elnyújtott füttyöt hallatott. VAC." Dél felől mozgó PONTOKAT LÁTOK". RAJZOK! ZORÁK ERNŐ

Next