Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-11 / 11. szám
másik költözőben van. Mint a példabeszéd mondja: »üres zsák nem állhat szabadon.« Ki gondatlanul adósságba veri magát, az zálogházba viszi a függetlenségét. Vészes hatása van a pazarlásnak az erkölcsi életre főkép az által, hogy adósságba sodorva alaptalan mentegetődzésre, ámításra, álnokságra szoktatja az embert. — Egy angol iró szerint: »az adós ember nem lehet őszinte; azért szokták mondani, hogy „az adósság hátán hazugság lovagol.« — Szóval, mig a tékozlás a jellemnek veszedelmes kisértője, a takarékosság annak egyik védvára. Azért kell, hogy a nevelés jókor lelkébe vésse a növendéknek ezen életszabályokat: »Ha független, önérzetes ember akarsz lenni, kerüld az adósságot s fogadd utitársakul a munkát s takarékosságot. Kiadásod soha meg ne haladja a bevételt. Inkább feküdj le éhesen, mintsem hogy adóssággal terhelve ébredj fel. Jóízű a barna kenyér is, ha nem a hitelező kegyelméből eszed. Inkább legyen egy tál az ebéded, mintsem, hogy a második tállal az adósság is oda üljön az asztalhoz veled. Jól áll a kalap — bár kissé kopott is, — csak ne kelljen hitelező előtt emelgetned. Megfér a boldogság szegény, alacsony házban is, csak ne lakjék az adósság egy szobában veled. Végül mellőzhetően fontos tényező még a jellemalkotásnál: a vallás. A vallás népszerű meghatározással: az Istennek ismerete és tisztelete. Az Isten azonban az igazság, a szeretet és üdvnek örök forrása, így a vallásos érzület magában hordja az igazság iránti hódolatot, a szeretet törvényét és a lelki békességben a boldogság zálogát. A hit valami fensőbb, eszményi világhoz csatolja az embert, s magasb rendeltetésére emlékezteti azon tudattal, hogy ő több mint állat. Ez éleszti keblében a nemes kötelességérzetet, ez tanítja őt arra, hogy tudjon éhezni és fázni, de az igazságot el ne árulja soha, hogy tudja megőrizni még a hálátlanság töviskoszorúja alatt is az emberiség iránti igaz szeretetet. Így joggal mondhatjuk, hogy a jellemnek koronája épen a vallásos érzület. — Anyagiasságra hajló korunkban a legvonzóbban csengő vezérelv a pénz és fényűzés; a pénz képezi most azon bölcseségkörét, melyet a társadalom minden osztálya lázas buzgalommal keres. A vallás igen sokaknál meghaladott álláspont, kigúnyolják vagy hidegen napirendre térnek felette. A pénz imádásnak eredményei aztán: lazuló erkölcsi viszonyok, kínos meghasonlás, forrongó gyűlölet minden létező intézmények ellen. Minden nap uj anyagi és erkölcsi bukás hirét hozza; alig vehetünk lapot a kezünkbe, mely az élettől és gyalázattól menekvő öngyilkosokról nem beszélne. A vallással együtt veszti el az ember a lélek magasbra vivő szárnyait s az erkölcsiség leghűbb támaszát. A hitetlenséget segélyző előtt nincs semmi szent. Lessing találóan mondja : »Ha oly társaságban vagyok, melyben egy istentagadó van, kezeim önkéntelen zsebeimre tapadnak.