Pannonia, 1898. április-június (27. évfolyam, 74-146. szám)
1898-04-01 / 74. szám
2. oldal: „PANNÓNIA“ Közönségünkhöz. Április elsején új előfizetést nyitunk a »Pannónia« számára. Az új évnegyed küszöbén bizalommal és szeretettel fordulunk a mi nagyrabecsült közönségünkhöz, egyrészt azért, hogy köszönetet mondjunk azért a lelkes és hatalmas pártolásért, amelynek következménye oly szépen nyilvánul abban, hogy a „Pannónia“ immár Felsőmagyarország legelterjedtebb, elsőrangú politikai napilapja. Másrészt azért fordulunk most megint közönségünkhöz, hogy ezt az előlegezett bizalmat számunkra továbbra is tartsa fenn, valamint mi is minden igyekezetünkkel, tudásunkkal és tehetségünkkel azon leszünk, hogy olvasóink ma már nem kis igényeinek minden tekintetben eleget tegyünk. A »Pannónia« minden tekintetben független, szókimondó lap, melynek háta mögött nem áll semmiféle pártérdek, csupán egy czélja, egy eszméje van, melynek elérésére fordítja minden igyekezetét, ez: szabad és boldog magyar haza. Ezért küzd minden czikkében, ennek elérésére irányul minden száma. Közönségünk igényeinek kielégítése, erre fordítjuk minden törekvésünket. Oly lapot akarunk közönségünk kezébe adni minden nap, amely a szellemi szórakozás mellett komoly czikkeivel és informatív részének megbízhatósága és gyorsasága által a mai kor közlekedési eszközeinek teljesen megfelelő legyen. Azon az úton fogunk haladni továbbra is, amelyen megindultunk, csakhogy közönségünk nagyszabású támogatása által erőnkben megizmosodva, föllelkesítve. Mindenkivel szemben az igazságosság, őszinteség és nyilt szókimondás ! Ez volt a mi jelszavunk a múltban és ez lesz a jövőben is. Elsősorban természetesen városunk érdekeit tartjuk szemeink előtt és önzetlenül fogunk küzdeni mindig a szépért, helyesért és jóért. A „Pannonia“ politikai és társadalmi irányú vezérczikkeit szakavatott irók írják, mindig hazafias, igaz magyar szellemben. Tárczaczikkeit a felvidék legisemertebb belletristái írják, úgy hogy rovata mindig magas irodalmi nivealn áll és kellemes szórakozást nyújt olvasóinknak. A „Pannónia“ napi hírei, úgy a helyiek, mint a vidékiek mindig megbízható és gyors értesülések alapján látnak napvilágot. Helyi összeköttetéseink és vidéki levelezőink nagy száma lehetővé teszi, hogy a Kassán és vidékén történő eseményekről megtörténtek után azonnal hírt adhassunk. A „Pannónia“ többi rovataiban is mindig a közérdek tántorithatlan küzdője, mig hirdetései nagy olvasottságánál fogva, mindig eredménynyel járnak. Tisztelettel Ifj. NAUER HENRIK UNGAR ADOLF kiadó-tulajdonosok. 1898. április 1. Dr. HOHENAUER IGNÁCZ felelős szerkesztő. LEKLY GYULA társ-szerkesztő. Ifj. KEMÉNY LAJOS SÁROSI ÁRPÁD UNGÁR ADOLF szerkesztő-bizottság Munka Apagyi Emil Berzeviczy Egyed Bezsilla Vilmos Dr. CsiszariJó János Dragoner Béla Dr. Enyiczkey Béla Dr. Esterházy Sándor Dr. Gerevich Emil Gérecz Károly Dr. Halmos Károly Dr. Hoffman Arnold Hébert Ede Nernády Emilia Juhász Mór ifj. Kaczvinszky Béla Kerner Lajos Klimkovics Elemér Korponay Mihály Kovácsy Béla Kozora Vincze Dr. Káldory Zsigmond Mihalik József Miskey István társa le : Myskovszky Viktor Dr. Nyulászy János Podhorányi Miklós Reichmann Lujza Répászky Gyula Révész Kálmán Rössler István Schlachta Kálmán Dr. Stöhr Sziárd Antal Siposs A. Gyula Siposs Aladár Stephány Nándor Szekeress Fr. Ödön Ifj. Szilva István Szőnyi Zoltán Dr. Takács Menyhért Tattárszky Gyula Tfirst Vendel Ungár Miklós Varga Kálmán Wilhelm Frigyes Wick Béla Zalkn Zsigmond Egész évre . . JL © írt — kr. Kél évre .... 5 írt — kr. Negyed évre . 2 írt 50 kr. Egy hóra ... 