Pápai Hirlap, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-13 / 37. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptula­jdonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE: A szegény emberek (s közülünk ki nem az ?) ismét meg lehetnek elégedve. Az elemi iskolabeli olvasókönyv erkölcsi meséi, amiket hitetlen Tamásként olvastunk már akkor is, valóknak bizonyulnak: a kincs nem boldogít. Ha a kincs boldogítana, akkor az eltűnt bank­sikkasztók, eltűnt fiatal férjek, eltűnt több más senkik gárdáját nem egészítette volna ki — az eltűnt pátriárka. Egyszerű szegény pap gyer­meke volt s 40 éves korában több jövedelem­hez jutott, mint amennyi három Balkán fedelem­nek (csupa hitrokon) együttvéve van. S íme a kincs tömege nem tette boldoggá, mert ha azzá tette volna, akkor — nem kellene most nekünk szidni a jámbor osztrák szállodást, hogy mért nem vigyázott jobban rá, mikor elindult — ke­resni a halált. Költségvetési vita. — Városi közgyűlés, 1913 szept. 2. — Az 1914. évi költségvetés tárgyalását magas színvonalú vita vezette be a város­házán. A vitát az előirányzat kedvezőtlen volta idézte elő s a képviselőtestület hangadó tagjai vettek benne részt. Hivat­kozás történt a vita során lapuunk múlt heti vezércikkére s míg egyrészről valószínűt­lennek mondták, hogy bevételeinket fokozni lehessen, másrészről viszont konkrét alak­ban javaslatok tétettek a jövedelmeknek fokozására. Sajnos, a javaslatba módok csak a messzebb jövőben hozott alkal­mazhatók s közülök a fontosabbnak — a tűzkár-biztosításnak létesítése — maga­sabb tényezők beleegyezésétől függ. Ám mi oly 'eszmék napirendre hozását láttuk volna szívesen, amelyek saját erőnktől és gyorsan testet ölthetnének s szinte csodáljuk, hogy e keretben új városi üzemek létesítésére nem gondoltak. Egyetlen városi üzemünk — a villamos telep — elég jól prosperál ahhoz, hogy esetleg másnak bevezetésére is kísérletet tehessünk. Ismé­teljük: csak a kezdeményezés bátorságára lenne szükség. Megnyitás, interpellációk. Mészáros Károly polgármester a gyűlést megnyitván, jegyzőkönyvhitelesítésre Barcsi Jó­zsef, Billitz Ferenc, Becsey Ferenc, Ács Ferenc és Baráth Károly képviselőket kérte fel. Napi­rend előtt elnöklő polgármester bejelentette, hogy báró Hornig Károly bíboros, megyéspüspök múlt vasárnap ünnepelte püspökké szentelésének 25 éves jubileumát s indítványozta, hogy ez alkalomból a város őt üdvözölje. A közgyűlés így határozott. Barthalos István a vasút mellett levő sertéshizlaló telepek tisztántartása és az ott levő szemétlerakodó helyek betömése tár­gyában, valamint a Pápa—sümegi vasút ügyében interpellált s indítványozta, hogy a város intéz­zen felterjesztést a vármegyéhez a szokásos szubvenció megadása tárgyában. Somogyi József a Tapolcza-meder tisztogatása tárgyában inter­pellált s az erre vonatkozó szabályrendelet meg­változtatását kérte. Muli József az Árok­ utca rendezését sürgette. Mészáros Károly polgár­mester az elhangzott interpellációkra megnyug­tató választ adott azzal, hogy a kérdéses ügy­ek­ben a szükséges intéztézkedések haladéktalanul megtétetnek. Interpellálók a választ tudomásul vették. Végül ugyancsak napirend előtt dr. Lővy László helytelenítette, hogy a költségvetés tárgya­lása alkalmából más tárgyak is napirendre van­nak tűzve, erre a polgármester azzal felelt, hogy ezek mind a költségvetés után következnek és így esetleg el is halaszthatók.­ ­ A költségvetés általános vitája: A költségvetés általános vitáját dr. Lővy László nyitotta meg. Nem tetszik neki a városi gazdálkodás, mert a terhek emelése terv nélkül történik. Összehasonlítást tesz a város 42 év előtti állapota és a mostani között. Főként a személyzeti kiadások növekedését találja horri­bilisnek, 42 év előtt 26.000 K-t, ma 220.000 K-t költünk e címen. Ha most az új nyugdíjtörvény életbe lép, oly terheket ró ránk, amit nem bírunk, kénytelenek leszünk nagyközséggé alakulni. Dr. Kende Ádám a város pénzügyi­­ helyzetét nem tartja annyira kétségbeejtőnek. Helyteleníti, hogy az 1912. évi zárószámadás bizonysága szerint 210.000 K-t költöttünk el előirányzaton kívül. Súlyos pénzügyi helyzetünk