Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1992-10-12 / 19. szám

PÁPAI HÍRLAP MELLÉKLET ÚJRA MEG ÚJRA: EGYHÁZI INGATLANOK Szerkesztőségünk nem sokkal lapzárta előtt kapott hírt arról, hogy október 6-án fél 11 órai kezdettel rendkívüli képviselőtestületi ülésre kerül sor. Mivel igen nagy horderejű kérdések kerültek ekkor napirendre, úgy döntöttünk: mellékletben számolunk be az itt történtekről. Közreadjuk az ülésről készült tudósításunkat, közöljük dr. Márkus Mihály református püspök felszólalásának szövegét, továbbá lényegretörő, de pontos megfogalmazásban olvasóinkat is megismertetjük a református egyház és az önkormányzat 1992. június 12-én kelt megállapodásával, mellékelvén hozzá azokat a módosító javaslatokat, amelyek miatt a rendkívüli ülést végül is összehívták. Egy rendkívüli ülés a tudósító szemével Miért kellett összehívni? Kedden fél 11-kor kezdődött az ülés, ezt azonban még a képviselők többsége is csak a nap reggelén tudta meg. Az ok: az előző nap késő délutánján juttatta el dr. Kovács Zoltánhoz dr. Márkus Mihály református püspök azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az egyház és az önkormányzat 1992. június 12-én kelt megállapodásához fűzött. A módosító indítványok abból fakadtak, hogy a szer­ződés megkötése óta meglehetősen sok víz lefolyt a Dunán; több tárgyalásra is sor került az Egyeztető Bizottsággal ,a kormányzat, az egyház s az önkormányzat képviselői vesznek részt ezen­, s e fórum több ponton is megkérdőjelezte a szerződésben foglaltakat. A kártalanításra szánt pénzösszegek nagyságán túl kétségbe vonta példának okáért azt is, hogy szükség van-e városunkban a Petőfi Gimnáziumra... A rendkívüli ülést ezen túl azért is célszerű volt összehívni, mert az Egyeztető Bizottság csütörtökön ülésezik /azóta már lezajlott/ s ezen a polgármester a testület által kialakított véleményt kívánta képviselni. Mit kaptak kézhez a városatyák A képviselők az ülés előtt két anyagot kaptak meg: a már említett június 12-i megállapodás szövegét, valamint a református egyház által beterjesztett módo­sító indítványokat. Ezek lényege a következő volt. 1. / Március 15. tér 5. sz. ingatlan /Kollégium/ A megállapodás szerint ez az ingatlan akkor kerülhet a református egyház tulajdonába, ha az állam a 20.950.000 Ft kártalanítást /ennyibe került a „Közgáz” felső szintjén kialakított kollégium­ biztosítja a városnak. A módosító javaslat szerint az összeg az Egyeztető Bizottság által jogosnak tartott mértékben módosuljon. 2. /A megállapodás alapján a Szent László utcai kollégium fejében 28.108.000 Ft illeti meg a várost /ez a volt szovjet laktanyában 54.608.000 Ft-ért épült kollégium céltámogatáson felüli összege/, a tulajdonjog csak ennek átutalása után száll a református egyházra. A módosító javaslat szerint ez az összeg is az Egyeztető Bizottság által jogosnak tartott mértékben módosul. ^ Megjegyzés:Aj. Egyeztető Bizottság a két kollégium esetében mindössze­ 10,5 millió Ft-ot javasolt a megállapodásban szereplő közel 50 millió Ft helyett. 