Pápai Textilmunkás, 1974 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-11 / 1. szám

Egy győri kirándulás A fonodai szocialista brigádok szerződéseit lapozva tanúsíthatom: mind a három szak­­mánybeliek részt vettek a szakmai előadá­sokon, és a balesetvédelmi oktatáson is. A C-szakmány brigádjainak vállalásai között kirándulással egybekötött gyárlátogatás is szerepel. Egyik decemberi reggel 8 órakor indultak a gyár autóbuszán Győrbe, ahol először a fonodát tekintették meg, össze­hasonlítva az ottani gépeket, körülménye­ket a mienkkel. Az új kártológépek nyerték meg leginkább tetszésüket. És a dolgozókkal is váltottak néhány szót. Megtudták többek között, hogy a győri fonodában 26 szocialista brigád működik, s ők is értek el már szép eredményeket. A következő állomásuk a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár volt. Ér­dekes volt végigkísérni a készülő műbőr útját, a PVC-portól a csomagolóban elhe­lyezett színes, mintás, tetszetős tekercsekig. Megtudták a brigádok, milyen sok célra használják már a műbőrt és hány országnak szállítanak e szép termékből. A gyárlátogatást városnézés követte, s így együtt nagyon színes, hasznos és tanulságos volt a győri kirándulás. Krózser Imréné Tompa Sándorné szövőnőt mutatjuk be, aki tavaly márciusban jött vissza gyermekgondozásb­ól — azóta is teljesen hibátlanul dolgozik — s mennyi­ségileg is 100 százalék körül (Fényképezte: Surányi Vera) Zöld utat a DH-nak! Az szb javaslata Az 1972. november 17-i számunkban írtunk arról, hogy a textilipari szakszer­vezet kidolgozta a DH rend­szer iparágunkban való al­kalmazásának irányelveit. Eszerint a költségek alakulá­sa, az anyaggazdálkodás, a termelő berendezések állagá­nak megóvása, a kapacitások kihasználása, a fejlesztés és még több más kérdésben is szerepe lehet a DH-nak, például a fonal, a nyers- és készszövzeti I. osztályú részará­­nya, a fonodai rendman, a szövőelőkészítői, szövődéi hulladék, kikészítői veszte­ség, stb. És megírtuk azt is, hogy a vállalatvezetőség körlevélben tájékoztatta er­ről a szocialista brigádokat, kérve véleményeiket. Azóta ugyan sok szó esett nálunk is a DH munka­­rendszerről, alkalmazásá­val ezideig nem éltünk. Legutóbb az szb foglalko­zott e témával, bírálta a té­ves felfogásokat, gyors és ha­tékony intézkedéseket java­solt. Elsődlegesen a gazdasá­gi vezetők részéről sürgeti a termelőeszközök állapotának az anyaggazdálkodás és anyagmozgatás helyzetének megvizsgálását, a szervezeti felépítés és az ösztönzési rendszerek felülvizsgálatát, úgyszintén az üzem- és mun­kaszervezési kérdésekkel va­ló behatóbb foglalkozást — a különböző okokból eredő hibák elemzését. Ennek alap­ján kell kialakítani a válla­lati koncepciót, majd elké­szíteni a DH bevezetésének részletes ütemtervét. Ezután kezdetét vehetné a végrehajtás szakasza, mely­ben meghatározó a folyama­tos ellenőrzés. Ez utóbbiak­ban már a szakszervezetnek is megvannak a sajátos fel­adatai. Egyrészt a DH rend­szer megismertetésével a dol­gozók körében, másrészt vé­leményezni az elkészített vál­lalati programot és mozgósí­tani annak megvalósítására. Felhasználva erre az üzemi demokrácia valamennyi fó­rumát, az aktívahálózatot, eközben összegyűjteni a dol­gozók észrevételeit, javasla­tait. Elsődlegesen a szocialista brigádokat kell megnyerni, tegyenek ilyen értelmű vál­lalásokat és segítsenek a jó