Pajtás, 1981. január-május (36. évfolyam, 1-19. szám)
1981-03-26 / 13. szám
18 Dargay Attila grafikusművész rajzolta meg a játékos VVK figuráját, amelyet minden néző bizonyára kedvesen fogad majd A hangulatos háttér Csatkó Ilona műhelyében készült Aki az esetlen, suta mozdulatokat megtervezte: Cser Zsuzsa Henrik Irén operatőr feladata itt egy kicsit nehezebb volt, mint egy játékfilm felvevőgép mögött KEDVES ISMERŐS RÓKABŐRBE BÚJTAM Mindig mosolygós arc, kedves, közvetlen hang és vidáman, huncutul csillogó szemek. Ez Pogány Judit — vagy már inkább Vuk, a kis róka? Mindkettővel megismerkedhettek, mert a televízió hamarosan bemutatja Dargay Attila rajzfilmjét, amelyben Pogány Judit hangján szólal meg Vuk. A színészek számára a szinkron - a hang „kölcsönzése” — nem könnyű feladat. Meg kell találni a mozivásznon, a képernyőn látható személy vagy tárgy egyéniségéhez legjobban illő hangot. Kialakultak már-már legendássá váló párosítások, mint az Angyal: Roger Moore - Láng József, vagy Telly Savalas - Inke László népszerű Kojak nyomozója. Az új sorozatokat rengeteg kísérletezés, sok próbafelvétel előzi meg. Különösen a rajzfilmkészítők találják meg nehezen az „igazi” hangot. - Hosszas kísérletezés után kerestek meg engem is az alkotók - mondja Pogány Judit, a kaposvári Csíky Gergely Színház művésze. - Nagyon boldog lettem, amikor a szöveg olvasása közben láttam az üvegfal mögött ülő Dargay Attila „átváltozásait". A Vuk rajzolója először csak figyelt, majd mosolygott, végül szinte az asztalt csapkodta örömében, mert ő is pontosan ilyennek képzelte el a kis róka hangját. - Hogyan készült fel a rajzfigura megszemélyesítésére? - Már az is furcsa volt, ahogyan dolgoztunk. Ez egészen más, mint egy rendes mozifilm hangjának a szinkronizálása. Semmit nem láttam magam előtt, amihez igazítani tudtam volna a szöveget. Csak olvastam és olvastam. Meg is kértem Dargay Attilát, hogy legalább végignézhessem a rajzokat, hiszen azok hangulata sokat segíthet. A csodálkozás, a lopakodás, a megriadás mind-mind más-más hanghordozást kívánt. Vak sokszor szemtelenül kiváncsi, de aztán helyenként lágyabb beszédstílussal formálja a mondatokat. Kitűnő partnerem volt a nagybácsit játszó Csákányi László, akinek rengeteg rajzfilmes tapasztalata van. - Olvasta már régebben is a regényt? - Kedvenc olvasmányaim közé tartozott, mert még gyerek voltam, amikor egyik barátnőmtől megkaptam. Abban az időben gyakran költözködtünk, és egyszer csak elveszett a könyv. Nagyszerű volt a mostani, új találkozás. - Sokan „gyermekszínésznek” tartják ... - Az biztos, hogy imádok gyerekeknek szóló darabokban játszani. Lehet, hogy másutt másképp van, de nálunk, Kaposváron megtiszteltetést, rangot jelent, ha valaki az ifjúságnak vagy a gyerekeknek irt darabokban szerepelhet. Megtörtént, hogy percekre szünetelt az előadás, mert a nézőtéren tüntetésszerűen a főhős pártjára álltak a gyerekek. Én arra is büszke vagyok, amikor a nálam két fejjel magasabb kamaszfiúk az utcán utánam kiabálnak szeretettel és viccelődve: „Szia, Pinokkió néni!” A Pinokkió volt ugyanis eddig az egyik legnépszerűbb szerepem . Koncz Dezső Fotó: Karasz Lajos