Parlando, 1999 (41. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1-2. szám - Solymosi Tari Emőke: A közönség fojtsa vissza a lélegzetét, ne a zongorista... - Beszélgetés Sebők Györggyel

- Szeret tanítani, vagy kötelességhidatból neveli az új muzsikusnemzedéket? - A tanítás nagyon fontos része az életemnek. Egy keleti filozófia szerint az embernek bizonyos számú fiatalt kell nevelnie ahhoz, hogy nyugodtan mehessen a sírba. De engem nem ez igazgat. Valóban szeretek tanítani. - Hány növendéke volt azóta, hogy még itthon a Bartók Béla Zeneművészeti Szak­­középiskolában elkezdett tanítani? - Starker János egy születésnapi ünnepségemen azt mondta, hogy több száz embernek változtattam meg az életét. Ők már mind tanítanak, tehát elmondhatom - s remélem, ezt nem veszik szerénytelenségnek - , hogy közvetlenül és közvetve ezrekre hatottam. -Mennyi időt tölt az egyetemi növendékeivel? - Amikor eljött számomra a nyugdíjba vonulás ideje, az egyetem meg­kért, hogy folytassam a tanítást. Két feltétellel folytatom - feleltem -, ha kisebb osztályt kapok, és ha elfogadják, hogy szemeszterenként csak hét hetet töltök ott, és nem tizennégyet, mint a többi tanár. Elfogadták, így a mai napig oktatok. Mellesleg tizennégy évig vendégprofesszor voltam a berlini Művészeti Főiskolán is...­­... és mesterkurzusokat tart Franciaországban, Hollandiában, Japánban, Spanyol­­országban, Svájcban, Kanadában. Szerencsére, amikor Magyarországra jön, né­hány napra szárnyai alá veszi a fiatal magyar zongorista tehetségeket is. Az idősebb magyar művészeket (tavaly például Polgár László operaénekest) viszont vendégül látta a svájci Jövő Fesztiválján, amelyet ön alapított. Mi itthon keveset tudunk erről a fesztiválról. Mi a története? - A svájci Erienben 25 évvel ezelőtt alapítottam egy mesterkurzust. Mindig az volt az álmom, hogy legyen egy olyan hely, ahol én vagyok a vendég­látó. Emen csodálatos, mesebeli falu egy gyönyörű templommal, amely a koncerteknek is otthont ad. