Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-16 / 38. szám

% lé/e 1­ 1» volt a magyar, a m magyarhon területén letelepült s Európát­­ lakott népeknél, de erköl­csi tekintetben ezek sem­ valának szelídeb­bek. — Mennyivel magasabb szempontból mérlegeli Hoc­sor, jeles történészünk, a Ii n 11-n­­é­l­ < vezérek A II i I a történelmi szerepét, mi­d­ön magyar történelmének 20—ik lapján ezeket mondja: ..Atlila­ hódítmányaiból Volttól a Raj­náig, roppant birodalmat alkotott. — De, mivel a hunnioknak egyéb rendeltetésük nem volt, mint az új európai népeket Honin kikezdésére szo­rítani, ennek teljesítése után a világ színpadáról le kelle lüin­­io! ••­** Az avar nép sirja felett a 9-ik század vé­gén lányát itt öltek a magyarok, — leverve az ill k­ihill népeket, megkezdék r­a­b­l­ó­h­a­d­j­á­r­a­t ;i i­k :i I JI szomszédok ellen, mondja tovább­­i va­rai/.­­­ A 10-ik század. a népek és álla­mok alakulásainak mozgalmas százada volt: ily mozgalmas időben pedig csak a fegyver ereje­­zokta a sikert biztosítani és a magyarnak ha­zai belült terem­­teni: még sem irjuk azonban alá. őseink minduntalan pusztán csak rabló hadjáratot folytattak volna. . ..Mig Árpád dr. <vak az egyes vezérek kalandor csapatai dűli­­k Német- és Olaszországot. A fővezér és nem­­­et tömege nem elegyedett csatáikba. Mert Vrpati ;a megszerzettet törekvék inkább rendezni, n­i: • is b­oniitmányokkal forgácsolni a nemzet erejét *)" Egyes törzsfőnökök kihágásaiért, ka­landos dúlásaiért azonban nem szabad az egész népet elítélni, s rabló kalandokat szomjúhoznunk tartani­, s Árpád halála után 1­07-ben is Lajos német király támadta meg a magyarokat, de persze a németek megverettek és akkor a meg­itimatioll,de győzedelmes magyarok kíméletlenül kiraboltak .Nem­elhon keleti föld­jeit. •iiiiile­­ cket pedig azért mondjuk el, hogy n­.iii r.iOalmakat kellő értékükre szállítsuk le, melyek dicső és vitéz őseinket ugy szeretik elötui­lelni, mint véres szájú magyarokat, rabló kalandor népeket. Sch­lözer szerint, rabló m­a­gy­­­a­r csordákat, kiktől mind­ a vitéz­séget, min­d a hadi tudományt megtagadta. Az im­üÜveg. gyűlölet, a gonosz akarat mehet csak enny­ire. „Hja! ez is azon em­berboldogítók • , IMN­ - R M­IGVÍW <>l . től I. I­I. |U­l.l|. egyike, ki a hazánkban állítólag soha nem léte­­s !? • zett civilizációt nyugotról vélte a magyarba ol­dandónak" — mondja Ke­ré­k­gy­á­r­t­ó Á­r­p­á­d. Mi megfordítjuk a télést s azt állítjuk, a­mit hazánk kitűnő tudósa Kerékgyártó Árpád is meg­erősít, hogy­­ a magyarok értelmessége, hitesz­méik egyszerűsége, szigorú erkölcseik és­ a keresztyén vallás ismerete, voltak azon té­nyezők, melyek részint képesítették, részint elő­készítették ő­sein­k­e­t a ker. hit befogadására. Ez dicső emlékű Istvánunk érdemeiből nem von le semmit, s igen­is felismerte a kor into szó­zatát, s hozzá fogott a ker. vallás elterjeszté­séhez, de a ker elvek befogadására, higyje meg f­­ígurász barátom, nem a rabló kalandos, hanem az é­p­e­s­z­ű­, s s­z­i­g­o­r­u­ e­r­k­ö­l­c­s­ű­ magyarok valának képesek. — István kész talajba hinté a magot, hogy kikelt, a ta­laj érdeme, de a magvető dicsősége örökké megmarad. A latin nyel­­ve azt mondja (fgurász, s hogy azt, mint a műveltség közegét­ nem nél­külözhette egy nép sem saját nyelvének kimű­velése előtt. Ezen állítás azt tenné, hogy a magyar nyelv akkori tökéletes fejletlensége kény­szerítő Istvánt a latin nyelv behozatalára. Egy­ I old­alt­ s történeti alapot nélkülöző ezen állítása is (fgurászmik. — Cáfolatul álljon itt Toldy véleménye: „Nem birunk ugyan az e korból egy nyelv-emléket is összefüggő beszédben, de h­á­­t legrégibb oklevelek és krónikákban