A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)

SZ - Szabad párkány - Szabad raktárak - Szabadság - Szabadság, egyenlőség, testvériség - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség - Szabadság és egyenlőség társasága - Szabadságfa - Szabadságharc

Szabadságharc — 331 — Sz­abadságharc­ nak eléggé nem sajnálható s meg nem róható meggyilkolása a hajóhídon. A magyar részen álló tábornokok és tisztek haboztak, mig a visszavonulás tartott, de midőn a bán támadott, nem néztek mást, mint vitézi kötelességüket. Pákozdnál szept. 29. visszaverik a horvátokat. Jellachich fegyverszünetre lép, me­lyet arra használ föl, hogy seregével Bécsnek illanjon. A csatában a rendes katonaság mellett a honvédek és nemzetőrök is kiállották a tűz­pró­bát. Roth és Philippovics fegyverletétele Ozoránál már kizárólag a nemzeti sereg győzelme Görgey és Perczel Mór vezetése alatt. Meg volt kötve a véres frigy. A császári katonaság magyar része elválaszthatatlanul oda volt láncolva a nemzeti ügyhöz. Hogy minő nehezére eshetett e választás Móga tábornoknak s sok tisztjének, kitűnik abból a tényből, hogy p. a császári 5-ik tüzérezred egyik fele magyar, a másik pedig horvát részen harcolt a velencei tó mellett. Radetzky babérjait kivívni egyaránt segítettek huszárok és határőrök. Benn az országban sok idegen ragad fegyvert a ma­gyarért, míg az Ausztriában állomásozó magyar honfitársai ellen harcol. Az események rohanva haladnak előre s szinte véget vetnek az egyes ember önrendelkező jogának. Okt. 3. jelent meg a királyi manifesztum, mely feloszlatottnak nyilvánítja a Kossuth Lajos s követői által törvénytelenségekre vezetett or­szággyűlést és Jellachichot nevezi ki teljhatalmú királyi biztosnak. Formailag nem volt hibátlan az intézkedés, amennyiben nem írta alá alkotmá­nyos miniszter, lényegében nem volt más, mint az addig a pártok fölött álló korona nyílt lelépése a küzdőtérre. A magyar országgyűlés ellenben, Kossuth Lajos indítványára, honárulónak jelenti ki azt, ki engedelmeskedni mer a bánnak. Okt. 7. a honvédelmi bizottságra ruházza a kormányt. Tulajdonkép ez volt az első nyílt forradalmi lé­pés : a francia jólétbizottság utánzása. Már egy nappal azelőtt Bécsben is kitör a forradalom : a nép és a deákság fölkel. Latour hadügyminiszter, ki összeköttetésben állott Jellachichcsal, borzasztó halált szenved, a város a fegyvertárral együtt a fölkelők kezébe jut, az udvar Ohnützbe kénytelen vándorolni. Ez általános anarkiában mindegyik fél elfoglalja, ami keze ügyébe esik. Pétervára­dot, Eszéket és Komáromot a maga részére biz­tosította a magyar kormány ; Arad és Temesvár őrségei csak a császári kormánynak fogadták el parancsát. A magyar nemzet ügye szolidárissá válik a föllázadt Bécsével, a császári kormány pedig már nyíltan támogatja a magyarság ellen fegyverkező horvát, szerb és román nemzetisé­geket és a tótok közt is készül pártütést szer­vezni. Már nemcsak a magyar állam önállósága forog veszélyben : az oláh jobbágyság megújítja nagyobb mértékben a Hóra-világ borzalmait, ra­bolva és gyilkolva a védtelen magyar helyekben, a szerbek felé is fajháboru dühöng, melyben a magyar és a velük tartó német helységek ma­gukra hagyatva is dacolnak a rácok vad rabló vágyával. És miután a császári kormány magáé­nak vallja Jellachich ügyét, csak természetes, hogy