Pajtás, 1978. szeptember-december (33. évfolyam, 23-38. szám)
1978-11-09 / 32. szám
Lakóhelyünk legszebb érdekességei: az árnyat adó fák, az illatozó virágok, a zöldellő gyepszőnyegek. Parkosításra játszóterek építésére milliókat költ államunk, sokszor még sincs látszata az erőfeszítéseknek. A kopasz domb az egyetlen, ami legalább hullámvonalat rajzol a fagyosan szabályos házak, csupa egyenesekből szerkesztett falak közé. Új palotán vagyunk az úgynevezett „kék iskola” előtti játszótéren. Az itt összehordott domb alaposan megkopott a használatban. Hajdan selymes füve elpusztult. De még így is kedvesebb, mint a betonmezőben raboskodó hinta, vagy mászóka. Itt legalább lehet futkosni, földön hemperegni, sőt télen még szánkózni is lehetne — ha nem mozdulna ránk egy furcsa tábla: ,,A domboldalon labdázni és szánkózni tilos!” Ki érti ezt? Nem is sikerült kinyomozni, hogy a táblát ki helyezte el, és milyen meggondolásból. A parányi emelkedőt, vagyis a „dombot” eleve játékra, labdázásra, szánkózásra szánta Kecskés Tibor, a Lakóterv Vállalat fiatal mérnöke. — Elszomorít, ha látom, mi lesz a legszebb elképzelésekből. Én a füves burkolatú játszóterek pártján állok, erre lenne igény is, de nagyon nehéz a karbantartásuk. A mesterséges gyep kisebb teherbírású, mint a természetes. Ráadásul, ahol naponta több százan tapossák, koptatják a füvet, hamarabb tönkremegy. Hiába tervezünk sok parkot, a kivitelezés lassú. Ebből következik, hogy ami elkészül, azt a más környékbeliek is birtokukba veszik. Nem messze, a „kék iskola” udvara is siralmas. A magasugró- és távolugrógödröket benőtte a gaz, a soha nem öntözött vörös salak kiszáradt, beszürkült. Tökéletes az elhanyagoltság! Az ember igazán nem várná, hogy ilyen legyen egy mindössze néhány éves iskola udvara. Vajon, milyen lehet itt a sportélet!? Az udvart lezárták, egyáltalán nem használhatják a tanulók. Pedig a környéken rengeteg a gyerek, és nincs hol mozogniuk. Ebbe az iskolába majdnem kétezren járnak. Ha ennyien kizúdulnak a dombra, napokon belül „agyonszeretik.” KRESZ-park már van, de minek? Távolabb, a „fehér iskola” körül lassan alakulgat a tervezői álmokat, némi megalkuvással valóra váltó környezet. A dróthálóval körülkerített labdapályákat ugyanis csak aszfalt- vagy betonburkolattal vállalták a kivitelezők, így nincs gond az évenkénti felújításra. Igen ám, de csúnya és veszélyes! Nem számít? Az iskola előtti Kreszpark sok pénzbe került. Pár éve avatták, akkor sokat cikkeztek róla az újságok. — Kresz-foglalkozás? — csodálkoznak a beszélgetésükben megzavart iskolás lányok.— Talán tavaly volt egy, de mi azon nem vettünk részt. Mióta a parkot felavatták, még a közlekedési lámpa sem működik. Ezen valahogy nem is csodálkoznak. Van ennél rosszabb is! Mutatják az ivókutat, valaki eltömte a lefolyót, azóta állandóan jön belőle a víz. Szétdobálják a szemetet, meggyújtják a fákat, a bokrokat se kímélik, ők, ha látják is, nem mernek szólni. — Néha gereblyézni szoktunk — mondja az egyik —, összeszedtük a szemetet, kis fákat is ültettünk. Keleti Andrea Csepelről, kertes házból költözött az újpalotai lakótelepre. Balogh László Angyalföldön lakott, ott is volt kert, igaz 26