bőven­­­ elszórt magyar neveket és szokat, ugy az Ár­pádi és anjoui időszakból rétink maradt magyar nyelv­emlékeket philosophiai lélekkel vizsgáljuk, s a nyelv fejlődési menetéből az ismert időkben, az ezeket megelőzőtt századokra a legová­k­o­­s­a­b­b k­r­i­t­i­k­a fáklyájánál, visszafelé okos­kodunk : meggyőződünk a­felől, hogy nyelvünk jelen hónába egészen készen s­ehez képest a f­e­j­l­e­tt­s­é­g nem csekély m­­é­r­t­é­k­é­v­e­l é­r­kezett, hogy itt többé egy új nyelvtani ala­kot sem fejlett ki, egy képzővel sem bővült, d­e igen nem egyet elhullatott stb. tehát, azon n­é­p­n­e­k, m­­e­l­y m­a­g­á­n­a­k i­l­y n­y­elvet t­e­r­e­m­t­e­tt, b­á­r­m­­i­l­y n­é­v alatt, s­z­ü­­k­s­é­g­kép jelent és multát, nem közönséges­­ szellemi s­z­ü­­k­s­é­g­e­k­e­t, s ö­t m­á­r r­é­g e­l­s­ül­l­y­e­d­t m­íi­v­e­lt­s­é­g­i i­d­ő­s­z­a­k­o­t k­e­ll t­u­lajdonítanun­k.”­­ Tehát nem mindig rabló hadjáratokat folytattak őseink, s valamint Toldy, ugy Kessler, Horváth Mihály. Szalay szerint, nyelvünk, őseink bejöttekor már meg­lehetős fejlett volt. Szalay szerint: „E nyelv­nek izmaiból és idegeiből kicsillám­lik egy fényes kor, melyet e nemzet élt, mielőtt tetteit az ő nevére je­gyezte fel a tudomány. Ne ferdítsük el tehát a dolgot, hadd be­széljen maga a történelem : a latin nyelv beho­zatalát nem nyelvünk szegénységéből, hanem István apostoli buzgalmából lehet indokolni: ha nemzeti alapon reformálja a nemzet valláserköl­csi életét, intézményeit, az apostoli örökre di­cső király még áldásosabb nyomokat hagyott volna maga után. Per­esz­t­ény­ i Ja tt­os. Lássuk az érem másik oldalát! A „Pápai Lapok** hasábjain az iskolai takarék­pénztárak eszméje ismertetve lett, mégpedig úgy, mint igen ajánlatos és az iskola ber­eletére üdvösen htató eszme,­­­ mint olyan, mi a gyermek későbbi életére döntő befolyást fog gyakorolni. Én azonban úgy le vén meggyőződve, hogy az iskolai takarékpénztárak beho­zatala nálunk nem egyezik meg viszonyainkkal, kény­telen vagyok cikkező szép illusióját némileg megzavarni közbeszólásaimi­al, hogy előadjam röviden ellenérveimet, melyeknek alapján én nem csak, hogy nem az eszmét nálunk megvalósítani, hanem annak helyeslem behoza­talát egyenesen károsnak állítom lenni, melynek követ­n.­é­kezmén­yeit az annyi remények alappontjában, a jövő nemzedék erkölcsi életében fogjuk fájdalommal látni! Az iskolai takarékpénztárak feladata, hogy a gyer­meksereg megtakarított filléreit gyümölcsöztetve egy­egy tőkét teremtsen elő, hogy a gyermek önállóvá té­telekor annak hasznát vehesse. Az eszme helyes, szép is, de nem a gyermek által kell annak megvalósítására törekedni. Az iskolai élet úgy hozza magával, hogy szegény gyermek dús­gazdaggal üljön egy padban, hogy a szor­galmas szegény fiú elétte álljon a reny­he dús­gazdag­nak , s az iskola feladata e különbséget úgy elsimítani, hogy azt a gyermek észre ne vehesse: ő ne lásson egyebet, mint a szorgalmas tanuló jutalmat, a hanyag büntetését. I­a már ez így van, nagy észszerű­tlenség vé­leményem szerint a gyermeket figyelmeztetni: nézd te szegény szerencsétlen koldus! mit használ szorgalmad, erőd, eszed! Az a lusta, tohonya, ki soha nem tanúi, forintokat bír lerakni hetenként, m­ig neked egy krajcár sem jut; szegény apád alig bír annyit teremteni, hogy napi keny­eretek meglegyen!­­z ' Itiőklo kígyó elkezdett dagadni S­e­t­u­r­o­k­­ r­y­i­k­o­t igy nem­ tegnap láttam, Kz .N­ lation gyermek rémítő fájdalmi Kngem­ tőrtek ös­sze százszoros halállal. Oly­­ ..-. N.'N­ e fiú, m­in­t az örök élet, l­a­si­zinn­él bájlóbb szikiben égett arca, Tó Viligi fénye égi kék szemének Khraitadón fénylett, e borzasztó harcba'. . . I^y ailt i­ aokuon az oltár főpapja Mii:! magát, s gyermekit a kígyó csipdeste. ' h ' !»