Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-10-09 / 40. szám
men gyengén vív, Bakó rosszul 16 — fejfájás. Onyiscsenko szédületesen úszik és fölényesen vezet Balczó előtt — ekkor pedig jönnek a rémképek. Balczó, a világbajnoki trón első számú várományosa nem állhat fel a dobogó tetejére. Képtelenség, hogy Balczó csaknem fél perccel — legalább 26 másodperccel — jobb időt fusson Onyiscsenkónál! A fizika törvényei és az emberi teljesítőképesség határairól alkotott — vagy vélt? — fogalmak szerint ez a pesszimizmus nagyon is indokolt. Mint utóbb kiderült, egy valami azért kimaradt a képletből — szerencsére. Az Ember. A Sportoló. Balczó. Onyiscsenko a világbajnoki aranyért fut a gyilkos, négyezer méteres pályán. Balczó is. A ritkuló hajú, 31 esztendős Borisz, az idei szovjet bajnok, sprinterként indul. Egy szippantás a cigarettából, pillantás a versenyórára, majd a pályára, s Onyiscsenko távoli pont csupán. Mérföldes léptekkel száguld a meredek kaptárokkal, váratlan lejtőkkel, kanyarokkal tarkított pályán. Ezer és kétezer méteres részidejéről félelmetes hírek érkeznek. Harmincadiknak indult, és úgy tűnik, övé eddig a legjobb idő ... Dörög a napfényes ég? Dehogy! Húszezer torokból robban ki a buzdítás: „Haj-rá Balczó! Haj-rá Balczó!” Egy villanás az első kétszáz méter. Az erő és az akarat olyan adag energiát kölcsönzött Balczónak, hogy azzal űrrakétát röpíthenének a kozmoszba. Ezer méter után rádiótelefon közli a világ — abban a pillanatban — legszebb mondatát: — Balczó részideje hat másodperccel jobb Onyiscsenkoénál! Három perc múlva csodálatos hírt recseg a rádió a szolgálatos rendőr kezében: — Balczó kétezer méterig huszonhat másodperccel jobb Onyiscsenkonál, ledolgozta ponthátrányát...! Gyönyörű kép: megmozdul a domboldal, százak, ezrek futnak Balczó mellett, a buzdítás egy pillanatra sem lankad. A versenyórán pedig futnak a másodpercek. A kirobbanó öröm előtti hangulat leírhatatlan. A rádióriporter hangja elcsuklik, az ifjúsági világbajnok csapat legfiatalabbja, Balczó csepeli klubtársa, Villányi Zsiga sírva fakad. Horváth Gyula színművész némán gesztikulál, szólni nem tud, teljesen berekedt... Balczó pedig átröppen a célon. Ideje káprázatos: 12:06.9 perc — 1387 (!) pontot érő futás! Az esemény sporttörténeti jelentőségű: Balczó András minden idők legnagyobb öttusázója, és mától ötszörös világbajnok. Igor Novikov, a szovjet csapat egyik szakvezetője, a „trónfosztott” király, aki „csak” négyszer volt egyéni világbajnok, átöleli Bandit: — Te vagy a világ legnagyszerűbb sportembere! Aztán felkúszott a legmagasabb árbocra a magyar zászló. A felnőtt csapatversenyben a dobogó második fokára állt a magyar csapat, Balczó András, Bakó Pál, Kelemen Péter. Az örömből sohasem elég: ifjúsági világbajnok Pethő László és a magyar csapat: Pethő, Borlay György, Villányi Zsigmond. Ugye, a budapesti VB előtt pontosan ilyennek képzeltük el a szeptemberi aranyszüretet?! VINCZE JENŐ FOTO ALMÁSI 1. A Csodálatos Futás utolsó méterei. Balczó András néhány másodperc múlva világbajnok! 7. Amikor még minden bizonytalan volt. Balczó a lőállásban. 3. Vajon mit hoz a jövő? Bakó tőrét ellenőrzi a zsűri. 4. Ifjúsági csapatunk - Borlay, Pethő, Villányi - a dobogó legmagasabb fokán. 5. Rajt ! A táv 300 m, a legnagyobb ellenfél a stopper. És Onyiscsenko még mindig vezet... 6. Megszokott kép a világbajnokságról: ötödször is első Balczó Andrási 7. Kelemen számára megszűnt a külvilág ... 8. Ifjúsági világbajnok : Pethő A szolnoki röplabdázók a pécsi olimpián remekül szerepeltek. A lányok ötödikek lettek, és úgy tűnik, fejlődésük azóta is töretlen. Kalász Ibolya, Cserkész Györgyi, Boros Júlia és a többiek ma már elsős gimnazisták. Gondoltak egyet , és kihívták a negyedikeseket. Aztán annak rendje és módja szerint meg is verték őket. * * * A fiúk az olimpiai dobogó harmadik helyét foglalták el. A csapat egyik legjobbja Surányi György volt. Hatodikos. A termetéről csak annyit, hogy a háló alatt kényelmesen átfér. Azóta persze átszervezték a csapatukat, sokan kiöregedtek, és az ilyesmi bizonyos zökkenők nélkül nem megy, így aztán az országos „Sárközi-kupát” csak nagy harc árán tudták megnyerni. — Pedig nem nagyon számítottunk rá — mondta Gyurka a serleget szorongatva. Úgy gondoljuk — az ellenfelek sem. * * * Baksa — apró Baranya megyei község Ettől függetlenül az iskola labdarúgó-csapata éveken keresztül megyei bajnok volt. Az utódok fogadkoznak: „visszaszerezzük az elsőséget!” Persze, mást is tesznek ennek érdekében. Edzenek. Hetente háromszor ...! * * * Az iskola másik híressége a tornászcsapat. Pedig ... tornatermet csak akkor láttak, ha valahová versenyezni mentek. Tornaóra előtt kihordták a padokat egy osztályból, behordták a szereket, utána megint kihordani, és megint behordani... Az idén elkészült az új tornaterem. A híres tornászcsapat végre tornázhat is! Hogy ebből mi lesz...?! * ♦ * Szolnokon, a nyári szünetben ingyenes úszóoktatás folyt a Damjanich-uszodában. Körülbelül négyszáz iskolás sajátította el itt az úszás örömökkel teli tudományát. A nyárnak már vége, de a gyerekek azóta is rendszeresen járnak az edzésekre. Az eredmény: egyelőre beláthatatlan ... 21