Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-22 / 11. szám
Paksi Hírnök VÁROSI MOZAIK ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS Friss tavaszi szél lengette a piros-fehér-zöld zászlókat az ünneplő paksi emberek feje fölött, akik március 15-ét jöttek el megünnepelni a Városi Művelődési Központba. Az egybegyűlteket Herczeg József, a város polgármestere köszöntötte. Rövid megemlékező beszédében kiemelte az 1848 március idusával indult események fontosságát és jelentőségét. A polgármester hangsúlyozta, hogy az akkori történéseket feleleveníteni kötelességünk, hiszen a magyar nép történetében a forradalom és a szabadságharc lényeges vívmányokat hozott. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy küzdelmeink az Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások részesei voltak és hogy honvédeink között jó néhány más ország szülötte is szolgálta a nemes ügyet. Beszédében megemlítette a szabadságharc paksi vonatkozásait is, így a forradalom alatti magatartása miatt 1851-ben bezárt paksi úri kaszinót, valamint ifj. Rézbányai József lakatosmester nevét, aki fegyverkészítő szaktudását ajánlotta fel a vármegyének. Az ünnepi összejövetelen műsort adtak a Vak Bottyán Gimnázium és a Móra Ferenc Általános Iskola diákjai is. ORSZÁGOK NÉPEK... Országok, népek, emberek címmel indított előadássorozatot a művelődési központ. A második képzeletbeli utazásra március 21-én került sor, amikor dr. Fehér Tibor Svédországban és Norvégiában szerzett tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel, diavetítéssel és videobejátszásokkal fűszerezve az élményeket. 1996. március 22. Ismeretes, hogy március 4- én a Magyar Demokrata Fórumból kiválva Szabó Iván vezetésével megalakult a Magyar Demokrata Néppárt. Ezek után mi történt itt helyben, erről az MDF városi bizottságának elnökét, Hajdú Jánost kérdeztem: — Nem lepett meg ez az esemény. Annak idején az MDF gyűjtőpárt jellegű formációként alakult, amely a társadalom különböző rétegeiből értékek és nem érdekek mentén szerveződött. Részben ez, részben pedig az a körülmény, hogy a rendszerváltoztatással járó iszonyatos terhek következményei nem múlnak el nyomtalanul, ad olyan magyarázatot a történtekre, hogy a szétválás végül is elkerülhetetlen, törvényszerű volt. Itt a szervezetnél egy személy vált ki az MDF-ből, ő jelezte, hogy visszaküldte a tagkönyvét Lakitelekre. - Ön szerint népszerűbb lesz az új párt mint a régi? - Magyarországon pártot alakítani ma igen kockázatos dolog. Az MDNP-nek nincs infrastruktúrája, nincs pénze, a parlamenti frakciónak járó költségvetési juttatáson kívül. A lelkes szervezők is hiányoznak. Ezzel szemben tapasztalt, harcedzett vezérkara van, vezetői felkészültek, jelentős kapcsolatokkal rendelkeznek a nemzetközi politikai porondon. Bízom a sikerükben, egyértelműen a jobboldalt erősítik. Lehet, hogy alapvetően „csak” választási pártként lesznek képesek kezdetben működni, de a nagyobb koalícióképesség a választások idején még jól jöhet és voksokat jelenthet. A népszerűséghez idő, iszonyúan sok és következetes munka, a tapasztalatok helyes értelmezése, valóságismeret is kell, sőt, az sem árt, ha a tömegkommunikációs intézményekkel sikerül korrekt kapcsolatokat kialakítani. Hajdú János szerint egyelőre nem szerveződik a néppárt paksi szervezete. SÓLYA EMMA PAKSON NEM SZAKADT piros, fehér, zöld jelkép. A magyarság nemzeti zászlójának három színe. Gyermekkoromban még sokszor találkozhattam a zászlóval, hiszen az év során számos ünnepi alkalommal lobogózták fel szülővárosom lakóházait, intézményeit. Azóta változtak az idők, kevesebb lett az ünnep. Igaz, ez a néhány viszont a sajátunk. Azt gondolná az ember, hogy jobban tiszteljük is ezáltal... Március 15-e előtt minden évben előkészítjük otthon a kokárdát, hogy az év egy-két napján szívünk fölött hordjuk nemzeti zászlónk egy darabját. Különös ünnep ez, illetve annak kellene lenni. De valami baj van velünk. Valami óriási baj. A forradalom megünneplésére való készülődés közepette betértem egy rövidáru üzletbe. Sokan vásároltak ezt-azt. Az előttem álló hölgy éppen kokárdához kért egy méter nemzeti színű szalagot. Lám-lám - gondoltam - biztosan a gyermekének viszi és talán ő is feltűzi majd a kabátjára a piros, KOKÁRDA fehér, zöld szalag egy darabját. Közben a pénztárgép monoton hangon kattogott, a hölgy fizetett, majd megszólalt: -Na, hadd rakjam el ezt a SZ :-t. Derült égből a villámcsapás. Az üzletben döbbent csend, az eladó talpig elvörösödött. A nő begyűrte táskájába az egyméteres nemzeti színű szalagot és gyorsan távozott. Mi meg ottmaradtunk leforrázva, szégyenkezve. Helyette szégyelltük magunkat. Mert rendben van, hogy egyre nehezebb az életünk, hogy minden egyre drágább és sok a munka, de kevés a pénz. Ez a nő azonban nemcsak a jelenre mondott ítéletet. A saját múltját, identitását, magyarságát is minősítette. Hát szégyen magyar embernek lenni? Amikor annyi híres embert, tudóst, annyi forradalmian új feltalálót adtunk a világnak? És vajon milyen szellemben neveli az a család a gyermekét, ahol a szülők gondolkodásával is ilyen óriási problémák vannak? Vajon számukra mi jelenti az értéket, ha a nemzeti szalagban csak egy méter kacatot látnak? És ezek után milyen érzéssel tűzték fel március 15-e tiszteletére az abból készült kokárdát? CZINEGE MÁRIA