Református polgári leányiskola, Pápa, 1943
Majd így folytatta beszédét: Ez évmegnyitó ünnepélyen kell megtalálni egymást iskolának és szülőnek. Igen nagy baj az, ha külön utakon jár az iskola és a szülői ház, ha más a család, és más az iskola világa. Az iskola és a szülők között állandóan kapcsolatot kell tartani, de ez csak akkor lehetséges, ha a szülők is keresik azt. A szülői hajlék leronthat mindent, amit az iskola épít, de nagy segítségére is lehet munkájának. Csak azok tartják távol az iskolától magukat, akik azt hiszik, hogy az ember csak test. Akik nem ismerik az Igét. Aki tudja, hogy a gyermeknek lelke is van, s azt művelni hivatott az iskola, azt érdekli az iskola munkája. Hogyne, hiszen legkedvesebb kincsének, gyermekének legértékesebb részét, a lelkét csiszolják az iskolában, hogy ez mind jobban hasonlítson az Isten képéhez. Majd a tanári testülethez fordult, s kérte, úgy végezze munkáját, hogy az intézet falai között első helyen álljon az Isten igéje. A Szentírás legyen a legfőbb. Éreztessék meg növendékeikkel, milyen nagy hálára vagyunk kötelezve a jóságos Isten iránt, ki e világégésben lehetővé teszi, hogy tanulhassunk, s nem engedi, hogy az ellenség lehetetlenné tegye az iskolai munkást. Boruljunk rá — mondotta — az Igére, honnan Isten szól hozzák, hogy vigasztaljon, bátorítson. A másik fő része a nevelői munkának a nemzeti érzés fejlesztése, megerősítése növendékeink lelkében. Nemzeti érzésünket — mondotta — igen el lehet mélyíteni az irodalom és történelem beható tanításával. A nemzeti irodalmunk és történelmünk legyen égő gyertya, amely világítson a mi intézetünkben. A 40-es évek kiváltképen visszavezetnek a múlt század 40-es éveihez. Odavezetnek Kossuth, Jókai, Petőfi, Arany János emlékéhez. Az ő szellemükben kell élnie a mi intézetünkben mindenkinek. Kívántos, hogy minél több Petőfidalt, verset ismerjenek meg növendékeink. A mostani, nehéz időkben szinte menekülnünk kell Jókai ragyogó soraihoz, melyeket az elnyomatás sötét korszakában írt a nemzeti lélek megacélosodásáért. Igen sok jelentősége van annak, ha a fiatal lélek elolvassa az új földesúrt, abból megérzi, hogy nem kell félni a jövendőtől, mert a magyar föld magyarrá teszi az idegent is. Térjünk vissza a régiekhez, irodalmunk örök értékeihez, azokból reménységet meríthessünk a jövőre. Közel 100 esztendős Arany János Toldija, melyben a magyar léleknek olyan drága kifejezése lüktet. Már előre felhívja az iskolák figyelmét, hogy a 100 éves évfordulót méltóan ünnepeljék majd meg. Beszéde további részében a következő szavakkal fordult a növendékekhez: Kedves gyermekeim, szeressétek meg az intézetet, otthont találjatok abban. Ne azt érezzétek, hogy az egy szükséges rossz, amit nem lehet elkerülni. Meg kell éreznetek, hogy az iskola olyan, mint egy szellemi édesanya, aki táplál, szeret benneteket. Ha így gondolkoztok, könnyebb lesz a munka. Legyetek bizalommal mind tanáraitokhoz, mind szüléitekhez. Reggeli imádságtokban kérjétek a Mindenhatót, hogy tartsa meg az intézetet, hogy nyugodt munkáját megkezdhesse és folytathassa, hogy nevelhessen a magyar hazának s szeretett egyházunknak hűséges tagokat. Majd szólt a diákok rossz szelleméről,amit tűzzel-vassal ki kell irtani, s az az örök elégedetlenség. Ma különösen küzdeni kell ellene. Ma mindenkinek takarékoskodnia kell mindennel, s meg kell becsülnie minden legkisebb lelki és testi jót, amit az egybház és a haza nyújt fiainak. Isten áldását kérte beszéde végén a főiskolai gondnok úr a szülőkre a tanári testület tagjaira és az ifjúságra, s az 1943—44. iskolai évet ünnepélyesen