Pajtás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1970-06-04 / 22. szám
Az óra azzal kezdődött, hogy Jutka föltartotta a kezét. — Tanár néni, az előző órán még benne volt a Sportszeletem a táskámban, a szünet végére pedig már eltűnt. — Az nem lehet. A csokoládé nem madár, hogy elrepüljön. Nézz utána, ott kell annak valahol lennie! Az óra tovább folyik. Félszemmel oda-odasandítok a kutatásra, de a csokoládé csak-csak nem akar előkerülni. Nyilván elcsórta és megette valamelyik zsivány. — Elég — állítom le a keresgélést. — Biztos valaki megette. Csúnya dolog, de megtörtént. Én most mindenesetre nem töltöm azzal az időt, hogy kinyomozzam a tettest. Holnap, utolsó óra után visszajövök, és a csokit benn akarom találni a padban, hogy viszszaadhassam Jutkának. — És mi lesz akkor, ha tanár néni egyik padban sem talál semmit? — kérdi egy vékony hangocska. — Akkor eljátszotta az osztály előttem a becsületét. S mellesleg ne is számítsatok arra, hogy a vasárnapi kirándulásból lesz valami — mondtam zordonan. Másnap, utolsó óra után: — Akkor vissza tetszik jönni, megkeresni a csokoládét? — aggodalmaskodott a tegnapi szőrszálhasogató. — Hogyne! — bólintottam. Hazamegy az osztály, lekísérem őket, aztán vissza a tanterembe. Benézek az első padba, hát rögtön megtalálom a csokit. Na, ez jól kezdődik. De a folytatás sem akármilyen. A szomszéd padba véletlenül kukkantok be, de ott is felfedezek a sarokban egy szerényen megbúvó csokiszeletet. Nocsak. Továbblépek, s még huszonnyolc szelet csokit gyűjtök össze. Hát ez mi? Épp ennyi az osztálylétszám. Ezek szerint még a kárvallott is beszállt? A kapuban néhány kislány zsinatolt az enyémek közül. Szemükben ott vibrált a kérdés: rendben van-e minden? Mit mondjak nekik? Hisz tulajdonképp azt sem tudom, mi történt! — Jutkáékhoz megyek — nyilatkozom szűkszavúan, s ezt kiki úgy értheti, ahogy akarja. Amikor Jutka ajtót nyit, elsírja magát. — Jaj, úgy szégyellem magam! — hüppögi. — Miért? Hm... Hát hogy is volt? — kérdem óvatosan, lassanlassan megsejtve az igazságot. — Tetszik tudni, itthon kivettem a köpenyzsebemből a zsebkendőmet, s akkor akadt kezembe a csokoládépapír. Erről jutott eszembe, hogy rajzórán úgy izgultam, mert nem tudtam a váza árnyékát megrajzolni, hogy izgalmamban megettem. Másnap restelltem szólni, inkább vettem egy Sportszeletet és betettem a padba ... Ne tessék haragudni... ... Vasárnap, fürdés után az osztály minden tagja kapott egy csokiszeletet. A sikondai fürdőközönség ezen egyáltalán nem csodálkozott, csak azt nem értette: miért kell ezen olyan nagyot nevetni? Környei Józsefné tanár Pécs A csokoládé V.______________________________________ 11