A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
W - Werndl-puska - Werne - Werner - Werner
Werndl-puska — 1020 — abból alakult az Österr. Waffenfabriks-Gesellschaft, melynek W. lett az igazgatója. W. találmánya az u. n. W.-puska (1. o.). Sztülőföldén 1894. szobrot állítottak neki. Werndl - puska, hengeralakú zárókészüléke van, mely egy a, csővel majdnem párhuzamos tengely körül forgatható s oldalán vályu alakú mélyedéssel van ellátva. A mélyedés (töltővályu) a zárókészüléknek (záróhengernek) balról jobbra fordítása által a felszinre kerül és a cső hátsó végnyilását kitárja s ezzel a töltés végrehajtását lehetővé teszi. Az elsütéskor a lobbantyú kakasának ütőlapja a gyújtószögre csapódik és ennek hegyét a záróhengerből, ki- a töltény fenekében megerősített csappantyúra taszítja, miáltal a gyújtóanyag s a lőpor meggyulad. A lövedék tombakbádog-hüvelyben van; a lőportöltet 55 g., az ólomlövedék súlya 278 g. ; a teljes töltény súlya 433 g. Tüzelési gyorsaság: ügyes lövészeknél percenkint 14—17 lövés. u. n. Werne, község Arnsberg porosz kerületben, 18 km.-nyire Bochumtól, (Iseo) 7037 lak., vasmüvekkel, kémiai gyárral, jelentékeny kőszénbányákkal. Werner Gyula, iró, született Ónodon (Borsod) 1862. Középiskoláit Egerben, a jogi tanfolyamokat u. o. és Budapesten végezte. 1887. Heves vármegye szolgálatába lépett, 1889. Bánffy Dezső báró akkori besztercenaszódvármegyei főispán mellé került szolgabírónak. Bánffy lemondása után Alsó-Fehér vármegye főispáni titkárja lett, Bánffy miniszterelnökké való kinevezése után pedig a minisztérium sajtóosztályának hivatalnoka. Az 1896-iki választások alkalmával a magyarigeni kerület (Alsó-Fehér) bizta meg mandátumával. Regényei, melyek nagyrészt a Pesti Hírlap regénycsarnokában jelentek meg először : Antens ζ, Andrásfalvy de Andrásfalva, Olga, Nyárutó, Megvirrad még valaha stb. érdekes meseszövésük, ügyes elbeszélő irályuk által tűnnek ki. Werner, r. eppensteini, mainzi érsek, szül. a XIII. sz. elején, megh. Aschaffenburgban 1284 ápr. 2-án. Káptalani prépost volt Mainzban, 1259-ben u. o. érsek. Midőn 1261. Rómába utazott, hogy megerősítését elnyerje és a palliumot megkapja, az Alpokon Rudolf habsburgi gróf kisérte, kinek kitűnő tulajdonait ekkor megismerte, minek folytán közreműködött, hogy 1273 szept. 29. Rudolfot választották királylyá a rajnai választó fejedelmek. Azontúl is hathatósan támogatta Rudolfot hatalmának megalapításában és a béke helyreállításában. W. ö. von der Ropp, Erzbischof W. von Mainz (Göttinga 1872). ζ—u. 2. W. Ábrahám Gottlob, német mineralogusés geologus, született Wehrauban (Felső-Luzsica) 1750 szept. 25-én, megh. Drezdában 1817 jan. 30-án. 1764. bányairnok, 1800. bányatanácsos s a freibergi bányászati akadémia tanára. A geologiai tudomány fejlődésére nagy hatása volt. Az ő tiszteletére alakult 1808. a Wernerian Society Edinburgban és 1816-ban a Werner sehe Societät Drezdában. Munkái : Kurze Klassifikation u. Beschreibung der Gebirgsarten (Drezda 1787); Neue Theorie über die Entstehung der Gänge (Freiberg 1791); Verzeichniss des Mineralienkabinets des Berghauptmanns Pabst v. Ohain (2 kötet, u. o. 1791 92). V. ö. Frisch. Lebensbeschreibung W.-s (Lipcse 1825) ; Weiss, Über W.-s Verdienste (u. o. 1825) ; Hasse, Denkschrift zur Erinnerung an W. (u. o. 1848). 3. W. Ágost Vilmos Ernő, német prot. teologus, szül. Tröttstedtben (Gotha mellett) 1838 okt. 9-én. 1863. progimnáziumi tanár Olrdrufban, 1866. lelkész Bruheimban, 1880. a berlini Jakobi község lelkészi székébe választotta, de a fő egyházi tanács megtagadta a beleegyezését szabadelvű iránya miatt. Megjelent tőle: Herder als Theolog (Berlin 1871); Die Helden der Christi Kirche (Lipcse 1874) ; Bonifacius, der Apostel der Deutschen und die Romanisierung von Mitteleuropa (u. o. 1875). 4. 1Γ. Antal, német festő, szül. oderai Frankfurtban 1843 máj. 9-én. A berlini akadémián tanult, majd Karlsruhéban Lessing és Schrödter tanítványa volt és nevét csakhamar ismertté tette Scheffel műveihez készített ügyes illusztrációival, genre-képeivel (Bizalmas beszélgetés, Quartett, Zárdai élet, Don Quixote és a kecskepásztorok) és történeti festményeivel (Luther Cajetanus előtt, Hohenstaufi Konradin börtönében, Kölni Hanno elragadja IV. Henriket). Járt Párisban és Olaszországban, majd Versaillesban tanuja volt a német-francia háború utolsó jeleneteinek. 1871, a győzelmes német hadseregnek Berlinbe való bevonulása alkalmára festette a Harc és győzelem nagy allegóriai képét, utóbb pedig vázlatokat készített, melyek után készültek a berlini győzelmi oszlop allegóriai mozaikképei. 1875. a berlini akadémia igazgatója lett és nagy népszerűségre tett szert többnyire terjedelmes festményeivel, melyek rendkívüli külső hűséggel, de száraz, sokszor művészietlen módon ábrázolják az új német birodalom nagy embereit és ünnepélyes eseményeit. Ilyenek : Moltke Versaillesban , Moltke Páris falai előtt; A német császárság kikiáltása Versaillesban (1876, berlini kir. palota, változtatva a berlini fegyvermúzeumban); I. Vilmos császár a charlottenburgi mauzóleumban ; a sedani csata panorámája Berlinben (más festőkkel együtt) ; Moltke Sedannál; A berlini kongresszus bezárása (berlini városháza) ; Jelenetek a német-francia háborúból Saarbrücken városa tanácstermében; I. Frigyes megkoronázása Königsbergben (berlini fegyvermúzeum) ; II. Vilmos császár megnyitja a német birodalmi gyűlést 1889 jan. 15.; Bismarck herceg a birodalmi gyűlésben stb. Legújabb műve Moltke tábornagy 90. születésnapjának ünnepét ábrázolja, V. O. Knackfuss, Anton W. W. (Bielefeld és Lipcse 1897). κ. L. 5. W. Ferenc, német költő, álnevén Murád Efendi, szül. Bécsben 1836 máj. 30., megh. Hágában 1881 szept. 12. Atyja horvát földbirtokos volt. Előbb osztrák, majd török katonai szolgálatba lépett, azután a török külügyminisztériumban foglalt el hivatalt. 1864. temesvári konzul, 1873. velencei, 1874. drezdai főkonzul, 1877-ben meghatalmazott nagykövet Stockholmban, később Hágában. Művei : Klänge aus Osten (1865). Drámái: Marino Faliero (1871); Selim III. (Bécs 1872); Ines de Castro (1872); Mirabeau (1875) Werner