Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-16 / 38. szám
% lé/e 1 1» volt a magyar, a m magyarhon területén letelepült s Európát lakott népeknél, de erkölcsi tekintetben ezek sem valának szelídebbek. — Mennyivel magasabb szempontból mérlegeli Hocsor, jeles történészünk, a Ii n 11-nél < vezérek A II i I a történelmi szerepét, midön magyar történelmének 20—ik lapján ezeket mondja: ..Atlila hódítmányaiból Volttól a Rajnáig, roppant birodalmat alkotott. — De, mivel a hunnioknak egyéb rendeltetésük nem volt, mint az új európai népeket Honin kikezdésére szorítani, ennek teljesítése után a világ színpadáról le kelle lüinio! ••** Az avar nép sirja felett a 9-ik század végén lányát itt öltek a magyarok, — leverve az ill kihill népeket, megkezdék rablóhadjárat ;i ik :i I JI szomszédok ellen, mondja további varai/. A 10-ik század. a népek és államok alakulásainak mozgalmas százada volt: ily mozgalmas időben pedig csak a fegyver erejezokta a sikert biztosítani és a magyarnak hazai belült teremteni: még sem irjuk azonban alá. őseink minduntalan pusztán csak rabló hadjáratot folytattak volna. . ..Mig Árpád dr. <vak az egyes vezérek kalandor csapatai dűlik Német- és Olaszországot. A fővezér és nemet tömege nem elegyedett csatáikba. Mert Vrpati ;a megszerzettet törekvék inkább rendezni, ni: • is boniitmányokkal forgácsolni a nemzet erejét *)" Egyes törzsfőnökök kihágásaiért, kalandos dúlásaiért azonban nem szabad az egész népet elítélni, s rabló kalandokat szomjúhoznunk tartani, s Árpád halála után 107-ben is Lajos német király támadta meg a magyarokat, de persze a németek megverettek és akkor a megitimatioll,de győzedelmes magyarok kíméletlenül kiraboltak .Nemelhon keleti földjeit. •iiiiile cket pedig azért mondjuk el, hogy n.iii r.iOalmakat kellő értékükre szállítsuk le, melyek dicső és vitéz őseinket ugy szeretik elötuilelni, mint véres szájú magyarokat, rabló kalandor népeket. Schlözer szerint, rabló magyar csordákat, kiktől mind a vitézséget, mind a hadi tudományt megtagadta. Az imüÜveg. gyűlölet, a gonosz akarat mehet csak ennyire. „Hja! ez is azon emberboldogítók • , IMN - R MIGVÍW <>l . től I. II. |Ul.l|. egyike, ki a hazánkban állítólag soha nem létes !? • zett civilizációt nyugotról vélte a magyarba oldandónak" — mondja Kerékgyártó Árpád. Mi megfordítjuk a télést s azt állítjuk, amit hazánk kitűnő tudósa Kerékgyártó Árpád is megerősít, hogy a magyarok értelmessége, hiteszméik egyszerűsége, szigorú erkölcseik és a keresztyén vallás ismerete, voltak azon tényezők, melyek részint képesítették, részint előkészítették őseinket a ker. hit befogadására. Ez dicső emlékű Istvánunk érdemeiből nem von le semmit, s igenis felismerte a kor into szózatát, s hozzá fogott a ker. vallás elterjesztéséhez, de a ker elvek befogadására, higyje meg fígurász barátom, nem a rabló kalandos, hanem az épeszű, s szigoru erkölcsű magyarok valának képesek. — István kész talajba hinté a magot, hogy kikelt, a talaj érdeme, de a magvető dicsősége örökké megmarad. A latin nyelve azt mondja (fgurász, s hogy azt, mint a műveltség közegét nem nélkülözhette egy nép sem saját nyelvének kiművelése előtt. Ezen állítás azt tenné, hogy a magyar nyelv akkori tökéletes fejletlensége kényszerítő Istvánt a latin nyelv behozatalára. Egy I oldalt s történeti alapot nélkülöző ezen állítása is (fgurászmik. — Cáfolatul álljon itt Toldy véleménye: „Nem birunk ugyan az e korból egy nyelv-emléket is összefüggő beszédben, de hát legrégibb oklevelek és