a Maga alatt szintén az osztrák határ felé húzódó magyar sereg kísérletet tesz a Windisch­grätz és a bán hadai által ostromlott császári város felmentésére. Sikertelen : a schwechati csata okt. 30. elveszett és másnap Bécs megnyitotta kapuit. Az imént győztes sereg rendje megbomlik, két al­kotó része , a rendes sereg és a nemzeti elem még nem képez egy igazi egészet. A volt császári királyi tisztekben nem bíztak föltétlenül, nem hihetik ró­luk, hogy minden utógondolat nélkül harcoljanak régi társaik ellen. A kaszások és nemzetőrök pe­dig még nem szokták meg a háborút, özönével fogyasztják a puskaport és a többi hadi készletet, a csatában pedig ritkán állják meg helyüket. Ausztria Bécs elfoglalása után egységesebb mint valaha. Kormányát Schwarzenberg Félix herceg vezeti erős kézzel, a hadvezérek, Windisch­grätz és Jellachich, és győztes seregük égnek a vágytól leverni a magyar «lázadást» és a dec. 2. bekövetkezett trónváltozás az utolsó tartózkodást is megszüntette, mert az új uralkodó nem tett esküt a magyar alkotmányra. Hét felől indult a császári sereg, mint egy központ felé, a főváros és az ország zöme, a magyarság lakta vidékek ellen. A Felső-Dunánál maga Windischgrätz her­ceg táboroz a fősereggel. A Muránál Nugent a hor­vátokkal áll szemben Perczellel. Délen a szerbek portyáznak a magyarok lakta területre, Theodoro­vics császári vezér által is segítve. Erdélyt Puch­ner báró tartja megszállva, kinek seregét a fellá­zadt sok ezernyi oláhság támogatja. Galicia felől Schlick tör be derék sereggel. A jablonkai szoro­son át Götz tábornok törekszik a bányavárosok felé. Az észak-nyugati vármegyékben tót lázadást provokálnak Húrban és Stúr, mely Simunics ezredesre támaszkodik. Nem csoda, h­a általános a meggyőződés Ausztriában és a külföldön, hogy nemsokára vége lesz a magyar szabadság álmá­nak. Olaszországban, Poroszországban, Bécsben, Prágában, ahol csak fölemelte fejét a revolució, sehol sem állotta meg a sarat a rendes sereg el­len. Hogy történhetnék ez az annyi párt által szaggatott, oly kevés segédeszközökkel rendel­kező Magyarországban ? III. Ha Magyarország helyzete önkéntelen is Franciaországéra emlékeztetett 1793., midőn nem­csak külső ellenség lépte át a határt, hanem bent az országban is dúlt a Vendéeben szított polgár­háború, ugy­e példának azokat, kik nem mondtak le az ellenállásról, ugyanazon rendszabályok el­fogadására kellett bírni, melyeknek a történelem tanúsága szerint a respublika köszönte megmara­dását és hadi dicsőségét. És ne feledjük, hogy mindkét országban nemcsak a nemzeti dicsőségért és függetlenségért folyik a harc, hanem nyomban követi a parasztság felszabadítását. Az ország leg­számosabb, legerőteljesebb néposztálya, az, mely­nek fiai addig kizárólag adtak katonát, érdekeit elválaszthatatlanul odakötve érzi a nemzeti ügy diadalához. Kossuth kezébe ragadja az ország igazgatását s táborhelylyé alakítja a hazát. Az országgyűlésen oly számos békepárt annál ke­vésbbé képes eredményre jutni, mert a császári fővezér, biztosnak vélve a győzelmet, hallani sem akar alkuról, csak föltétlen megadásról, így ezt az előbb annyi politikai és felekezeti viszály ál­tal zilált országot egygyé kovácsolja a balsors vaskeze. Az értelmiség nemzeti tételéért küzd, a­ ­mely szók az Sas betűben nincsenek meg, S alatt keresendők!

Next