Pajtás, 1976. július-december (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-24 / 47. szám
16 KISDISZNÓ Az esti mesék főszereplője volt éveken át Mazsola, a neveletlen kismalac, és Manócska,aki csöndes szelídséggel nyesegette róla a hibák csúf tüskéit. A mese írója, Bálint Ágnes, aki 1959-ben Vitéz László fogadója című történethez olyan malacbábot keresett, amely azt röfögi: „Miért adtok nekem hétköznapi moslékot, amikor vasárnap van?” Ez a mondat Bródy Vera bábtervezőt arra biztatta, hogy a bábunak egy kissé duzzogó képet pingáljam. A bábterv mindenkinek tetszett, Bálint Ágnes pedig bekereteztette és dolgozószobája falára akasztotta. Három évvel később új bábfigurára volt szüksége. A gyerekek nyelvét jól beszélő írónő tekintete a régi képre tévedt és rögtön felhívta Havas Gertrúdot a Bábszínházban, ahol ő többek között Piroskát, Bábvirágot és a Csalavári Csalavérban Rózsikát játszotta. Trudi néni megnézte a kismalacot és ahogy mondani szokták, rögtön beleszeretett. A Mazsola nevet Bálint Ágnes kishúgáról kapta — őt is így becézték valamikor. Azt is megtudtuk Havas Gertrudtól, hogy az első Mazsola-filmet 1963. november 6-án iktatták a Cicavízió műsorába. Az első mesékben Manófalvi Manó, akit B. Kiss István Jászai Mari-díjas művész keltett életre, és aki egy madárijesztő elhagyott kalapjában lakott, míg el nem fújta a szél. Ekkor beköltözött a Futrinka utca legvégén álló sülttökbe. Ez hitt az a bizonyos tökháziikó, amit eleinte mindenféle állat meg akart enni, köztük Mazsola is. Őt ugyanis elkergette a gazdája, „mert olyan kicsi, mint egy mazsolaszem és sosem lesz belőle tisztességes disznó”. Manócska jószívű, magához fogadja, megeteti, némi nehézséggel megmosdatja, s megtanítja csámcsogás nélkül enni. Mazsola körülbelül kétszáz színes filmiből álló sorozatát általában három évenként ismétli me" a ma°"ar tévé. Jövőre alighanem újak is készülnek. Mazsola számos ország képernyőjén fellépett már és mindenütt meghódította a gyerekeket is, a szülőket is. Hazánkban mesekönyvek, diafilmek, levelezőlapok készültek képmásukkal, s Mazsoláék hangját még hanglemezen is megörökítették. Iskolák úttörő őrsei vették fel a Mazsola nevet. Bár Mazsola és Manócska lassan tizenöt éves lesz, népszerűségük nem kopott. A Bábszínház két művésze, Trudi néni és férje, B. Kiss Pista bácsi állandóan járják a kultúrházakat és az iskolákat, ötezredik fellépésükhöz közelednek. Kép és szöveg: SZÜTS ISTVÁN DECEMBERBEN LÁTHATJÁTOK A COPFOS CSODA. Színes szovjet film, Viktor Tyitov rendezte. A rangos nemzetközi tornaverseny indulói között ott van a kis Tánya Malisévá is, aki hosszabb betegség után esélyesként tér vissza a sportéletbe. A verseny izgalmában, feszültségében és a várakozás pillanataiban visszapereg szemünk előtt a kislány múltja. Tanúi lehetünk első szerelmének és próbálkozásának a sport terén. Később nyomon követhetjük küzdelmeit az eredményért és a győzelemért. A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTEREI GUZSALY A KISZ Központi Bizottsága, a Kulturális Minisztérium, a Népművelési Intézet és a Népi Iparművészek Tanácsa által meghirdetett ifjú népművészeti pályázat legjobbjai az idén is elnyerték eredményes munkálkodásuk elismeréseképpen „A népművészet ifjú mestere” címet. A kitüntetettek között vannak körösök, keramikusok, fafaragók, textilesek, gyékényesek, énekesek és négy zenei együttes: a Banda, a Délibáb, a Guzsaly és a Mákvirág együttes. Közülük most a Guzsalyt mutatjuk be. Mindössze négyéves múltra tekinthetnek vissza. Első fellépésük 1972 decemberében volt Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen. — Műsorunkban majdnem minden magyar zenei tájegység muzsikája megtalálható. Alapvetően mégis a közeli vidékek zenekultúráját visszük közönség elé, elsősorban a Bakonyból, ahol Békefi Antal lelkes gyűjtőmunkája révén kitűnő anyagot találtunk. Művészeti törekvésünk az, hogy elsősorban a mi vidékünk népzenei kincseit terjesszük — természetesen rendszeresen adunk ízelítőt más vidékek zenéjéből is — válaszolta érdeklődésünkre a zenekar vezetője, Horváth Ottó zenetanár, a keszthelyi művelődési központ igazgatója, aki citerán, dorombon, furulyán, gitáron, klarinéton és nagybőgőn játszik. Az együttes felállása a következő: BANYAI DÁNIEL (agrármérnök — hegedű, furulya, mandolin és nagybőgő. TÖTTŐ VILMOS (gépésztechnikus) — citera, furulya, gyimesi ütőgardon, nagybőgő, nyenyere. Eddigi sikereiket hárman érték el. Most bővült az együttes. Új társak: GÖNYE LÁSZLÓ (egyetemi hallgató) — fuvola, furulya. VARGA LAJOS (zenetanár) — klarinét, tőröksíp, széki kontra. TROMBITÁS KATALIN — ének. A Városi Művelődési Központban havonta egyszer ők muzsikálnak. Persze megfordultak már Budapesten, Miskolcon, Jászberényben, Szombathelyen is. 1974- ben és 1976-ban az Országos Egyetemi Folklór Fesztiválon Keszthelyen arany fokozatú minősítést kaptak és különdíjat nyertek. Külföldi szerepléseik: 1973 — Wewelsburg (NSZK), 1975 — Krakkó (Lengyelország), 1976 — Kapfenberg (Ausztria).