Pannonhalmi Szemle 1935
3. szám - KÖNYVEK.
denkori visszhangja a magyar sors változásainak. Lendvai István férfiasan vállalja ezt a sorsot, amely korunkban talán tragikusabb, mint valaha volt. Lírájának tónusa tehát borús, komor , rokon a Rákóczi-nóta, Zrínyi második éneke, a Vén cigány, vagy Vajda János Virrasztóinak és Ady legzordonabb látomásainak szellemével. Eszmei tekintetben ezek a költemények a tragikus magyar sors fájdalmas felhördülései ; sikoltó vészjelek az önfeledten romlása felé sodródó nemzeti közösség lelkiismeretéhez ; mély és nemes pátoszú siraloménekek a romok felett. Döbbenetes erejű sikoltások a világháború vérzivatarában , az emberi nyomorúság és elaljasodás megrázóje profundisai, az örök étvágy szomjas epedései a halál tobzódása közepette. Félelmes átkok a téboly zordon mágusaira, az éjszaka papjaira, akik az emberi szívek duzzadt tömlőjéből vörös tivornyát laknak a szentséges szent itallal, a Vérrel és az öldöklés, siralom és dögvész rémeit zúdítva a világra, a romlás bacillusaival fertőzték meg az élet kútját. Elcsukló hangú elégiák a vérbefulladt magyar álmokról, kurucos rapszódiák örök árvaságunkról, jövőnk reménytelenségének panaszos sirámai, altatónak szánt síri versek a nagy magyar temetőben. Egyenként és összességükben a világháború és forradalmak korának legmegindítóbb lírai dokumentumai ezek a költemények. A kollektív életérzés hangjai mellett ritkábban szólal meg Lendvai István lírájában az önmagával küzdő ember. Ilyen tárgyú versei világnézeti vívódások és tépelődések belső tüzében égnek. Kövekre dobott szárnyas vitorlaként vágyódik a költő a Tenger után Az életrejtély kíváncsi bogozgatása közben közelebb jut az egyetlen igaz megoldáshoz. Dante árnya vezeti a boldogabb régiók felé : „Nem költő, kinek nincs Beatricéje, ki bont s világot csak panasszal vádol, kinek nincs zengő, megváltó igéje. Istenkiáltó végső látomása, lángzó fajok fölött angyalzenéje". Az eszmék és érzések túláradó bősége érthetővé teszi, hogy Lendvai István lírája formai tekintetben sok darabosságot, nyerseséget és egyenetlenséget mutat és nem mindig kristályosodik ki harmonikus műegésszé. Kifejező ereje azonban elvitathatatlan ; expresszionista verseinek féktelen sodra szeszélyes kanyargású medret vág magának, mint a lávafolyam, és ez az őserejű áradat sok nemes ércet hordoz magával. Dr. Bánhegyi Jób: Nemes Vazul C. S. B. : Tertullianus görög műveltsége. Pannonhalma 1935 Pannonhalmi Füzetek, 16. sz. Ebben az értékes sorozatban Nemes munkája megjelöli a nyugati kereszténység atyjának, a karthagói egyház katecétájának élete főbb határköveit, megrajzolja a ker. irodalom kialakulását és a görög irodalomhoz való viszonyát, majd kielégítő feleletet ad az irodalomtörténet ama kérdésére, hogy a bámulatosan gazdag görög műveltségű Tertullianus mit merített közvetlen forrásokból, mit vett másod, vagy harmad kézből. Patrológiai szempontból Tertullianust a szerző a római irodalom nagy hódítói közzé sorozza, a görög irodalom, főleg a görög filozófia diadalmas hódítói közé, akinek dicséretében Cyprianus, Lactantius, S. Hieronymus, Vincentius Sirenensis is szinte vetélkednek egymással. Csokonai Vitéz Mihály legszebb költeményei. Előszóval ellátta Kosztolányi Dezső. Bp. Somló Béla könyvkiadó. Vörösmarty Mihály legszebb költeményei. Előszóval ellátta Kosztolányi Dezső. Bp Somló Béla könyvkiadó. Mindkét kötet ízléses kötésben az idei könyvnap kiadványai közt szerepelt. Kosztolányi Dezső írt hozzájuk hangulatos és szép bevezetést. Örülnünk kell, hogy régi nagyjaink olcsó áron a mai olvasóközönség kezébe jutnak, így lehetővé válik, hogy az iskola padjaival együtt nem hagyják el az embereket Csokonai kedves költeményei, Vörösmarty fenséges, örökké szép gondolatai. Sik Sándor : A középori magyar Szent László-himnusz eredetiségének kérdéséhez. Szegedi Füzetek. Szerk. Mészöly Gedeon, 1935, II. évf. 1—4 füz. 2—14. Sik Sándor egy régi vitás kérdést tárgyal és dönt el, reméljük, véglegesen.