Pápai Hirlap, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-25 / 8. szám

mely Koritschoner Lipót dr. elhunytával érte intézetünket. Igazgatóságunk és felügyelő-bizottságunk az elhunyt helyére intézeti ügyészül dr. Kende Ádám ügyvédet választotta meg." A főbb üzletágak 1910. évi forgalma a következő volt : 1. Pénztári összforgalom 10,754.790-14 K, 2. takarékbetét 1910 január 1-én 2,278.188-40 K, év végén 2,254.443* 19 K, 3. bekeblezett kölcsön 1910. évi január 1-én 1,077.517-95 K, év végén 1,135.96129 váltóban az év folyamán leszámitoltatott K, 4. 7535 drb. 3,204.66709 K értékben, 5. értékpapírállomány 1910 december 31-én 246.55250 K. Mérlegfelosztási javaslat : Igazgatóságnak 5532 K, részvénykamat és osztalékra 13000 K, tiszteletdíj kép a könyvelőnek, pénztárosnak 1470 K, jótékony célra 480 K, a külön tartalékalaphoz 24.899 K. A Baranyai Zsigmond körültekintő vezetése alatt álló pénzintézet közgyűlését márc. 5-én tartja. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Mint már említettük is, e hó 27-én és a következő napokon v. közgyűlés lesz, melynek főtárgya: „Az építészeti szabályrendelet és az utcavonalak megállapítása". § A Tízes malom. Említettük, hogy a város átiratilag megkérdezte az Esterházy grófi uradalomtól, hogy a Tizes malmot a hozzá tartozó belsőségekkel együtt mennyiért volna hajlandó a városnak átengedni. E területnek a város — a régi város és az új határszélen — városrendezés szempontjából igen jó hasznát vehetné s ott bármely nagyobb, a jövendőben létesülő közintézményét elhelyezhetné. Az uradalom most küldött válaszában a terület eladási árát 105.000 K-ban szabta meg. § A pénzügyi bizottság a héten Krausz József N. elnöklésével ülést tartott, melyben a legközelebbi közgyűlés elé kerülő ügyek közül a 7 éven felüli gyermekek segélyalapjának 1910. évi számadásával foglalkozott. E címen a város 3500 K-val többet volt kénytelen kiadni, mint amennyire a belügyminisztertől fedezetet nyert. Javasolják azért, hogy a hiányzó összeg megtérítését a minisztériumnál kérelmezzék. § Pénztárvizsgálat. A városi pénztárban f. hó 20. és 21-én a polgármester, dr. Csoknyay János főügyész és Győri Gyula, Langraf Zsiga v. képviselők, mint a pénztárvizsgáló bizottság tagjai, hivatalos vizsgálatot tartottak s mindent teljes rendben találtak. EGYESÜLETI ÉLET. = A Kaszinó f. hó 19-én, múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Sült József kir. tanácsos elnöklésével. Miután jegyzőkönyv hitelesítésére Saáry Lajos és Tar Gyula felkérették, a választmányi ülések jegyzőkönyvéből örvendetes tudomásul szolgált a Kaszinó fejlődése s anyagi megerősödése, mert ámbár a múlt évben egy második billiárdasztalt is beszereztek, a számadás 700 K körüli fölösleggel zárult. Ezután az elnök a közgyűlési tagok döntése alá bocsátotta azt a kérdést, hogy a helybeli honvéd huszár tisztek, kik a Kaszinóba újból belépni kívánnak, de erre felsőbbségi engedélyt csak úgy nyernek, ha a Kaszinó közgyűlése kimondja, hogy katonatiszt a tagok sorából nem zárható ki, e feltétel mellett újból a tagok sorába iktattassanak-e. A kérdés körül élénk eszmecsere indult meg, melyben részt vettek dr. Antal Géza, dr. Hoffner Sándor, Barthalos István, Fürst Sándor, dr. Kende Ádám és dr. Baranyai Ferenc s ennek eredményeképen — tekintettel arra, hogy a honvédelmi minisztérium újabban minden polgári egyesületre nézve, melynek tiszti tagjai vannak, hasonló normatívumot állított fel, a feltételt elfogadván, azt határozattá emelte. Az 1911. évi költségvetés beterjesztése és elfogadása után a tisztújítás következett. Sült Józsefet, kinek eddigi működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak, valamint a tisztikar többi tagjait: Mészáros