krónikákban bőven elszórt magyar neveket és szokat, ugy az Árpádi és anjoui időszakból rétink maradt magyar nyelvemlékeket philosophiai lélekkel vizsgáljuk, s a nyelv fejlődési menetéből az ismert időkben, az ezeket megelőzőtt századokra a legovákosabb kritika fáklyájánál, visszafelé okoskodunk : meggyőződünk afelől, hogy nyelvünk jelen hónába egészen készen sehez képest a fejlettség nem csekély mértékével érkezett, hogy itt többé egy új nyelvtani alakot sem fejlett ki, egy képzővel sem bővült, de igen nem egyet elhullatott stb. tehát, azon népnek, mely magának ily nyelvet teremtett, bármily név alatt, szükségkép jelent és multát, nem közönséges szellemi szükségeket, s öt már rég elsüllyedt míiveltségi időszakot kell tulajdonítanunk.” Tehát nem mindig rabló hadjáratokat folytattak őseink, s valamint Toldy, ugy Kessler, Horváth Mihály. Szalay szerint, nyelvünk, őseink bejöttekor már meglehetős fejlett volt. Szalay szerint: „E nyelvnek izmaiból és idegeiből kicsillámlik egy fényes kor, melyet e nemzet élt, mielőtt tetteit az ő nevére jegyezte fel a tudomány. Ne ferdítsük el tehát a dolgot, hadd beszéljen maga a történelem : a latin nyelv behozatalát nem nyelvünk szegénységéből, hanem István apostoli buzgalmából lehet indokolni: ha nemzeti alapon reformálja a nemzet valláserkölcsi életét, intézményeit, az apostoli örökre dicső király még áldásosabb nyomokat hagyott volna maga után. Peresztény i Ja ttos. Lássuk az érem másik oldalát! A „Pápai Lapok** hasábjain az iskolai takarékpénztárak eszméje ismertetve lett, mégpedig úgy, mint igen ajánlatos és az iskola bereletére üdvösen htató eszme, mint olyan, mi a gyermek későbbi életére döntő befolyást fog gyakorolni. Én azonban úgy le vén meggyőződve, hogy az iskolai takarékpénztárak behozatala nálunk nem egyezik meg viszonyainkkal, kénytelen vagyok cikkező szép illusióját némileg megzavarni közbeszólásaimial, hogy előadjam röviden ellenérveimet, melyeknek alapján én nem csak, hogy nem az eszmét nálunk megvalósítani, hanem annak helyeslem behozatalát egyenesen károsnak állítom lenni, melynek követn.ékezményeit az annyi remények alappontjában, a jövő nemzedék erkölcsi életében fogjuk fájdalommal látni! Az iskolai takarékpénztárak feladata, hogy a gyermeksereg megtakarított filléreit gyümölcsöztetve egyegy tőkét teremtsen elő, hogy a gyermek önállóvá tételekor annak hasznát vehesse. Az eszme helyes, szép is, de nem a gyermek által kell annak megvalósítására törekedni. Az iskolai élet úgy hozza magával, hogy szegény gyermek dúsgazdaggal üljön egy padban, hogy a szorgalmas szegény fiú elétte álljon a renyhe dúsgazdagnak , s az iskola feladata e különbséget úgy elsimítani, hogy azt a gyermek észre ne vehesse: ő ne lásson egyebet, mint a szorgalmas tanuló jutalmat, a hanyag büntetését. Ia már ez így van, nagy észszerűtlenség véleményem szerint a gyermeket figyelmeztetni: nézd te szegény szerencsétlen koldus! mit használ szorgalmad, erőd, eszed! Az a lusta, tohonya, ki soha nem tanúi, forintokat bír lerakni hetenként, mig neked egy krajcár sem jut; szegény apád alig bír annyit teremteni, hogy napi kenyeretek meglegyen!z ' Itiőklo kígyó elkezdett dagadni Seturok ryikot igy nem tegnap láttam, Kz .N lation gyermek rémítő fájdalmi Kngem tőrtek össze százszoros halállal. Oly ..-. N.'N e fiú, mint az örök élet, lasizinnél bájlóbb szikiben égett arca, Tó Viligi fénye égi kék szemének Khraitadón fénylett, e borzasztó harcba'. . . I^y ailt i aokuon az oltár főpapja Mii:! magát, s gyermekit a kígyó csipdeste. ' h ' !»