« — A vallás midőn az igaz biróra, az Istenre emlékeztet, a leghűbb őrzője az emberi méltóságnak. Egy szegény, de becsületes napszámos, midőn egy talált pénzes tárczát gazdag tulajdonosához oda vitt s ez azon megjegyzéssel fogadta; ugyan ostoba voltál, hogy ide hoztad; megtarthattad volna senki sem látta, mikor felvetted, nyugodtan így szólt: »de igen uram, ott volt az Isten; jól hallottam, mikor azt monda lelkemben: »ne lopj«. A vallás midőn ápolja a reményt s az erkölcsi elvek szolgálatában csüggedetlen kitartásra, küzdelemre buzdít, akkor egyszersmind megdicsőíti az életet és biztosítja a szép emléket. A vallás — gondos nevelés mellett — beoltva titokzatos erővel hatja át már a gyermek keblét, és ha annak fejlő csiráit átkos kezek onnét ki nem tépik mindig nemesbitő hatást gyakorol erkölcsi életének irányára. Hogy mi mélyen behat avatott gondozás mellett a hitnek varázsa a zsenge kebelbe, mint keltett később is viszhangot, ide vonatkozólag szabadjon záradékul a következő történet két felemlitnem . Midőn ez előtt két századdal hazánkban egyik erős várat visszafoglalták a töröktől a keresztény fegyverek, a győztes tábornok a várban több, 12—13 éves leánykát talált — mint azultán háremének kijelölt bimbóit, és miután megtudta, hogy ezek itt raboltattak össze, kihirdettette, közel s távol, hogy ha valakitől ezelőtt évekkel gyermekét a törökök elragadták, jelentkezzék. Néhány nap múlva beállít hozzá egy tisztes özvegy né, ki már nyolcz év óta siratá elveszett ötéves leánykáját. — Elébe vezették a szép foglyokat. Ő vizsgálta, kérdezgette őket. Nem felelt egy sem; elfeledték már a fogságban anyanyelvüket. Gyermekének nevét hangoztatta; erre sem mozdult egyik sem. Az asszony kétségbe esett; sejtelme azt monda, hogy szülötte itt van, s im ő nem találja még sem. De majd egy mentő gondolata támadt. Gyermeke egykor oly szépen zengedezte vele kedvencz szent énekét. Reá kezdi szorongó szivvel: »Ha jön reám kereszt siralom Jézus te lesz nekem paizsom«. S ím ez énekre, megrezzen egy szőke fürtű szende leányka, mint a nyíltól talált galamb. A két keze önkéntesen összekulcsolódik, merőn a nőre tekint s ajkain tördelve, de mégis érthetőn kél a viszhang : „Jézus te lesz nékem paizsom." Egy szikrázó sikoltás s a másik pillanatban az örömtől roskadó anya ott pihent feltalált gyermekének keblén. A leányka elfeledte nyolczév óta anyanyelvét, szülőjét, nevét, de a vallásos érzületnek húrja megmaradt szivében s ez megadta az érintésre a boldogító hangot. Gyurátz Ferencz: Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győrvidéki árvizkárosutak részére folyó évi márczius 1-jétól márczius 8-ig beérkezett összegekről. B. n. Szt király község 50 kr. Zircz vidéki takarékpénztár 50 frt, Leányfalu község 3 frt 79 kr, Suur község 12 frt 5 kr, Aka község 21 frt 85 kr Acsteszér község 9 frt 20 kr, Csatka község g frt 50 kr, Ajkarendek község 8 frt 70 kr, Vöröslő község 3 frt 90 kr, Nagy Pinth község 7 frt 16 kr, összesen 125 frt 5 kr, Veszprém, 1883 márczius hó 9-én. Véghely Dezsőd alispán. Titkári jelentés a veszprém megyei gazd. egyesület állapotáról. A Veszprém megyei gazdasági egyesület ez idő szerinti vagyoni állása, ugy annak belszervezetére vonatkozólag tiszteletteljes jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni: 1. A gazdasági egyesület első alakulásakor, aláírási kötelezvényekben mint alapítvány aláíratott 17.400 frt. 2. Ebből részint készpénzben, részint értékpapírokban lefizettetett 1.200 frt. 3. A mult hiányos kezelése miatt, mint elveszett s behajthatatlan alaptőke leírandó 1.300 frt. 4. Ugyan a fenti okból elhalálozások folytán kétes követelés, mi egyelőre a biztos számítás alapjául fel nem vétetik 3.900 frt., mely 2. 3. és 4. pont alatt felsorolt összeget, vagyis összesen 6400 frtot az eredeti, s az 1-ső pont alatt kitüntetett. 