3. / A megállapodás alapján a Nátus akkor kerülhet a református egyház tulajdonába és használatába /1993. július 1-jétől/, ha az állam valamilyen módon /pl. felújított volt szovjet lakásokkal/ kiváltja az itt lévő 51 db lakást, 6 gyógype­dagógiai tanteremért pedig kártalanítja a várost. Az önkormányzat ragaszkodott a konyha természetbeni megtartásához. A módosító javaslat szerint az önkormányzat 1992. november 30-ig az üresen álló lakásokat, legkésőbb 1993-ban a szükséglakásokat /kiürítve­/ adja át az egyháznak. A meghatározatlan idejű szerződés alapján itt lakókkal az egyház új szerződést köt. A gyógypedagógiai tantermek átköltöztetéséért az önkormányzat a hivatalos értékbecsléssel alátámasztott összeget igényli az állami költségvetésből. Az egyház akkor hajlandó lemondani a Nátus-konyha visszajut­tatásáról, ha az önkormányzat 1992. december 31-ig elkészítteti az ingatlan teljes műszaki megosztását, lemond a Bocsor-konyha felújításáért jelzett kártalanítási összegről, a Bocsor-konyhát teljes felszerelésével 1993. január 1-jével az egyház használatába adja. 4.­­A megállapodás szerint az önkormányzat abban az esetben adja tulajdon­ba és teljes használatba a Petőfi Gimnáziumot és a Bocsor konyhát is magában foglaló épületkomplexumot, ha a Petőfiért megkapja a kártalanítást /becsült összeg: 260 millió Ft/, amelyből egy 16 tantermes, tornatermes gimnázium épülhet, továbbá, ha a Bocsor konyháért megkapja a 45 millió Ft-os kártalanítást. A módosító indítvány a Bocsor konyha kérdéskörét a 3. pont alapján kívánja megoldani, a Petőfi további sorsára vonatkozóan pedig — innentől szó szerint idézünk — „hármas alternatívát terjeszt a Bizottság elé: —a gimnáziumot a Jókai u.-i általános iskolába telepíti, az ott lévő általános iskolát a „Zalka” és a „Nagy László” iskolákba szétosztja, és a tényleges költségeket kéri az állami költségvetéstől, — a gimnáziumot a volt szovjet laktanya területén lévő volt „traktoros” iskolába telepíti, és az igazolt átalakítási költségek megtérítését kéri az 1993- 1994-es költségvetés terhére. Az ingatlan tulajdonjogának átadására 1994. június 30-ig sor kerül” f " ’ . Megjegyzés: A jelzett „hármas alternatíva” 3. pontja hiányzik, nyilván azért, mert a 3. javasolt lehetőség a Petőfi megszűnése. Miről döntöttek? Érthető a fentiek alapján, hogy sokan legszívesebben levették volna a hirtelen jött indítványokat a napirendről /szavazás is volt erről/, az első két pont esetében /erről tárgyaltak csütörtökön/ s a Petőfi kérdésében mégis született döntés. A két kollégium ügyében úgy határozott a testület, hogy — ragaszkodva a megállapo­dáshoz — 20-48 milliós keretösszegű kártalanításról tárgyaljon a polgármester. Döntés született arról is, hogy a testület nem támogatja sem a Petőfi megszű­nését, sem azt, hogy a Jókai ált. isk. máshova történő szétosztásával kapjon helyet. Miről vitatkoztak a képviselők? A fenti kérdésekben /ld.megállapodás/ egyszer már döntött a képviselőtestület. Ennek ellenére jó néhány képviselő új lehetőségeket vetett föl. A középpontban érthetően a Petőfi sorsa állott. Erről szólván többen is új helyszínt emlegettek­­Lőrincz Miklós, dr. Varga Ferenc/, főként az egykori szovjet laktanya került itt szóba. E fölvetések indoka az volt, hogy hátha olcsóbban is meg lehetne oldani a Petőfi elhelyezését, ám mint kiderült, lényegi eltérés nincs itt, hiszen pl. a 21-es épületben 246 millió Ft-ba kerülne az iskola kialakítása, 248 millióért pedig már önálló épületet is lehetne emelni. Kövy Zsolt kilátásba helyezte, hogy az állam az idén 50, jövőre úgyszintén 50 millió Ft-ot tudna juttatni erre a célra. Új iskolát ebből azonban nem tudna létrehozni Pápa, márpedig szinte minden képviselő ezt a megoldást támogatta. Kiderült itt, hogy az államot az MDF és a kormánypártok helyi képviselői sem tudták jobb belátásra bírni, s bár mint elhangzott, „a város közvéleményének már elege van az egyházi ingatlanokból”, alighanem sokáig a középpontban lesz még ez a kérdés.

Next