mód lehet; egyik, amit a Pápai szanálására két Hirlap ajánl, hogy a bevételeket emeljük. De a költségvetés tételei során ez legföljebb a sörfogyasztási adó és az ingatlanforgalmi illeték behozatalával lenne némileg elérhető. Ám igenis a kiadásokat lehet mérsékelni és e tekintetben igen üdvös volna, ha városi párt alakulna, mely irányt szabna a tervezésnek és sorrendet állapítana meg az alkotásokban. Kívánatosnak tartja végül, hogy a város a tételek közt az átruházási jogot csak legritkább esetekben gyakorolja. Dr. Hoffner Sándor szól azokról a terhekről, miknek a költségvetésben nyoma sincs. Árok­ utca rende­zése, az új vasútra megszavazott összeg ki- A PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA A lüleburgászi ütközet* Négy napig tartott és eldöntötte a háború sorsát. Elvesztették a törökök, mert a katonáknak nem volt kenyerük és mert a főhadvezérnek nem volt telegráfja. Semmiféle okos kombinációt, semmiféle taktikai hadvezetést kifejteni ott nem volt mód. Az egész ütközet két ellenséges sereg egyszerű verekedése volt, front front ellen, puska puska ellen, ágyú ágyú ellen. — Ez az ütközet, — mondá későbben Azmanoff tábornok a katonai attaséknak, akik a bolgár hadsereget követték, — ez az ütközet, uraim, amaz elvek szerint folyt le, amelyeket Franciaország felső hadiiskoláiban tanítanak. Jelenti a középponti számadás győzelmét a kifejlő támadás felett, a francia módszer győzel­mét a német módszer felett. Csakis a francia hadviselésnek köszönhetjük a győzelmet, pláne mikor az ellenség jóval erősebb volt. Olvasóink emlékeznek még a dekorációra : egy óriási síkság, dombok koszorúja közepette ; mindegyik dombozat tövén néhány szalmafödeles kunyhó, mely „város" néven szerepel a térképe­ken. Sehol egyetlen fa a karagacsi erdőségen innen, sehol egyetlen fűszál. Semmi, semmi, csak a kopár, sivár sikság a­ végtelen, egyhangú, sárga sáros sikság, melyen nincs egyetlen tájé­kozó pont s melyen a legkitűnőbb térképolvasó katonatisztek sem tudnak tájékozódni. A sikság végén a csataldsai dombok magas erőd­falai; a nyugati szélen a meredek és mély szakadék, melyben az Ergenosz felé futó Karagacs folyik. Ime, ez az a szomorú színtér, melyet még szomorúbbá tett a förtelmes időjárás, — a színtér, ahol lejátszódott az utolsó felvonás. Október 28-án a Radko Dimitrieff tábornok vezetése alatt álló harmadik bolgár hadtest elé­­, csapatai, melyek lépésről lépésre követték a garnizont a kirklisi­­ futásban, elértek a Kara­gacshoz s megkisérlették azt azonnal átlépni. Ott találkoztak a harmadik török hadtesttel, melyet Mahmud Muktár pasa úgy ahogy újjá­szervezett, és emiatt lassan vissza kellett vonulniok. Október 29-én ugyanazon bolgár hadtest többi részei mind harcvonalba helyezkedtek és fokozatosan foglaltak állást egymás után a Karagacs medrének hosszában. 30 án az első bolgár hadtest Kutincsev tábornok vezetése alatt, melyet nagyon akadályoztak a rettenetes rossz utak s az, amit Napoleon „ötödik elem”-nek nevezett: a sár, szintén megjelent és állást foglalt a harmadik hadtesttől jobbra, Lüleburgasz magaslatán. Ekkor így állt a két ellenség : a Karagacs balpartján 120 ezer bolgár, jobbpartján 175 ezer török. Negyvennyolc óra hosszat verekedett a két sereg, óriási és borzasztó ütközetben. Az ágyúzás szakadatlanul hangzott. Különösen heves a csata a karagacsi erdőség mellett, mert Mahmud Muktár, akinek bőven van muníciója, összevonta minden tüzérségét s ez egészen az ütközet végéig ágyúzott dühvel, őrülten. Még az éjszaka sem vetettt véget az ütközetnek . . . 30-ikán délutánján, este felé már, mun­kába lép az első bolgár hadtest Lüleburgásznál és tüzelése rettentő erőfeszítésre kényszeríti a szemben álló török csapatokat, majd az éj beálltával úgy tesz, mintha majdnem teljesen abbahagyná az ütközetet. — Embereink akkor, — beszélte később a török balszárnyat vezető Abuk pasa, — egy kicsit pihenni akartak és el is aludtak sáncaik­­ * Stéphane Lauzanne francia haditudósító „En Chevet de la Turquie" című most megjelent könyvéből.­ s­z­p­r­é­m vármegye legnagyobb kész férfi- és fiu-ruha áruházai ALTMANN BERNÁT ft.­ám

Next