17.400 frt. alapösszegből levonva, van az egyesületnek biztos követelése alapítványokban 11.000 frt ezen összeghez jött 4 uj 100 frtos alapitó tag=400 frt, takarék pénztárba elhelyezve van 4.476 frt 91 kr, értékpapírokban 800 frt.., ezüst pénzben 43 frt 75 kr., igy az egyesület biztos törzsvagyona 16.720 frt 66 kr., mely összeg azonban, a kétes követelések iránt az illető alapítók örököseihez intézett felhívásokra az eddig beérkezett válaszok eredményét figyelembe véve, legalább is 2000—2500 frttal növekedett, mely összeg azonban csak a már biztos megállapithatás után lesz számadásba felveendő. A fentebb előadott biztos adatok után a gazdaság egyesület, évi bevétele a következőkben állitható össze 1. a kimutatott 16.720 frt 66 kr., évi 50 kamatja 836 frt., 2. alapítványi tőkék után kamat követelés 215 frt, 3. eddig 120 rendes évdíjas tag után a 3 frt,360 frt, 4. eddig 20 pártoló tag után a 1 frt,20 frt, összesen 1431 frt. Az évenkénti kiadás összege, minthogy az egyesület működési iránya, s az ezzel kapcsolatos terhek tüzetesen még megállapítva nincs, határozott számokban ki nem fejezhetők, de az eddigi pénztári számadások szerint azonban ezen összeg évenként eddig 1000 frt körül szerepel. ha a fentebbiek szerint a Veszprém megyei gazdasági egyesület vagyoni helyzetét áttekintjük, azt kell tapasztalnunk, hogy az egyesület ezen tekintetben az országban levő 40 társ egyesület közt a 8-ik helyet foglalja el, mely körülmény, dacára a múlt hiányos kezelése miatt, beoltott tetemes anyagi veszteségnek, viszonyítva egyéb gazdasági egyesületek anyagi erejéhez, elég kedvezőnek jelezhető, a mellyel a gazdasági egyesület erkölcsileg elvállalt magasztos feladatának, úgy a megye gazdaközönsége által, az egyesület leendő életrevalósága iránt táplált reményeinek, valamint a hamas helyezett bizalomnak elég mértékben meg is felelhet. Mielőtt jelentősen egyéb pontjaira áttérnék, szükségesnek tartom a tekintetes igazgató választmány szíves tudomására adni , hogy az első ízben kibocsájtott aláírási ívek nagy része még nem érkezett vissza, mely körülmény, úgy a már beadott ívek aláírási eredményeiből ítélve, azon kedvező reménynek adhatok kifejezést, hogy az alapítókon kívül az egyesület rendes tagjainak száma még ez év folytán a gOO-at meghalladni fogja, a pártoló tagok száma azonban a kisebb birtokosok közönyössége miatt még 1 van, s naponként folytatólag rendesen Vezetve kezeltetik; — az állattenyésztési különbféle gazdászati s rokon iparvállalatok nyilvántartásának főkönyve hasonlóul elkészülve megnyittatott, azonban mind ez ideig eredmény nélkül, az erre vonatkozó adatok rövid uton való beszerzése az egyesületnek tetemes költségbe kerüncnek, míg legközelebb az egyesület közlönyének megindításával, minthogy az az egész megyében elterjedőleg minden egyes tagnak megküldenie, a szükséglendő adatok igen könnyen s biztosabban lesznek beszerezhetők. IV. Az állattenyésztés fejlesztésére czélzó intézkedéseit, az egyesület részben már megkezdette, a mennyiben a tenyész anyagok szándékolt vásárlása végett a ,,Veszprémben és Pápai Lapok"ban felhívást intézett a megye összes gazda közönségéhez s tenyésztőihez; „hogy eladásra szánt tenyész anyagjaikat az egyesület titkári hivatalánál jelentsék be, erre vonatkozólag azonban a kitűzött határidőig bejelentés nem tetetett, mig Lajos-Komárom községe 1 db, Kenuse község 1 db, Ráfóth község 2 db. és Lakat. Mihály f"Vilonyára" 1 db, összesen 5 db, liszt.) magyar fajú tenyészbircát