1 írt — kr. A „PANNÓNIA“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. Az utolsó Rákóczy gróf. írta: Wick Béla. A csepreghi vár öblös lovagtermét két férfiú szeli át lassú léptekkel. Sorra mutogatja a várar, Nádasdy, a hatalmas országbíró, ifjú vendégének azokat a szent freskókat, mikkel nemcsak a várkápolnát, de a lovagtermet is kifestető, a mióta elhagyva az eretnek hitet, az igaz útra lépett. A vendég, Rákóczy László gróf, nemes Sáros vármegye főispánja, illő figyelemmel hallgatja a magyarázó szavakat s kegyeletes tekintettel nézi az árkádok díszeit, melyek annyi s oly nagy titkoknak néma tanúi azóta, hogy e helyen is tartják rejtett összejöveteleiket Wesselényi nádornak, meg a háziúr párthívei. A beszéd fonala végre elakadt. A tágas termet pillanatra néma csend veszi uralmába s csak a lassú léptek tompa visszhangja zavarja meg a titokzatos némaságot, így halad szótlanul egymás mellett a két férfi, míg a háziúr egyszerre csak föltartóztatva vendégét, bizalmas szavakkal így szól : — Laczi öcsém te, mondanék neked valamit, régóta forgatom a fejemben . . . Mi lehet a Ferencz bátyám, uj terv tán az interessatus barátainknak való ? — Bízom is benned . . . köztünk maradjon . . . Pedig milyen szép lenne az ... — teszi hozzá nyomatékkal Nádasdy. — No, no Feri bátyám . . . — Hát nézd csak fiam — folytatá a várat halkabban — az én Márthám pár esztendő múlva már eladó lesz ... a helyzetet ismered . . . hát miért ne lehetne egy Rákóczy László fején magyar korona . . . nem állana-e meg jobban helyet ! ? . . . Eb ura ! . . . László e pillanatban úgy érezte, mintha megmozdult volna lábai alatt a föld , szédülés fogta el. A merész szavak, egy vakmerő gondolat, a nagyravágyás elvakító mámora megzavarták agyát. Nádasdy látja vendégén a hatást s biztató jelnek véve, kezét nyújtja feléje . . . Összecsattant a két kéz s a háziúr izmos karjaival átöleli a deli leventét. Az ifjú még mondani akart valamit, de az ölelkezés miatt ajkán ragad a szó ; szólni akart, de a szándékot elfojtotta benne egy a lelkében oly hirtelen uralomra jutott démon. Nem tértek rá többé erre a bevégzettnek vélt dologra, nehogy még valami avatatlan fül meghallja, s miután Nádasdy a gyors kivitel embere, biztosítékul egyben megtartották a kézfogót is. A naiv kis Mártha nem értette még, mi történik vele; de ha megkérdezték volna, ez ügyben a választás bizonyára nem a Laczi bácsira, hanem inkább Frangepán Zsigára esett volna; pompásan tudtak ők együtt eljátszani a várkertben . . . Rákóczy László gróf, midőn elhagyta Csepreghet, furcsa érzésekkel kezdett eltelni. Föltárult előtte lépésének nagy jelentősége s szivének már régebben eligért vonzalma heves harczra kelt a nagyravágyás izgága ördögével, úgy, hogy a hosszú ut vissza Sárosba reá nézve valóságos lelki kínszenvedés volt. Mert nyilt titok volt már az itt, hogy nemsokára tizenhárom vármegyére szóló lakodalom lesz nemzetes Fábián uram házában. Hiszen nem ok nélkül járogat oda a főispán, s már igaz az is, hogy olyan virágszál se terem ám minden határban, mint a milyen a bájos Fábián Anna. Hej, mily szemrevaló derék pár is lesz a sugár termetű ifjú leányzó a deli leventével !... Nemzetes Fábián uram se vette tréfára a dolgot, egyre készíti a terveket, hogyan tágítja ki házát a több nemes vármegyékből ideözönlő nászvendégek számára. Tavasszal meg is kezdik már a munkát s hamarosan elvégzik nyárra, amikor az előzetes megbeszélés szerint meglesz a kézfogó ; s ha az Isten is úgy akarja, őszszel megtartják a lakodalmat. Nem is csekélység ám olyan vő, ki főispán, kinek apja országbíró volt s atyafiságban van a fejedelemmel. Hanem Rákóczy Lászlón dunántúli útja után jelentékeny változást észlelhettek. Komor, bágyadt lett. Azt mondják : a fáradságos utazás következménye, így vélekedtek Fábiánék is, csak ő maga nem hitte ezt, jól tudva, mi rágó féreg gyötri kedélyét. Mert a tulajdonképeni kínszenvedés csak akkor vette kezdetét, midőn csepreghi bátortalansága átkos okozatait közelben szemlélhető. Élethalál-harczra kelt most