munkamódszerek elter­jesztésében. Különösképpen az alap­anyaggal való takarékosság terén tehetnek sokat. Ez a legnagyobb költséghánya­dunk! Persze a hibátlan munkavégzés nemcsak a mi­nőségi munkára való törek­vést jelenti, a minőség javí­tását, hanem a veszteségek okainak feltárását és meg­szüntetését, a munkaidő leg­jobb kihasználását, a fegye­lem szilárdítását, minden vonatkozásban. Ebből talán világos az is, hogy igen ös­­­szetett feladatról van szó, csakis a gazdasági és társa­dalmi szervek vezetői és a dolgozók együttes akaratá­val, cselekvésével, azaz kö­zös összefogással valósítható meg. A tájékoztató utal az üzem- és munkaszervezési intézkedési tervre, mely sok felmérést ütemez be, éppen az üzemek javaslata alapján. Ezek megvalósítása nagy lé­pést jelent a hibák felszámo­lására, a szervezeti felépítés­­finomítására, a veszteségek csökkentésére egyaránt, így részben alapot is ad a DH rendszer bevezetésére, s ezt mind a kormány, mind a SZOT- határozat értelmében mi­előbb meg is kell tenni! A napirend vitája érdekes volt, kitűnt belőle, hogy a dolgozók nem holnap, in­kább tegnap, nagyon szíve­sen bekapcsolódtak volna már a DH rendszerbe, hisz sokkal kevesebb bosszúságuk lenne, ha megszűnnének a munkát zavaró technikai és szervezeti fogyatékosságok, ha minden feltételt optimá­lisan biztosítanának az ille­tékesek. Remélhető, hogy most már a gyárrészlegek s üzemek vezetői sem késlekednek, ki­dolgozzák és összehangolják ezirányú terveiket, mely egyben zöld utat jelent a DH-nak! Tanácskozás után A brigádok terveiből Mit, mennyit „meríthet­tek” az összevont tanácsko­zásból? — ezt kérdeztem né­hány szocialista brigád ve­zetőjétől, elsőnek Koncz Ist­vánná nyilatkozott a fono­dai Hámán Kató brigádból: — Én új erőt kaptam, sok hasznos tanácsot az 1974-es évre. Valóban sok rejtett tartalék van még, és mi elég fiatalok vagyunk, igyek­­­szünk. Kiépítjük például a kapcsolatot egy tapasztalt brigáddal, így talán kön­­­nyebb lesz ... — A beszámolóból kitűnt, hogy kevés a női brigádve­zető, főleg szövődés viszony­latban — mondja Sőrensen Gyula, a szövő I. Zrínyi Miklós brigád vezetője. — Ez főleg abból adódik, hogy a szövő géphez van kötve. Ettől függetlenül, én min­dent elkövetek, hogy a mi brigádunknak is női vezető­je legyen, bár nem lesz könnyű elérni. Nagyon ör­vendetes volt hallani, hogy év közben is lehet változ­tatni a vállaláson, ezzel élni is fogunk, bár felfogható úgy is, hogy belenyugvás ez a kisebb teljesítménybe! Az előkészítő Bajcsy Zsi­linszky brigádja máris bol­dogan nyugtázza a szocialis­ta brigád-klub működését, ott egy kicsit közelebb ke­rülhetnek más brigádokhoz is, egymás jó tapasztalatait átvehetik. — Mivel szeretjük a váro­sunkat — mondja Melzer Je­­nőné, a brigád vezetője —, bekapcsolódnánk a parkok építésébe, de ehhez egy út­mutató kellene, hogy hol mikor, mit lehetne csinálni és akkor már az 1974-es vál­­lalásaink között ez is szere­pelhetne, mint új dolog. — Elvileg most zárunk — mondja Papp József, a mű­hely Kossuth Lajos szocia­lista brigádjának vezetője —, de gyakorlatilag nincs megállás, ezt mutatja ez a háromkerekű bicikli is, ami még javításra vár, hogy az­után üzemképesen további örömöket szerezhessen a békási gyermekotthon la­kóinak. Természetes, hogy patronálásunk ezzel nem merül ki, több ilyen válla­lásunk is van, sőt, évről év­re szaporodik. Nagyobb