Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-04 / 23. szám

— Bizony — emlékszik vissza — az első napokban rengeteget kínlódtam! A velem egykorú ötödikesek már könnyen olvastak, for­málták a szavakat. De én? Csak habogtaim, ha felel­nem kellett. Az egyik szünetben össze­dugták fejüket a Delfin őrs tagjai. S azóta mindennap együtt gyakorolják a szava­kat, tanulják a leckét. — Most már — nevet Éva — tessék elképzelni! néha én is segítek a többieknek! Múlt időben Fordult a kocka ... A fiúk fizikában jobbak, a lányok — Juhász Ildikó szerint — történelemből erősebbek. — Igaz — meséli Benkő Laci — néha még előfordul: összesúgnak, ha egy lány meg egy fiú együtt tanul... De mi nem törődünk vele! Együtt könnyebb, s ez a lényeg! Ebben az évben senki sem áll bukásra az iskolá­ban. A tanárok azt mond­ják , sokan javítottak. Az osztálykönyvekben egyre ritkábbak a rossz jegyek. S közben új barátságok szövődtek, új közösségek alakultak. Az őrsök versen­genek. Együtt és egymásért dolgoznak... — Most — igazítja meg töprengve copfját Hídvégi Erzsi — újra nehéz helyzet előtt állunk. Nevet kell változtatnunk! Mert ugye ha nincs bukás — nem le­het bukásmentes őrs sem! Igaz? Erre a mondatra legalább húszan bólintanak... Az új nevet lehet, hogy nehezebb lesz kitalálni. De mégis könnyebb — mint eljutni idáig. S, hogy mi csak múlt időben írhatunk a szentesi bukásmentes őrs­ről — hogy „elkéstünk” —, ennek valamennyien őszin­tén örülünk! DOBOZY ZSUZSA Egy parlamenti javaslat nyomában M­AN-E SZENTESEN r­ikasmehiee ÖBSZ

Next