Károly háznagyot, Baranyai Zsigmond pénztárnokot, Hermann Pál jegyzőt, Borsos István könyvtárnokot közfelkiáltással újból megválasztották. A választmány tagjait Harmos Zoltán vezetése mellett titkos szavazással választották meg. A bizalom egyhangúlag ismét a régi vál. tagok mellett nyilatkozott meg. A Jókai-kör múlt vasárnapi házi estélyét nagy és előkelő publikum hallgatta végig, mely a kör helyiségét zsúfolásig megtöltötte. Elsőnek dr. Bodola Gyula, a főgimnázium jelesen képzett fiatal tanára olvasott fel. Értékes felolvasását, mely a magyar líra keletkezéséről, továbbá a nép lelkéből gyökerező igazi líra és az u. n. modern líra összehasonlításáról szólt, zajos tapssal jutalmazták. Hasonló módon kijutott a tetszésnyilvánításból és tapsból Resch Margitnak is, aki egy ábrándot és népdalokat adott elő cimbalmon érzéssel, tudással és temperamentummal. Ezután Nagy Gabriella szavalata következett. ,A rab asszony" című balladát annyi tudással és oly hatással szavalta, hogy még a legélesebb tollú kritikusnak is teljes elismeréssel kell lenni kiváló tehetsége iránt. Gáty Zoltán gordonkaszáma után az estélyt Molnár Gézáné fejezte be. Egy kedves, dalokkal átszőtt monológot adott elő. Jól ismert, élénk, kitűnő előadásával és mozdulataival a közönséget állandó derültségben tartotta. A leányegyesület folyó évi február hó 26-án, azaz vasárnap délután 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral : 1. Gyónás Szabó Sándortól. Szavalja Goldstein Elza. 2. a) Charonne. Durand A.-tól; b) Messze a nagy erdő. Lehártól. Zongorán előadja Klein Gizi. 3. Szemelvények. Szavalja Nobel Jozefa. a) Mendelssohn-Bartholdy : Ich wollt meine Lieb 4. ergösse sich; b) Venetianiches Gondellied; c) Schubert : Moment-musikal. Hegedűn előadják Sági Soma, Stadler Richárd, zongorán Goldschmid Ödönné. 5. Magán-jelenet: Előadja Ress Margit. A Kath. Kör vasárnap délután 6 órakor tartja V. felolvasó-estélyét a bencés gimnázium tornatermében a következő műsorral: 1. Dalok. Énekli a kéri dalárda. 2. Költemények. Irta és felolvassa Szelényi József. 3. Vergődő lelkek. Elbeszélés. Irta és felolvassa Béri Zsigmond. 4. Magyar ábránd Székely Imrétől. előadja Vizkeleti Kiss Vilma. 5. Az Zongorán egérke. Dialóg. Előadják Gaál Ilonka és Wohlmuth Lajos. Nem tagok 40 f. beléptidíjat fizetnek. — A Perutzgyári Önképzőkör folyó hó 26-án, vasárnap délután 5 órakor a Szente-féle sörödő helyiségében élőadást tart a következő műsorral: 1. Danda: Petites Symphonies. Két hegedűn előadják: Kecskés János és Kecskés Lajos IV. c. tanító-jelöltek. 2. A szökevény. Irta: Temérdek. Szavalja: Goldstein Elza. 3. A két igazgató. Bohózat 2 felvonásban. Irta : Gaston Belly, fordította : B. I. Előadják: Vér Imre, Gerecs Annus, Szántó Lipót, László Mihály, Pauer János, Marton Kristóf és Szabó Róza. Helyárak: I. hely 40 f, II. hely 20 f. TARKA ROVAT. Rikkancs-költészet. A zálogházi véres tragédia költésre hangolta Giczy Józsefet, a Frrriss Újság — írván úgy, amint ő jó torokkal, az r betűket keményen megropogtatva kiáltani szokta — helybeli élelmes árusítóját. Olvasva nemes lírájának étkes termékét, felénk csapott néhai jó Hazafi Veray János szelleme, akinek követője íme a mi prózai városunkban is akadt. Az érdemes férfiú a véres esetről ekként pengeti lantját: nyásan megkapta a pénzét! — fogadta őt Akszinya, széles, szégyenkező mosollyal. No, ostoba liba ! - felelt neki a férje. — Hát talán az igazi urak mindjárt fizetnek ? Nem valami kupec az, hogy amint átveszi az árut, hát a legelső dolga a fizetés legyen. Ostoba . . . Merkulov vagy két napig a suton feküdt, nem evett, nem ivott, átadta magát egészen a megelégültség érzésének, úgy mint Herkules, miután hőstetteit véghezvitte. Harmadik