ak­tivitást nemigen tudunk produkálni, mivel az érté­kelésnél sem törekednek olyan dolgokra, ami jobban ösztönözne. Mert az, hogy ezüst fokozat után csak ok­levélre futja, nem helyes, amennyiben a színvonal nem esett vissza, sőt! A kikészítő fehérítő üzem­részben dolgozik az Ady Endre szocialista brigád, vezetője Molnár Gábor mondja: — Mi különös helyzetben vagyunk a többi üzemrész­hez viszonyítva. Mindig olyan gépen dolgozunk, amit az áru kikészítése megkíván. Bár nagyobb eredményt még nem értünk el, most a Vö­röskereszttel szeretnénk szo­rosabb kapcsolatot kiépíteni, részt veszünk a véradó moz­galomban, és más társadal­mi tevékenységben. (hil) Az üzem- és munkaszervezés néhány kérdéséről Pártunk és kormányunk gazdaságirányításunk fóku­szába helyezte, s napi fel­adattá tette az üzem- és munkaszervezést. De a tu­domány és a technikai ha­ladás is törvényszerűen elő­írja, megköveteli gyakorlati munkánk szervezettebb és hatékonyabb végzését. S nem elég már a spontán, ötlet­szerű megoldás egyes fel­adatok, célok eléréséhez. És a tervek megvalósításának elválaszthatatlan része a kel­lő alapossággal szervezett kivitelezés. Ha az életből merítünk példát, mindenki előtt vilá­gos, hogy a begyakorlás egy bizonyos munka elvégzésé­hez feltétlen szükséges. Az sem kétséges, hogy egyénen­ként változik a begyakorlá­­si idő, sőt, nem mindenki egyformán jut el egy bizo­nyos konkrét munka elsajá­tításához. Igen sok tényező játszik közre, például a fi­zikai rátermettség, alkati és pszichikai tényezők, amelyek mind teljesítmény befolyá­solók is lehetnek. De ide tartoznak a környezeti ha­tások, a zajszint és klíma­­viszonyok, azaz a munkakö­rülmények. E tényezők vizs­gálata ma már tudományos alapon a szociológus felada­ta. Az emberi teljesítmény optimális meghatározása, igénybevétele is tudományos alapon történik. Nyomában hatalmas tartalékok tárha­tók fel, és növekszik a mun­ka intenzitása. A begyakorlásnak a múlt­ban is kellő fontosságot tu­lajdonítottunk, munkamód­szer átadók tevékenykedtek a legjobb fogások elterjesz­tése érdekében. Ezek célja az évek során kialakult gya­korlat megismertetése, beta­nítása volt, s nélkülözött minden tudományos alapot. Ma már ez kevés, egy-egy konkrét feladat eredményes elvégzéséhez. A munkaelem­zők megállapítják azoknak a mozdulatelemeknek a sorát, amelyek feltétlen szüksége­sek a munkavégzéshez. Mentesítik a dolgozót a fe­lesleges mozdulatoktól, kizá­rólag a produktív munka érdekében veszik igénybe. Ennek nyomán a teljesít­mény kisebb ráfordítással nő. Legelterjedtebb módszer M. T. M. eljárás, amelyet „módszer, idő, vizsgálat­nak is nevezhetünk. Ez a munkavégzést alapelemekre bontja és ezek teljesítését időhöz köti. Főleg a szov­jet, japán és angol példák rendkívüli eredményekről számolnak be. Nem egészen új keletű ez. Mert a köz­gazdászokat régóta foglal­koztatta, s az elemzések so­rán hamar rájöttek, hogy rendkívül nagy erőtartalé­kokat tárhatnak fel. E mód­szerek bevezetése azonban egy sor szervezési intézke­dést igényel. Amíg a fentiek a munkaszervezés témakö­rébe tartoznak, a megvalósí­tásuk üzemszervzést jelent. Ez utóbbi már komplex feladat, nem lehet elszige­telten csak rész­területet vizsgálni, szervezni. Mivel a termelés zárt folyamat, és szoros összefüggésben van az egyéb kisegítő tevékeny­séggel. Minden összetevőt vizsgálni kell, kezdve a