Pápai Lapok, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-09 / 41. szám

Nálunk minél többet tesz a kormány, annál többet kell a társadalomnak tenni, mert nemcsak, hogy nálunk annyi még a teendő a kultúra terén, hogy ahhoz nincs anyagi erőnk, hogy mindent a kormány tegyen, de már csak azért is, mert a társadalom csak úgy, ha minél többet iparkodik tenni, támogatja méltóan a kormány intenzióit. S ha körülnézünk, hogy hol lehetne a társadalom valamit, borzadnunk kell. Eszmék, melyeket a külföld lelkesedéssel fölkarolt, nálunk vagy tán fel sem ismertettek, vagy, ha egyik, másik lángelmű, vagy legalább lánglelkü hazafi felkarolta is, elhervadtak azok a közöny pokoli heve — Magyarország ez átka alatt. Nincs szándékom mindazon feladatot felsorolni, mi még a magyar társadalomra vár, — akkor kötetes munkát kellene írnom — csak néhányat akarok megemlíteni, melyek Pápát is érdekelhetik, s ezzel némileg viszonozni a kellemes emlékeket, melyeket ott időzésem alatt nyertem, — ha az igen tisztelt barátom, a szerkesztő megengedi *). Első cikkem a házi ipar fejlesztéséről szóland. Belányi: Pápa városa képviselőtestületének 1875. évi szeptember 26-án tartott közgyűlése. Wolla. József polgármester az ülést megnyitván, soronkívül előterjeszti a szombathelyi kataszteri igazgatóságnak a javítási becslő biztoshoz intézett rendeletét, melyben a kataszteri munkálatoknak a városi képviselő testület által kért elhalasztása megengedhetése tekintetéből a tagosítás mikor remélhető befejezése iránt biztos értesítést kér. Tudomásul vétetvén, az említett igazgatóság arról rendeltetett értesítelni, hogy a kihasítás és tényleges birtokba vétel a jövő évi augusztus 1-ére eszközölhető leend. Olvastatott a közlegelőbeli illetményre jogosított háztelkek számának megállapítására kiküldött bizottság jelentése, mely szerint a jogosított házak számát 1075-ben találta megállapítandónak. Helyeslő tudomásul vétetett. Előterjesztett a tagosító bizottság kérvénye, melyben a tagosítási költségekről szóló számadást megvizsgáltatni, s a birtokosok közt kivetése és behajtása iránt intézkedést kér. Hosszas vita után a képviselőtestület az úrbéri ügyben intézkedésre illetékesnek kimondatván, a tagosító bizottság a számadás előterjesztésére kihivatni és a beadandó számadás véleményezés végett a jogügyi bizottság és a városi számvevőségnek kiadatni rendeltettek. liikóti József városi számvevő beterjeszti az 1876. évi költségvetési előirányzatot. A költségvetési előirányzat kinyomatni, a képviselőknek kiosztatni, s behatóbb tárgyalás végett ujabban napirendre kitüzetni rendeltetett. *) Szívesen vesszük tisztelt barátunk és belmunkatársunk ezen igéretét, és a jelzett 7 — 8 cikksorozatot elvárjuk. Szerk. Tokai Antal közpénztár hivatali segéd fizetés fölemelést kér. Tekintettel folyamodó tanúsított szorgalmára, fizetése 100 -tal megjavítatik. Olvastatott a városi tanács előterjesztése, miszerint a költségvetési előirányzat megállapításánál figyelembe vetetni ajánlja a községi törvénynek azon intézkedésését, mely szerint azon állam és törvényhatósági tisztviselők, néptanítók és lelkészek, valamint a hadseregbeli és honvédtisztek fizetéseik után községi adóval nem terhelhetők. Helyeslőleg vétetett tudomásul. A jegyzőköny hitelesítésével Antal Gábor, Békássy Lajos Lukonits Pál és Pék Antal képviselők bízattak meg. _____ lí. Az iparoktatás fontosságáról. (Folytatás) Láttuk, hogy a gép és gépek segélyével dolgozó gyár az önálló iparost leszorítja a munka teréről, ha az iparos csak olyan és nem különb cikket tud előállítani, mint aminőt a gép előállítani képes. A gépek és gyárak ezen hatása az újabb korban mindinkább érezhető és már sok helyen az úgynevezett proletariátus aggasztó mérvben kifejlődésére vezetett. E baj ellen legfőbb orvosszerül szolgálhat az iparos oktatásnak minél nagyobb körben elterjedése. lyes A gépek és gyáraknak azonban még egy más veszőoldala is van, és ez az, hogy miután a gép nagyon megosztott munkát végez, más szóval mindazon előnyöket bírja teljes mértékben, melyeket a munkamegosztás nyújt: minden oly erőt, mely vele versenyezni nem képes, felhasználatlanná tesz és ezáltal a nemzet munkaerejét csökkenti. Ilyen erő, mely főleg a gépmunka olcsósága miatt megy veszendőbe, igen nagy mennyiségű minden nemzetnél , de nagy különösen nálunk Magyarországon , mivel földműves állam vagyunk. A földművelés ugyanis távolról sem engedi meg, a munkafelosztásunk oly mérvű keresztülvitelét, mint az ipar. Mindenki tudja, hogy az iparos annyira viheti a munka felosztást, hogy még egy szeg fejét sem készít el maga, hanem harmadmagával csínálja meg, míg másik három iparos társa meg a szárát készíti. Az újabb iparban egy órát 130 ember készít el, kik közül egyik a másikat nem is ismeri, és mégis végezheti ezen megosztott munkát télen úgy, mint nyáron egyformán. De mit szólnánk ahoz a gazdához, aki csak egyféle növényt akarna földjében termelni, és mit szólnánk azon földműveshez, aki csak vetni tudna, de szántani, aratni nem; aki csak szöllőt metszeni tudna, de kapálni és sajtolni nem; aki csak juhot tudna nyírni, de mellette semmi mást nem ? Valóban mindenki előtt nevetség tárgyává lenne az ilyen ; mivel a gazdászatnál az időjárás főtényező, minek folytán a foglalkozást ehez kell alkalmazni. De ha minden földműves, minden gazdászati munkát ért és végez is, még akkor is iszonyú munkaerő-veszteség van a földművelésnél. A gazdászati munka ugyanis nem egyenlően oszlik fel az év minden szakára, hanem feltűnő arányban egyenlőtlenül; az éghajlat és az időjárás viszonyai által még egyenlőtlenebbé téve.