Palócföld, 1972 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám - Lakos György: Milyennek látta Mikszáthot a felesége?
Később, amikor házas emberként édesanyját temetni utazott Szklabonyára, kapcsolatát ismét kiszélesítette a falubeli egyszerű emberekkel. Különösen szívesen eljárt a faluszéli kovácsműhelybe, amely sárfalaival, koporsószerű zsúpfedelével , deszkapalánk védőkerítésével, két különálló helyiségével különösen vonzotta, s később mint helyszín, mint reálisabb környezet és hangulati elem helyet kap, „Prakovszky, a siket kovács" elbeszélésében is. Történeteiben a legreálisabb és rokonszenvesebb hősök éppen a népből kerülnek ki, polgári és dzsentri hőseinek inkább megbocsát, korlátlan rokonszenvét nem élvezik. (Érdekes megjegyezni, hogy horpácsi alkonyéveiről a lakosság körében nem éltek ilyen barátságos emlékek, hírből és személyes ismeretségből, emlékekből is szótalan, mogorva embernek tartották, aki elidegenedve, magába fordulva üldögélt a hűs fák alatt könyvvel a kezében vagy csak úgy, gondolataiba merülve. Írói ambícióin kívül bizonyára baloldali, liberális látásmódjával is magyarázható, hogy nem vállalt közéleti szerepet, címért, rangért, hivatalért nem áldozta föl baloldaliságát a Deák-pártnak. Bizonyára hatott rá az is, amikor betekintést kapott a kiegyezést követő elvtelen, megalkuvó politikai magatartásba. Szabó Béla írja a Nógrád megye története című monográfia második (1949—1919) kötetében: ,,A két csoport, a megyei jobb és baloldal közötti küzdelemnek megegyezés vetett véget 1872-ben. A megegyezést az ún. „nógrádi botrány" vezette be, amikor 1871 novemberében a jobboldalnak sikerült az előre összeállított listát a baloldal kijátszásával, határidő előtt, a baloldali megyebizottsági tagok részvétele nélkül elfogadtatni. A jobboldali politikai manőver végsőkig kiélezte a két csoport közötti ellentétet, a minisztérium azonban a baloldal által szerkesztett óvást elutasította és a történteket jóváhagyta.” Nem lehetett közömbös a „nógrádi botrány” következménye sem: „1872. áprilisában az uralkodó felmentette gróf Frogách Józsefet, s kinevezte a Kisterenyén és környékén több mint 6000 holdas birtokkal rendelkező gróf Gyürky Ábrahámot megyei főispánnak, ki 1889-ig maradt hivatalában. A főispáni változással párhuzamosan változások történtek az alispáni hivatal betöltésében is. 1872. januárjában lemondtak Frideczky Lajos első és Ottlik Ákos másodalispánok, akik helyét a megyében (Vanyarcon L. Gy.) birtokos Veress Pál foglalta el. 1875-ben azonban leköszönt hivataláról és Madách Károlyt, a költő testvérét, csesztvei földbirtokost választották meg alispánnak. Madách hosszú ideig, 1883 decemberéig vezette a megyét . . ." Mikszáth az új alispánt, Veress Pált nagyon tisztelte. „Mikszáth szerint olyan volt, mint a gondviselés” - írja felesége —, „mindig van és mindig lesz.” De ettől a tisztelettől függetlenül mélyen érinthette Mikszáthot a baloldal váratlan és érdemtelen bukása is, amely többek között magával sodorta, egzisztenciálisan sújtotta volt főnökét és apósjelöltjét (Mauks Mátyást), valamint a bohókás Horváth Ilka édesapját (Horváth Valért) is. Később, amikor már Tisza Kálmán kedvenceként, mint mameluk-képviselő írogatta országgyűlési jegyzeteit a Pesti Hírlapnak, s ráébredt a kaján és kecses tréfálkozás kártékony voltára, ismét a tiszta, a „becsületes, a néphez hű író” gyakorol önkritikát, minthogy belátja: gondtalan tréfálkozása azokat is lelkiismeretlenségbe hajszolhatta, akik talán megválasztásukkor 39