Pápai Közlöny, 1906 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. 0V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi képviselőválasztások. Nagyon is aktuális és fontos kérdésben emelünk szót. Jóllehet nemrég már foglalkoztunk a közelben megejtendő városi képviselőválasztásokkal és városunk polgárságának figyelmét felhívtuk ezen fontos aktusra, mindazonáltal nem tartjuk feleslegesnek sőt nézetünk szerint bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, ezen kérdést újólag napirendre mibőnüük és polgárságunk érdeklődését túlközelgő városi képviselőválasztásokra a felkelteni igyekszünk. Tesszük ezt pedig elsősorban azért, mivel nagyon is jól tudjuk, hogy ezen választások eredményei mily befolyással vannak városunk jövő fejlődésére és haladására. Tesszük ezt továbbá azon okból is, mert meg vagyunk győződve, hogy városunk létkérdése függ attól, hogy kik vannak a képviselőtestületben és kiket nevezhetünk városunk vezérférfiainak. Igenis uraim ! Nekünk éppen a jelenlegi helyzetünkben, midőn oly fontos és létkérdésünket érintő tervek és eszmék foglalkoztatnak bennünket, egy erős ügybuzgó és áldozatkész városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyekért önzetlenül munkálkodni képes legyen. Oly képviselőkre van szükségünk kiknek nem a „városi képviselő ” címmel dicsekedni, de olyanokra, kik a mandátummal járó kötelességek tudatával is bírjanak. Városunk polgárai! A városi képviselőválasztások Önöknek alkalmat adnak arra, hogy oly képviselőket küldjenek a város tanácstermébe, kik a város és így az Önök érdekeit képviseljék. Önökön függ tehát, hogy oly képviselőket válasszanak meg, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében szót emelnek s nem pedig olyanokat, kik egyéni hiúságból törekednek a mandátum elnyerésére és csak akkor jelennek meg a tanácsteremben, ha esetleg valami választásról van szó, jelezve, hogy mily fontos szereplést teljesít, midőn egyik „kiválasztottjára adja le szavazatát. Még egyet! Vannak városunkban olyanok, kik városi virilisségük dacára is erőszakosan ragaszkodnak a „megválasztott" címre és ezzel sok oly jelöltet szorítanak ki, kik ezen mandátumhoz teljesen jogosultak volnának és kik méltóan tölthetnék be ezen állást. Nem mondjuk, hogy minden esetben kívánjuk ezen lemondást, de igenis sok esetet tudnánk elősorolni, midőn a virilisség megtartásával és a mandátum lemondásával sok oly hivatott képviselőt nyerne városunk képviselőtestülete, kikkel többet nyernének, mint „dupla" képviselőkkel, kik csak azért a választatták magukat, hogy a népszerűséget hajhásszák. Igenis uraim ez nagy hiba a mi képviselőtestületi rendszerünknél! — Tessék azokat megválasztani, kik ezen állásra méltók és akik hivatá- TÁRCZA: Kende Sarolta: Hat héttel ezelőtt megígértem, hogy elmondom a hét oktalan leány történetét. Hatot el is mondottam, a hetedikre ma kerülne a sor s nem tehetek róla, nem tudom elmondani. Itt fekszik előttem az anyag s nem visz reá a lelkem, hogy valamit formáljak belőle. Úgy adom, amint én kaptam. Kedves Uram ! Öt esztendeje, amikor letettük az érettségit, mi heten, akik magunkat anarchistáknak neveztük, megegyeztünk abban, hogy öt év múlva elmondjuk az életünk történetét, illetőleg, hogy kiki megírja s elküldi magának, aki talán talál bennük olyan anyagot, melyet felhasználhat. Látom, hogy hat társam betartotta ígéretét, csak én vagyok még hátra. Többi társamnak könnyű volt a sorsa, ők befejezett egésszel szolgálhattak, célhoz értek a szó novellisztikus értelmében s férjhez mentek ahhoz, akit szerettek. Nagyon sajnálom, de azt hiszem az én esetem nem használható. Az én történetem nem is történet s az én életem eseményei nem események. Azt tudja rólam, hogy a második esztendőben kimaradtam az egyetemről s csaknem ezt mondhatnám olyan könnyedén, mint ahogy egy kurjantás kiszabadul, cigányzene mellett a torokból, ugy léptem az aulából egyenesen a színpadra. Ma sem merem egészen határozottan állítani, hogy a hivatottság vitt a deszkákra. A színek ragadtak meg, vagy új, szokatlan, megrendítő hangulatokra vágytam, nem tudom, csak azt tudom, úgy éreztem, belepusztulok, ha nem komédiázhatok. A hangomat dicsérték, a temperamentumomban bíztam, rajongtam mindenért, ami zene és művészet — azt tudja, hogy őszinte és becsületes sikereim voltak. És volt egy álmom, ne nevessen ki érte s ez az álom is hozzájárult, hogy a színpadra léptem. Leány vagyok, ne csodálja, ha házasságról álmodtam. Azt tartottam a legideálisabb boldogságnak, ha két ember egy művészetben s egy érzésben egyesül. Arról álmodtam, hogy megszeretek egy művész embert s a felesége leszek egyik kollegámnak. Csodaszép gondolat az, szerelmet vallani a színpadon s szerelmet érezni odahaza. Kifáradni az alkotás lázában és piheni azzal együtt, akivel fáradtunk, aki társa dicsőségünknek, mámorunknak, diadalunknak. Bocsássa meg ezt a kissé kulcszaszü igazságot . A színészek mind mastix szaguak s én nem tudom tűrni a mastix-illatot. Ha becsületes, szerelmes szívvel közeledtek felém, akkor is a komédiást éreztem meg rajtuk s nem tudtak illúziót kelteni bennem. Akiken pedig keresztülláttam . . . Tudja, vannak asszonyok, akiket mindennél jobban megvéd a fizikai tisztaság szeretete. Ez volt az első — eddig még egyetlen — csalódás, az első kiábrándulás, amely a színpadon ért. Kellemetlen igazság, hogy a kollégáknak alig van nemük. Cimborák, jó pajtások, partnerek, de nem egészen férfiak a mi szemünkben — pedig olyan ideális maga az elmélet. Az tehát, amit reméltem, vagy talán őszintébben szólva, — színésznőről lévén szó — amitől féltem, hogy beleszeretek egyik színésztársamba, nem következett be. Általában tizennyolc esztendős koromban meg voltam győződve róla, hogy nem tudnék szerelem nélkül egy napig sem élni ! RÉVÉSZ JENŐ ÁRUHÁZJJ, PAPAN ",friss különlegességek női ruhakelmékben, vászon damasz árukban, férfi ingekben és nyakkendőkben. ÚJDONSÁGOK NŐI FELÖLTŐKBEN! =