•»••nincs kez, a mely e kígyót lekapja! (»Ii! Ii »gy nem segít ily harcban egy Isten se! No, perei öt percre nö­­­ — — már feje is látszik. Egy játszó kis líra van fiam kezébe 's'izélik el­lön megállt, — rá a halál várt itt. Kjjel­­ an­­yegsot nyög— — egy kony ül szemébe... Meghalt! Öt évvel ez­­e|i születés S öt e­ve — temettem. Kiég egy atyának, napja. Ji» lenne ha a sziv ekkor megszakadna, s>e ha szeret, meg nem ölheti a bánat. Meg­­ii­iadt. Az első tavasz beköszönte. Tőlem raktá el a legszebb két virágot. Kiültettem őket egy testvér gödörbe . . . S most boldogságom az, hogy sírjukhoz járok. * * * Ez életem, ez az igazi költészet! A kit költőnek szült — igy su­lytja végzete Csak az tudja mily szép, isteni az élet Ki bal­<­gzetével igy megmérközhete ! S hogy közönséges nagy költő még sem vagyok tele, hogy Ilikémről szakad minden dalom. Az a költő, ki tesz erkölcsi jót, nagyot. 15 ily tett testvére — dal; anyja — a fájdalom. Mit a koldus költők égig magasztaltak S mit e dics — s pénzsovár írók fel sem érnek.­­/­t tartom én legszebb dalnak, jutalomnak, Azt tartom én legszebb élő költeménynek. Én megteszem, mit a csinált költő képzel, s Én átélem, mitől a gyáva szi­ Ott vagyok. Ind nem csak szó remeg; áldozó kéz kell, Hányt vetett éltem­ — a szenvedő szeretet. Ez a szeretet volt, s lesz is szép világom. Itt éltek, itt nőttek fel nagy embereim, Eddig is ide jött egy két hű barátom, S vígan voltam velük, lelkem keservei­, M­e­g­láto­g­a­t­j­a a­z I­s­t­e­n a­kit s­z­e­r­e­t! ! Kn­gem­ igen szeret, velem van szüntelen. Angyalivá tette, három gyermekemet. Kinél többet, szebbet, mit várjak ide lenn? H­ogy meglátogattál, ezt igen köszönöm, Heg voltunk mi együtt, annál szebb ez tőled, Sok bitang barátom széttépte örömöm, Egy kettő virággal hinti temetőmet. Hogy te is köztük vagy. — ez annak a jele; Szeretnek még, kikkel megosztottam lelkem, Azt a lelket, mi fáj, de dallal van tele. S­e d­a­l­o­k­k­a­l, m­o­s­t k­i­s­g­y­e­r­m­e­k­i­m­tő­l­k­e­lt­e­m. Xénia a csalogány a hulló lombokon . A fájdalom taván a hattyú énekel. Melyik szebb? én már csak hattyúmat hallgatom. Ha bús lelkem felett bűvös énekre kel. I­allja-e más? vagy csak nekem szép ez nekem? .Nem kérdem én, — de szép! N­a hallani vágyói: Ne lelj e fájdalom taván, a hol lelkem Hallat jött be, dallal megy ki e világból. Csepeli Sándor Akit még az Isten is megvetett. (h­egényes elbeszélés). Irt.i. f.;ijnios­­ .l.il­os Iván. I. Hész. 4. Quem Dens Od­it. (~. lölytiltás.) Végre hozzá jutottam. Letépve róla a papirt, melybe burkolva volt, — s egy napló esett elém, melynek eim­lapján ezt ol­vasom : tt­e­m 1­ e­u­s­o­d­i­t,'* Ajakamhoz emeltem a füzetkét s csókjaimmal halmoztam el. Nem értem­ rá azonban, hogy belé tekintsek, mert Honifác ismét ökleit használá, hogy figyelmez­— V O»­­tessen a reggeli idejére. Mentem tehát, s midőn a reggelit végezek, fut­esut vette­m a kolostor lakóitól azon ígérettel, hogy holnap vissza­térek és egy hétig nem fogok távozni. Egész uton azzal foglalkoztam, mi lehet a kis füzetke tartalma? - Nem is vettem észre, midőn hova valék. Szüleimmel elintézvén a dolgot, késő estve , ' nyugodni tértem, hogy reggel idején ott lehessek, bát lelkem úgy is kóborolt. II. Rész.­­. A bal lépés. Midőn másnap reggel a kolostorban megjelen­tem, első dolgom az volt, megnézni, ha vájjon lát­h­atlan kezek nem ortották-e el a kincset? A könyv ott feküdt az asztalon érintetlenül a mint hagyom­. Ov Gyermekes örömmel siettem Felix atyához, s hogy engedelmét kérjem a könyv lemásolására. — De, hogy talált arra gyermekem kérdé az

Next