•»••nincs kez, a mely e kígyót lekapja! (»Ii! Ii »gy nem segít ily harcban egy Isten se! No, perei öt percre nö — — már feje is látszik. Egy játszó kis líra van fiam kezébe 's'izélik ellön megállt, — rá a halál várt itt. Kjjel anyegsot nyög— — egy kony ül szemébe... Meghalt! Öt évvel eze|i születés S öt eve — temettem. Kiég egy atyának, napja. Ji» lenne ha a sziv ekkor megszakadna, s>e ha szeret, meg nem ölheti a bánat. Megiiiadt. Az első tavasz beköszönte. Tőlem raktá el a legszebb két virágot. Kiültettem őket egy testvér gödörbe . . . S most boldogságom az, hogy sírjukhoz járok. * * * Ez életem, ez az igazi költészet! A kit költőnek szült — igy sulytja végzete Csak az tudja mily szép, isteni az élet Ki bal<gzetével igy megmérközhete ! S hogy közönséges nagy költő még sem vagyok tele, hogy Ilikémről szakad minden dalom. Az a költő, ki tesz erkölcsi jót, nagyot. 15 ily tett testvére — dal; anyja — a fájdalom. Mit a koldus költők égig magasztaltak S mit e dics — s pénzsovár írók fel sem érnek./t tartom én legszebb dalnak, jutalomnak, Azt tartom én legszebb élő költeménynek. Én megteszem, mit a csinált költő képzel, s Én átélem, mitől a gyáva szi Ott vagyok. Ind nem csak szó remeg; áldozó kéz kell, Hányt vetett éltem — a szenvedő szeretet. Ez a szeretet volt, s lesz is szép világom. Itt éltek, itt nőttek fel nagy embereim, Eddig is ide jött egy két hű barátom, S vígan voltam velük, lelkem keservei, Meglátogatja az Isten akit szeret! ! Kngem igen szeret, velem van szüntelen. Angyalivá tette, három gyermekemet. Kinél többet, szebbet, mit várjak ide lenn? Hogy meglátogattál, ezt igen köszönöm, Heg voltunk mi együtt, annál szebb ez tőled, Sok bitang barátom széttépte örömöm, Egy kettő virággal hinti temetőmet. Hogy te is köztük vagy. — ez annak a jele; Szeretnek még, kikkel megosztottam lelkem, Azt a lelket, mi fáj, de dallal van tele. Se dalokkal, most kisgyermekimtőlkeltem. Xénia a csalogány a hulló lombokon . A fájdalom taván a hattyú énekel. Melyik szebb? én már csak hattyúmat hallgatom. Ha bús lelkem felett bűvös énekre kel. Iallja-e más? vagy csak nekem szép ez nekem? .Nem kérdem én, — de szép! Na hallani vágyói: Ne lelj e fájdalom taván, a hol lelkem Hallat jött be, dallal megy ki e világból. Csepeli Sándor Akit még az Isten is megvetett. (hegényes elbeszélés). Irt.i. f.;ijnios .l.ilos Iván. I. Hész. 4. Quem Dens Odit. (~. lölytiltás.) Végre hozzá jutottam. Letépve róla a papirt, melybe burkolva volt, — s egy napló esett elém, melynek eimlapján ezt olvasom : ttem 1 eusodit,'* Ajakamhoz emeltem a füzetkét s csókjaimmal halmoztam el. Nem értem rá azonban, hogy belé tekintsek, mert Honifác ismét ökleit használá, hogy figyelmez— V O»tessen a reggeli idejére. Mentem tehát, s midőn a reggelit végezek, futesut vettem a kolostor lakóitól azon ígérettel, hogy holnap visszatérek és egy hétig nem fogok távozni. Egész uton azzal foglalkoztam, mi lehet a kis füzetke tartalma? - Nem is vettem észre, midőn hova valék. Szüleimmel elintézvén a dolgot, késő estve , ' nyugodni tértem, hogy reggel idején ott lehessek, bát lelkem úgy is kóborolt. II. Rész.. A bal lépés. Midőn másnap reggel a kolostorban megjelentem, első dolgom az volt, megnézni, ha vájjon láthatlan kezek nem ortották-e el a kincset? A könyv ott feküdt az asztalon érintetlenül a mint hagyom. Ov Gyermekes örömmel siettem Felix atyához, s hogy engedelmét kérjem a könyv lemásolására. — De, hogy talált arra gyermekem kérdé az