A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
SZ - Szabad párkány - Szabad raktárak - Szabadság - Szabadság, egyenlőség, testvériség - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség - Szabadság és egyenlőség társasága - Szabadságfa - Szabadságharc
Szabadságharc — 331 — Szabadságharc nak eléggé nem sajnálható s meg nem róható meggyilkolása a hajóhídon. A magyar részen álló tábornokok és tisztek haboztak, mig a visszavonulás tartott, de midőn a bán támadott, nem néztek mást, mint vitézi kötelességüket. Pákozdnál szept. 29. visszaverik a horvátokat. Jellachich fegyverszünetre lép, melyet arra használ föl, hogy seregével Bécsnek illanjon. A csatában a rendes katonaság mellett a honvédek és nemzetőrök is kiállották a tűzpróbát. Roth és Philippovics fegyverletétele Ozoránál már kizárólag a nemzeti sereg győzelme Görgey és Perczel Mór vezetése alatt. Meg volt kötve a véres frigy. A császári katonaság magyar része elválaszthatatlanul oda volt láncolva a nemzeti ügyhöz. Hogy minő nehezére eshetett e választás Móga tábornoknak s sok tisztjének, kitűnik abból a tényből, hogy p. a császári 5-ik tüzérezred egyik fele magyar, a másik pedig horvát részen harcolt a velencei tó mellett. Radetzky babérjait kivívni egyaránt segítettek huszárok és határőrök. Benn az országban sok idegen ragad fegyvert a magyarért, míg az Ausztriában állomásozó magyar honfitársai ellen harcol. Az események rohanva haladnak előre s szinte véget vetnek az egyes ember önrendelkező jogának. Okt. 3. jelent meg a királyi manifesztum, mely feloszlatottnak nyilvánítja a Kossuth Lajos s követői által törvénytelenségekre vezetett országgyűlést és Jellachichot nevezi ki teljhatalmú királyi biztosnak. Formailag nem volt hibátlan az intézkedés, amennyiben nem írta alá alkotmányos miniszter, lényegében nem volt más, mint az addig a pártok fölött álló korona nyílt lelépése a küzdőtérre. A magyar országgyűlés ellenben, Kossuth Lajos indítványára, honárulónak jelenti ki azt, ki engedelmeskedni mer a bánnak. Okt. 7. a honvédelmi bizottságra ruházza a kormányt. Tulajdonkép ez volt az első nyílt forradalmi lépés : a francia jólétbizottság utánzása. Már egy nappal azelőtt Bécsben is kitör a forradalom : a nép és a deákság fölkel. Latour hadügyminiszter, ki összeköttetésben állott Jellachichcsal, borzasztó halált szenved, a város a fegyvertárral együtt a fölkelők kezébe jut, az udvar Ohnützbe kénytelen vándorolni. Ez általános anarkiában mindegyik fél elfoglalja, ami keze ügyébe esik. Péterváradot, Eszéket és Komáromot a maga részére biztosította a magyar kormány ; Arad és Temesvár őrségei csak a császári kormánynak fogadták el parancsát. A magyar nemzet ügye szolidárissá válik a föllázadt Bécsével, a császári kormány pedig már nyíltan támogatja a magyarság ellen fegyverkező horvát, szerb és román nemzetiségeket és a tótok közt is készül pártütést szervezni. Már nemcsak a magyar állam önállósága forog veszélyben : az oláh jobbágyság megújítja nagyobb mértékben a Hóra-világ borzalmait, rabolva és gyilkolva a védtelen magyar helyekben, a szerbek felé is fajháboru dühöng, melyben a magyar és a velük tartó német helységek magukra hagyatva is dacolnak a rácok vad rabló vágyával. És miután a császári kormány magáénak vallja Jellachich ügyét, csak természetes, hogy a Maga alatt szintén az osztrák határ felé húzódó magyar sereg kísérletet tesz a Windischgrätz és a bán hadai által ostromlott császári város felmentésére. Sikertelen : a schwechati csata okt. 30. elveszett és másnap Bécs megnyitotta kapuit. Az imént győztes sereg rendje megbomlik, két alkotó része , a rendes sereg és a nemzeti elem még nem képez egy igazi egészet. A volt császári királyi tisztekben nem bíztak föltétlenül, nem hihetik róluk, hogy minden utógondolat nélkül harcoljanak régi társaik ellen. A kaszások és nemzetőrök pedig még nem szokták meg a háborút, özönével fogyasztják a puskaport és a többi hadi készletet, a csatában pedig ritkán állják meg helyüket. Ausztria Bécs elfoglalása után egységesebb mint valaha. Kormányát Schwarzenberg Félix herceg vezeti erős kézzel, a hadvezérek, Windischgrätz és Jellachich, és győztes seregük égnek a vágytól leverni a magyar «lázadást» és a dec. 2. bekövetkezett trónváltozás az utolsó tartózkodást is megszüntette, mert az új uralkodó nem tett esküt a magyar alkotmányra. Hét felől indult a császári sereg, mint egy központ felé, a főváros és az ország zöme, a magyarság lakta vidékek ellen. A Felső-Dunánál maga Windischgrätz herceg táboroz a fősereggel. A Muránál Nugent a horvátokkal áll szemben Perczellel. Délen a szerbek portyáznak a magyarok lakta területre, Theodorovics császári vezér által is segítve. Erdélyt Puchner báró tartja megszállva, kinek seregét a fellázadt sok ezernyi oláhság támogatja. Galicia felől Schlick tör be derék sereggel. A jablonkai szoroson át Götz tábornok törekszik a bányavárosok felé. Az észak-nyugati vármegyékben tót lázadást provokálnak Húrban és Stúr, mely Simunics ezredesre támaszkodik. Nem csoda, ha általános a meggyőződés Ausztriában és a külföldön, hogy nemsokára vége lesz a magyar szabadság álmának. Olaszországban, Poroszországban, Bécsben, Prágában, ahol csak fölemelte fejét a revolució, sehol sem állotta meg a sarat a rendes sereg ellen. Hogy történhetnék ez az annyi párt által szaggatott, oly kevés segédeszközökkel rendelkező Magyarországban ? III. Ha Magyarország helyzete önkéntelen is Franciaországéra emlékeztetett 1793., midőn nemcsak külső ellenség lépte át a határt, hanem bent az országban is dúlt a Vendéeben szított polgárháború, ugye példának azokat, kik nem mondtak le az ellenállásról, ugyanazon rendszabályok elfogadására kellett bírni, melyeknek a történelem tanúsága szerint a respublika köszönte megmaradását és hadi dicsőségét. És ne feledjük, hogy mindkét országban nemcsak a nemzeti dicsőségért és függetlenségért folyik a harc, hanem nyomban követi a parasztság felszabadítását. Az ország legszámosabb, legerőteljesebb néposztálya, az, melynek fiai addig kizárólag adtak katonát, érdekeit elválaszthatatlanul odakötve érzi a nemzeti ügy diadalához. Kossuth kezébe ragadja az ország igazgatását s táborhelylyé alakítja a hazát. Az országgyűlésen oly számos békepárt annál kevésbbé képes eredményre jutni, mert a császári fővezér, biztosnak vélve a győzelmet, hallani sem akar alkuról, csak föltétlen megadásról, így ezt az előbb annyi politikai és felekezeti viszály által zilált országot egygyé kovácsolja a balsors vaskeze. Az értelmiség nemzeti tételéért küzd, a mely szók az Sas betűben nincsenek meg, S alatt keresendők!