ter­melés alapfeltételétől, az alapanyagtól, a megmunká­lás eszköze, a gép, és az ember. Ahhoz, hogy e té­nyezők összhangja mellett a termelés megindulhasson, szükség van egyéb nélkülöz­hetetlen szolgáltatásokra, mint például az energiaellá­tás, az anyagmozgatás és más egyéb kisegítő tevé­kenység. Ha tehát a termelést érin­tő szervezési intézkedést kí­vánunk megvalósítani, el­engedhetetlen a meglevő ál­lapot felvétele, rögzítése. Ez jelenti az alapot a változta­tás, az átszervezés kidogo­­zására. Hogy történik ez általá­ban üzemi szinten? A válla­lat rövid- és középlejáratú terveiben meghatározza a főbb szempontokat, mit, ho­gyan, mikor kíván megva­lósítani. Ezek a tervek tar­talmazzák az anyagi feltéte­lek módozatait. A szervezői tevékenység csak ezután kezdődik meg. Például ös­­­szehangolt részlettervek ki­dolgozása a beruházási osz­tállyal, import gép beszer­zésére. Megszerezni a be­szerzéssel kapcsolatos összes információt a kiválasztott géptípusra. (Műszaki para­méterei, ára, beszerzési fel­tételek, szállítási határidők stb.) Ezek birtokában rész­letesen kidolgozni az üzem­­beállítás feltételeit, körül­ményeit, előkészíteni a gép fogadását. Új típusú gép esetén nem elhanyagolható szempont a kezelésre, kar­bantartásra vonatkozó isme­retanyag megszerzése, a sze­mélyzet betanításának bizto­sítása. Ennél a pontnál már szo­ros együttműködés alakul ki a gépet üzemeltető részleg­gel. Szemléltető módja e munkának az úgynevezett „hálótervezés”, amelyben lé­pésekre bontja a gép üzem­­beállításával kapcsolatos te­vékenységet. Meghatározza hogy kinek, mikor, mit kell tenni és ezt olyan összhang­ban, időben egyeztetve, hogy a folyamatos üzembehelye­zés biztosítható legyen. Az elmondottak talán elég meggyőzően bizonyítják, hogy a gazdasági élet terü­letén milyen döntő szerepe van az előrelátásnak — a szervezett tevékenységnek! Tóth Ernő szervezési osztályvezető A hibamentes termelésért A Koszinói Kötöttáru Egyesülés 8 futószalagja 28,5 ezer darab kötött cik­ket ad naponta — női ru­hákat, mellényeket, puló­vereket és gyermekruhát. Valamennyi termelő egy­ségre és technológiai mű­veletre kiterjedően beve­zették a hibamentes ter­melési rendszert. Első láncszeméül kizárják a gyártásból a rossz minő­ségű nyersanyagot és­,a dolgozókat személyenként teszik felelőssé a kiindulá­si anyagok minőségéért. PÁPAI TEXTILMUNKÁS — 1974. január 11. — 3 Esti váltás Sötétben tátongnak az emeleti ablakok, kísérteties zugokat sejtet az udvari lámpák fénye. A fonoda mo­noton, mégis erőteljes za­ján túl szinte semmi. Csak egy-egy ajtónyitáskor vág bele ebbe a vetélők csatto­gása, mint afféle ötöd- vagy hatodhegedűs. Tíz felé jár az idő. Las­san megélénkül a porta kör­nyéke. Előbb ritkábban, az­tán mind sűrűbben alakok, árnyak húznak az üzemek felé, ahol javában folyik még a munka, s mintha né­hány perc múltán sem sza­kadna meg, úgy forgolód­nak, kapkodnak a szövők, a festők. Persze, csalóka ez a kép, mármint a frissesség. Ámbár ilyenkor a tudat is erősít, mindjárt itt a váltás. — Fáradt? — kérdezem az egyik asszonyt. — Bizony az — mondja. — Annyi dolgom volt ma, alig győztem. Meg aztán tudja hogy van, a festőnek még a söprű is parancsol... Egy másik válasz: — Ma nem fáradtam el annyira, de tegnap ilyenkor már nem akartak megbírni a lábaim. . . Éppen hogy csak el nem estem. Sétálok tovább, nézem az arcokat, kérdezek: — Sok dolga volt-e ma? — Nem kell altató, csak letehessem már a fejem ... Beteg ugyanis a szomszéd, széthúztunk, ne álljanak a gépek. Gondolhatja, men­­nyit kellett itt keringőzni a 8 órában ... Egy középkorú asszony, arca fáradtságról árulko­dik, szótlanul teszi a dol­gát, rám sem néz. — Ki várja otthon? — kérdezem. — Egyedül élek, ki várna? A hideg szoba. Szomszédja ugyanerre a kérdésre: — Az anyu talán fenn lesz még. Egy másik fiatal lány sántikálva egyik géptől a másikhoz: — Mi baj van.? — Ó, semmi, csak a lá­bam fáj. Nem mindig, csak amikor rájön •. • Odább egy törékeny lány­ka guggol, szinte azt gon­dolja az ember, az imént tette le az úttörő nyakken­dőt. Pedig már 2 éve bejár, Külsővatról. Szavakban, tő­mondatokban válaszolgat. — Mikorra ér haza? — Fél 12-re. — Fenn lesz még valaki? — Az anyu. — És mikor kerül ágyba? — Éjfél után. — Meddig alszik? — Kilencig, aztán készü­lök be, 11-kor indul a busz. — Mennyit keres itt? — Kétezer körül. Szép, morfondírozok már csak magamban, hol keres­hetne ennyit? Csak a 13 óra sok, a délutános műszakban. A főmesteriben készül a leltár. Szövőhiány miatt 16 gép állt, hengerhiány miatt is néhány. De azért jó kö­zepes műszak volt ez a mai, mondják. — Miért kevés a henger? — kérdezem az ívezőben. — Valami kazánhiba volt tegnap — felelik —, igaz gyorsan megcsinálták, an­­­nyi lakatost ugrasztottak oda, alig fértek hozzá. De­­hát a kiesés, az kiesés. Az előző napon meg az előkép­szítőnél akadozott mindig van baj... A felvető közepén Horváth Ferenc vezényel, nem kér­dezem, jött-e, megy-e, az idősebbek fáradtan igyekez­nek az öltöző felé, a fiata­labbak össze-összedugják fe­jüket. Akad még valami fontos, amit éppen most kell megbeszélni. Különben is, hadd menjenek előre az idő­sebbek. Az ajtón kívül az éjjeli­őrök csoportvezetője szem­lélődik, meglát és mint az lenni szokott, mondja, ami fáj. A védőruha kihordása, meg a többi. Miért nem szóltak előre, hogy azt a vacak vászonkesztyűt, ami csak csalánszedésre jó, vis­­­sza kell adni, ha elszakad, különben nem adhatnak má­sikat. Meg a pénz is kevés ezért a szolgálatért. Végül is megegyezünk, ezekben az ügyekben a szakszervezet a legilletékesebb. A liget környéke is meg­elevenedik, az egyik busz­bani már zsongás, a másik előtt tömörülés, és méltat­lankodás. — Nem mindegy a sofőr­nek, hogy kinyitja, vagy zárva tartja az ajtót!? ... Nem ennénk meg a kocsi­ját, ha 5 perccel előbb be­szállhatnánk, mint a sza­bály előírja!... Ha már egy­szer nincs váróterem, leg­alább ennyit tegyenek meg!... — közben nevek röpködnek, a Józsi, a Jancsi, az egyik emberséges, a má­sik nem. — Jaj, futva jöttem, hadd fújjam ki magam! — így egy testesebb asszony. — Igazán indulhatnának 5 perccel később ezek a bu­szok! — Jobb lenne? — kér­dezem a többiektől, s szinte kórusban: — Á, dehogy, hisz így is éjfélre érünk haza! Felberregnek a motorok, indulnak a buszok. Tovább folyik a szó, most már ar­ról, hogy is volt délután a szövődében. — Akkora fészek — ma­gyarázza az egyik asszony —, hogy egészen a recéshenge­rig szakadt... Nem is tu­dom, mi van, annyi a buc­kó, hogy csak na! Szakad, szakad, szakad ... Jól le­passzoltunk !.. Ezért nem jutott pénz a törzsgárda jel­vény mellé sem!... No, itt az új téma. Köz­ben fogynak a kilométerek, nyílik az ajtó, üresednek az ülőhelyek, a buszok, majd azok is nyugodni térnek.

Next