A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen (1893)
B - Batthyány
Batthyány — 739 — nik, családi viszonyai is hozzájárultak, hogy mindjobban elidegenedjék rangtársai nagy részétől és mind élesebb ellentétbe jusson a kormánynyal. Az első minisztérium alatt mint főispán és kormánybiztos szolgálta a hazát. Nagyobb hatáskört 1849 februáriusban nyert, midőn Szegednek és egész vidékének teljes hatalmú kormánybiztosává neveztetett ki. A függetlenség kinyilatkoztatása után mint külügyminiszter belépett a kormányba, ideiglenesen a kereskedelmi minisztériumot is vezette. Nagyobb befolyásra soha sem tett szert, mindig inkább a mérsékeltebb árnyalathoz szított. Kossuth leköszönése után ő is Törökországba menekült, honnét Párisba költözött. Nagy jószágait lefoglalták. Jelleme tisztasága, áldozatkészsége és következetessége méltó tiszteletet biztosítanak emlékének. (L. Tóth Lőrinc felolvasását a Kisfatárs. 1893 febr. 22. ülésén). MARCALI. 12. B. Lajos (németujvári gróf), szül. 1696., megh. 1765 okt. 26. Magyarország utolsó nemzeti nádora. Kancellársága alatt történt Mária Terézia koronázása s a nevezetes 1741 szept. 11-iki pozsonyi országgyűlés, amelyen először B., azután a királynő ecsetelte érzékeny szavakban a haza szomorú helyzetét. 1751 máj. 4. a pozsonyi gyűlésen nádorrá választatott. Mint hű s hazája érdekeit mindenben előmozdítani törekvő férfiú az egész országban köztisztelet és szeretet tárgya volt, s hogy mily szilárdan gyökerezett szivében a trón iránti törhetetlen érzület, igazolja azon esemény, hogy midőn dinasztikus hűsége kétségbe vonatott s a királynő előtti kegy vesztése tudomására jutott, e feletti bánatában elhalt. Nejétől, Kinszky Teréziától származott gyermekei közül József bibornok tünt ki. DOBY. 13. B. Trajos gróf, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Született Pozsonyban 1806., kivégeztetett Pesten 1849 okt. 6. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett és csak olaszországi garnizon-élete alatt mint huszárhadnagy pótolta nevelésének hiányait. Jogi vizsgát is tett a zágrábi akadémiánál. Huszonegy éves korában nagykorúnak nyilváníttatott és átvette birtokai igazgatását. Ezen időtől fogva nemcsak gazdasági, hanem politikai és tudományos ügyekkel is tüzetesebben foglalkozott. Legnagyobb befolyással egy német nevelője volt reá, ki, mint Széchenyi naplójában megjegyzi, az akkori radikális iskolának volt híve. Nagy utazásokat tett külföldön és ott gyűjtött ismereteit és tanulmányait igyekezett birtokain és a hazai gazdaság terén meghonosítani. Részt vett az országos gazdasági egyesület munkáiban, egyik alapítója volt a vasvármegyei gazdaegyesületnek, felkarolta a lónemesítés, a futtatás, általában az állattenyésztés ügyét. Az ilynemű társulati szerepléssel, a kor szelleméhez képest, együtt járt a politikai életben való részvétel is. B.-t különben is oda vonta ambíciója és házassága a lelkes Zichy Antónia grófnéval még inkább odakapcsolta őt a hazafias nemzeti törekvések táborához. Midőn az ellenzék a főrendeknél is szervezkedni kezd, Széchenyi pedig a kormányhoz közeledik 1839—40-ben, B. lép fel mint annak vezére. Nem annyira szónoki tehetsége jelölte őt e polcra, mint társadalmi nagy állása és jellemének határozottsága. Pesten összeköttetésbe lépett Kossuth tal, háza fő gyülőhelye lett az ellenzéknek. Főúr létére szerette a pompát és fényűzést, és fényéből nem hiányzott asardanapali vonás» (Széchenyi). Sokat áldozott az új egyesületek és vállalatok alapítására, különösen az iparegyesületre és a cukorgyár-egyletre. Midőn az ellenzék a közigazgatás kérdései miatt megoszlott és az adminisztrátori rendszer következtében több vármegyét elvesztett, B. lépett az 1847-iki választások előtt alakult országos ellenzéki párt élére. Küzdelme Apponyi és kormánya ellen némileg személyes érv is volt. Ő vitte keresztül, az ellenzék egy részének tartózkodása ellenére Kossuth jelöltetését és megválasztását Pest vármegyében. Az utolsó diétán is mint a főrendi ellenzék vezére működött, részt vett a március 16-iki nagy deputációban és márc. 17-én ő jelöltetett, mint az országos ellenzék feje, a kormány elnökéül. A miniszteri névsort március 23. terjesztette föl, de a kormányt csak a márc. 31-iki leirat után foglalta el, mely véget vetett a bukott rendszer szívós ellenállása által előidézett akadályoknak. B. nehéz helyzetében, midőn Jellachich és a szerbek fegyverkeztek, az udvar magatartása egyre kétségesebbé vált és az országban mély gyökeret vert a bizalmatlanság, a törvény teljes keresztülvitelében találta az egyedüli mentő eszközt. E célból több ízben utazott Innsbruckba, hogy Ferdinánd királyt rábírja Jellachich eljárásának elítélésére és hogy Budára, a kir. székvárosba hívja a nemzet nevében az uralkodót. Mint Ausztriával szemben, úgy tartotta fenn e lojális álláspontot magában a kabinetben is, különösen Kossuth-tal szemben. De bár a kormány nagy többsége B.-val tartott, a miniszterelnök éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni és a kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá jutott. Bár így politikája, melyet a legnagyobb nehézségekkel szemben következetesen akart végrehajtani, teljesen zátonyra futott. E.nak igen nagy része van a szabadságharc és különösen a hadsereg szervezésében. Mint helyettes honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár távollétében, ő szervezte a nemzetőrséget és különösen a honvédséget. Midőn az országgyűlés követsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellachich szept. 9-én betört az országba, B. lemondott. Új kormány alakítása volt szándéka, melyből Kossuth kimaradt volna, és a nádor csakugyan őt bízta meg a kabinet alakításával. De Bécsben már nem erősítették meg, Budapesten pedig, mint a szept. 11. és 13-iki határozatok mutatják, egészen Kossuth kezébe jutott a hatalom. B. mindazonáltal a két véglet közt ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarkiától megvédeni segítse. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalától. B. azalatt, míg Lamberg Budapestre jött és itt szörnyű halált szenvedett, Jellachich táborában járt és annak ellenében, a martonvásári táborban megütközésre igyekezett birni a magyar seregnek még habozó tisztjeit. Csak Bécsben értesült lemondása elfogadásáról és okt. 2-án ellenjegyezte B. Vay Miklós miniszterelnöki kinevezését. Nem is ment vissza Pestre, hanem jószágaira, hol tisztjeitől volt job- 47' Batthyány