nap elment a pénzéért . . . — Fölkelt már a nagyságos úr ? — kérdezte suttogvást a tiszti szolgától, miután az előszobába lábujjhegyen bemászott. Tagadó választ kapván, az ajtófélfához támaszkodva várni kezdett. — Kergesd a pokolba !. Mondd meg neki, hogy majd szombaton! — hallotta hosszú várakozás után a kapitány rekedt hangját. Ugyanezt hallotta szombaton is, azután több szombaton is. Egész hónapon át járkált a századoshoz, hosszú órákig várakozott az előszobában, de pénz helyett mindig csak azt a biztatást kapta, hogy menjen a pokolba és jöjjön el szombaton. De ő nem csüggedt, nem panaszkodott, sőt ellenkezőleg . . . Még meg is hízott tőle . . . Tetszett neki a hosszas várakozás az előszobában, édes melódia volt a fülének az a kiáltás, hogy „takarodj a pokolba !" Merkulov abba is beleegyezett volna, hogy holta napjáig járjon a kapitányhoz és várjon az előszobában, ha nem lett volna Akszinya, aki visszakövetelte a pénzét, amelyet a tehenéért kapott. — Elhoztad a pénzt ? — fogadta minden alkalommal a férjét. — Nem ? Hát mit akarsz te én velem, te rossz kutya ? Mi ? . . . Miska, hol a szénvonó ? Egyszer estefelé Merkulov a piacról jött haza és a hátán egy zsák szenet cipelt. Nyomában Akszina sietett. — No majd adok én neked otthon, megállj csak! — dörmögött az asszony a pénzre gondolva, melyet ő a tehénért kapott. Egyszerre csak megállt Merkulov, mintha legyökereztek volna a lábai és örömmel kiáltott fel. A „Vigasság"-hoz címzett fogadóból, amely előtt éppen elhaladtak, hanyatthomlok rohant ki valami vörös arcú, ittas tekintetű, kürtőkalapos úr. Utána Urcsájev százados szaladt, kezében dákóval, megcibált és tépett állapotban. Az uj mundérja csupa kréta volt, az egyik vállszalagja félreállt, a hátulsó zsebéről három gomb hiányzott. — Majd megtanítlak én téged játszani, gazember! — kiabált a kapitány, a dákóval dühösen hadonászva és a homlokáról az izzadságot törülgetve. — Nézd csak, te vad liba! — suttogott Merkulov, a feleségét a könyökével döfölve. — Mindjárt meglátszik, hogy ki az igazi ur ! A kupec, ha varrat is valamit, hát tiz esztendeig is elhordja, ez pedig már összetépte ! Akár újat varrhatok. 1 — Menj hozzá és kérd meg a pénzedet ! — mondta Akszinya. — Mit gondolsz, te ostoba ! Az utcán ? Soha — haa ! . . . Bármint ellenkezett íb azonban Merkulov, a felesége rákényszerítette, hogy menjen oda a kapitányhoz és kérje a pénzét. — Takarodj innen ! — ordított rá a kapitány. — Már meguntalak ! — Én a dolgot értem, nagyságos uram . .. Én nem is ... de a feleségem ... az ostoba féreg . . . Tetszik tudni, hogy mennyi esze van az asszonyi állatnak. — Mondom, hogy már meguntalak ! — bődült fel a százados, rámeresztve zavaros, ittas szemét. — Értem, nagyságos uram ! Hiszen én csak az asszony miatt, mert tetszik tudni, a pénz a tehén árából való . . . tinó? — Áááá ! . . . hát te még diskurálni akarsz, A százados nagyot hadarintott és — püff ! A Merkulov hátáról széndarabok gurultak le, szeme szikrát vetett s kezéből kiejtette a sapkáját . . . Akszinya elrémült . . . Egy percig olyan mozdulatlanul állt, mint a Lótsóbálvánnyá vált felesége, azután előre ment és félénken nézett a férje arcába . . . Legnagyobb meglepetésére a Merkulov arcán boldog mosoly ömlött el, nevető szemeiben könnyek csillogtak. — Mindjárt meglátni, ki az igazi úr ! — motyogott a szabó. — Finom, jó nevelésű urak . . . Szórul-szóra így történt . . . éppen ezen a helyen, mikor Spucel bárónak vittem haza a bundáját. . . Egyet hadarintott és — püff! Aztán Zembulátor hadnagy úr is . . . Eh, feleség, az én időm már oda van. Nem értesz te ehhez ! Elmúltak a szép idők! Merkulov csak legyintett a kezével és összeszedte a szenet, elcammogott hazafelé.