kértek az kizárólag egyesülettől, miért is a szükséglet beszerezhetése illetőleg kiadatása iránt a nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelemügyi ministerium ny. Posch Károly egyesületi alelnök ur, ugy is mint közgyzdasági előadó által feliratokig megkerestetett, V. A szőlészet emelése, különösen a phyilovera mentes szőlőfajok terjesztése czéljából a nagymlgy. földmivelési ministerium által leküldött americai szőlő magvak mibérletétel végeit Ruttner Sándor, Ferenczy Károly, Szalay Ferencz, Kets Pál és Lakat Mihály egyesületi tag uraknak egyenlő arányban kiosztottak, a kísérlet eredménye annak bíüjébens közöltetni fog. VI. „Enyhig vidéki méhész egylet" czim alatt méhész egylet alakult. Elnök Werlheim Samu, alelnök Eigner Sándor, titkár Király Dénes, Macher Endre pénztárnok. .z egylet székhelye és telepe LTI-Nodos puszta, hol az egylet elnöke kitűnőleg berendezett, okszerűen kezelt, nagy kiterjedésű méhészettel rendelkezik. Azon felül Lajos-Komárom községben, a községi faiskolában mint a méhes állitatik fel, hol a község lakosai, s a nagyobb iskolás gyermekek az illető iskola tanítók által a kellő oktatásban részeltetni fognak. Mielőtt a fentebbiekben jelentésemet, befejezném, tisztelettel értesítem a tekintetes igazgató választmányt, hogy a titkári hivatalhoz az egyesületet érdeklőleg több kérelem s tudakozódás intéztetik. Igen kevés, de alapos a remény, hogy az egyesület , de ily természetű kérvények az egyesület részéről eredményes működésével, s különösen a járási körök csak akkor lesznek teljesíthetők, ha az egyesület már ily nemft berendezétt teleppel, vagy esetleg faiskolával minni fog, s miután a Veszprém megyei gazdasági egyesület területén több község s egyesek találtatnak, kik gyümölcs és eperfa, de különösen már mint hazai iparcikkek előállítására felette alkalmiak, s mindinkább nagyobb mértékben elterjedő kosárfüzneveléssel kiválólag foglalkozni kivánnak; bátor vagyok a tekintetes igazgató választmánynak ugy a megyei gazdasági egyesület, mint az egyes termelők érdekében is egy egyesületi kerti helyiség mielőbbi beszereztetését, s az egyesület czéljainak megfelelő végleges rendezésével azok száma tetemesen növekedni fog. Az egyesületet, a tagok számarányát tekintve, leginkább képviselik a veszprémi, pápai és az enyingi járások, kevésbé a zirczi járás, míg a devecseri járás leszámítva a két igazgató választmányi tagot, majdnem képviseletlenül áll. Levelező tagok az enyingi és pápai járásokból egyenlő arányban jelentkeztek, a zirczi és devecseri járások azonban még mindig itt is képviseletenek. II. Az egyesület könyvtárának rendezése, ugy szám szerinti leltározása megtörtént, mely szerint berendeztetését annyival is inkább becses figyelmébe ez időszerűn van a megyei gazdasági egyesületnek ajánlani, miután minden legkisebb késedelmezés a 89, önálló, különféle szakmáben 170 kötete, illetőleg , gazdasági egyesület e tekintetbeni eredményes műfüzete, és pedig 900-ben kizárólag a mezei guyilá , kódhetéses évekre veti vissza. szat, kertészet, szőrőmivelés és borászatra vonatkoznak; 5%-ben erdészetiek, mellyek kizárólag német szövegcésüek, 50-ben pedig részben különféle gazdasági egyesületre vonatkozó, részben pedig az összes mezei gazdasági ágakat érdeklő statistikai adatokat tartalmaznak. III. A titkár hivatalos helyisége megfelelőleg berendeztetvén, irodai felszerelvénye a mult 1883. évi deczember hó 3-án tartott igazgató választmányi ülésben megállapított titkári ügybeosztás értelmében eszközöltetett, mely szerint; az egyesület törzskönyve elkészülvén, az az eddig elmerült, adatokkal ellátva Nagy Iván. Veszprémből. — 1883. márczius 10-én. Nyos Devics József kanonok ur száz forintot adott át a gymnásiumi igazgatóságnak oly czélból, hogy az a gymrmásium szegény, de szorgalmas tanulói közt osztassék ki húsvéti ajándékul. Forintos István apátkanonok úr pedig ugyan a gymnásium igazgatóságának 25 forintot adott át a deák segély alapra, födte arculatát. Az asztal másik oldalán Lucián irt. Elméjének munkáját látni lehetett vonásain és mozdulataiban, miként az ember figyelemmel kisérheti a méhek munkáját egy üveg kas alatt. Ha tolla futott a papíron, mosolygott, fény csillogott szemeiben, s azután hirtelen valami különös eszme lépett tárgya közé és közéje, homály terjedt szét agyában, hasztalan keresett valami makacs kifejezést, a kép, melyet alkotott, csak határozatlanul és zavartalanul jelent meg előtte; törölt, keresztül húzkodott szavakat, eldobta tollat, fölkelt, sétáit, mintha a mozgás által vissza akarná szerezni az egyensúlyt gondolataiban; halkan beszélt, néha-néha kérdést intézett önmagához, és ismét leült irni. Lucián kis termetű, Ot szőke, oroszlán arcéllel, rendkívül szenvedélyes és nyugtalan arcvonásokkal bíró férfiú volt; őt látva megértette az ember, hogy nála a képzelődésnek kell uralkodni az észen, s hogy maga a képzelődés is az idegek és az érzékek uralma alatt állt; jó lehetett egész a gyengeségig, felhevült a dühösségig, szilárd a makacsságig, vidám az őrültségig, szomorú az életuntságig, s mindent megmagyarázott, mindent kimentett az, midőn azt mondták róla: Ideges ember, képzelődő ember . . . Már egy ideje itt, küzdve önmagával, mert a szellemi munka mindig kíncs küzdelem, midőn tekintete egyszerre Beatrixra esett: ez sírt, félig kezeibe rejtve arcát. Ő ezt meglátta, eldobta tollát és hirtelen mozdulattal eltolta az asztalt. — Mi bajod ? kérdés Beatrix nyájasan felelé: — Semmi, zavarlak, kívánod, hogy távozzam? — Minek? nem tudnám-e, hogy szobádban sóhajtozol, aztán legyen az embernek ihlete, lelkesültsége, vidámsága egy síró nő, egy a kereszt lábainál fekvő Magdolna mellett! Egy vígjátékot akartam befejezni, elememben voltam, találtam szavakat, vonásokat, kezemben tartottam talán a sikert . . . Reád tekintek, és megvan az elégia! Legalább lehetnél oly jó, hogy megmondanád, miért sírsz ? — Megmondjam, Lucián ? — Kíváncsi vagyok megtudni. — No hát, nem találod helyzetemet elég viszásnak, elég szomorúnak, hogy néha elszorítsa keblemet? oly bűn, mint az enyém, súlyosan nyomja a lelket . . . engedd meg legalább, hogy sírjak, midőn te nem nézesz reám. — Szólamok ezek, kedves barátnőm. Bűnöd, mint te nevezed, sok asszonynak bűne, helyzeted, lelkemre mondom, irigylésre méltónak tűnik fel sokak előtt. — Ah! ha tudnák! — Ha tudnák, mit? . . . ma nagyon különös vagy, Beatrix! Helyzeted nem az-e, melyet akartál, kerestél, hajhásztál minden áron? Lásd, nekem meg vannak szenvedélyeim és gyengeségeim, de a becsület embere vagyok: én fosztottalak-e meg rangodtól és nevedtől? én teremtettem-e e helyzetet, melyet ma siratsz? felelj ! Szerettelek, megvallom, de nem akartam elvállalni a felelőséget jövődért, te jöttél hozzám és mondtad nekem. Nem élhetem tovább e hazug és kétszínű életet, meneküljünk, legyünk egymásé, amit akartál, beteljesedett, tizenkét éve élünk egyedül, távol a világtól, az Óceán partján, terved meg van valósítva, mit kívánsz még? Hanyag voltam-e irányodban? Tettem-e neked valaha szemrehányást, hogy sorsomat a tiédhez kötötted? feleljj és azután miért sírsz?... va Beatrix lecsüggesztő fejét. — Mind igaz, amit mondasz, nem is hallak téged . . . E szó egyszerre elérzékenyíté Luciánt. — Szegény Beatrixom, monda, mi szeretjük egymást, még boldogok lehetünk, miért nem akarod ? — Mert nem tehetem? Bocsáss meg, Lucián; vannak emlékek, melyek minél inkább öregszik az ember, annál jobban bevésődnek a lélekbe, vannak érdekek, melyekről az ifjúság nem bír tudattal, s melyeket az érett kor megkövetel... — Magyarázd ki magadat. — Akarod? no hát, mikor sírok, fiamra, egykor bemocskolt hírnevemre gondolok; elszöktem fiamtól, és szeretném neki visszaadni első tisztaságát. . . . Hasztalan, tudom, megmásíthatlan dologgal állok szemben . . Lucián semmit sem felelt és csendben sétált ful c.. alá a szobában: e fájdalom, e könyök néma haragra ingerelték; de uralkodott magán, nem mutatta türelmetlenségét; sokáig szótlan volt, és végre tárgyat változtatva, kedélyének szokásos változékonyságával monda Beatrixnek: Holnap Parisba megyek, mint mondottam. Fel kell ügyelnem regényem kiadása és vígjátékom előadása felett. Kívánsz valamit a nagyvárosból? — Lessz szives magadhoz venni hárfámat, mely már három hónapja a hangszerkészítőnél van. Nagyon le fogsz kötelezni, monda Beatrix, nyugalmat erőtetve magára. — Jól van, a lehető leggyorsabban el fogom küldeni, az majd lecsillapítja képzelődéseidet, jó éjszakát, a viszontlátásig. Távozott. Midőn Beatrix egyedül volt, szabad folyást engedett kényeinek; úgy látszott, mintha keserű és kiapadhatatlan forrás fakadt volna lelke mélyéből. Az aggódás e perceiben egész élete előtte állt; látta ismét önmagát gondtalanul és ártatlanul anyja szemei előtt, azután mint fiatal ábrándos leányt, anyja nem volt többé, azután mint ábrándos asszonyt, nála kissé korosabb férjét gyengéden szerette, de az nem tudta érvényre emelni szerelmét, nem volt keretje a képnek, szüntelen dolgozott nejéért; szünet nélkül az életével és boldogságával foglalkozott, de nem szólt neki semmit, nem tartotta szükségesnek kimutatni azt, amit felismerni oly egyszerűnek és oly természetesnek vélt. Jött egy másik, fiatalabb, csillogóbb, s ez a másik a szenvedély nyelvén beszélt Beatrixnak, felruházva a képzelet és költészet színpompájával. Az ábrándképei által már félig legyőzött lélek engedett s nem félig adta át magát; egy nap mámorában elfeledte a multat s nem gondolt a jövőre, Beatrix nem akart sem férjének hazudni, sem örült szerelme tárgyától megválni; s midőn ezt Lucián szemére vetette, egy nap elment hozzá és monda neki: — Ne hazudjunk többé, éljünk egyedül visszavonultságban. — És elhagyta a házat, melynek becsülete, a férjet, kinek öröme, a gyermeket, kinek szeretettje volt, — megszökött. Az álmok megvalósultak, egyedül élt a férfival, kit többre becsült; a tenger partján, félreeső magányban és mégsem volt boldog; már régóta nem szeretett: a szenvedély bágyadtsága fogta el lelkét, a lelkiismeretfurdalások tépték azt s midőn most ábrándozott, férjének és fiának arcai vonultak el előtte és éveket odaadott volna életéből, ha csak egy óráig is a családi körben ülhetett volna, melyet elhagyott. (Folyt, köv.)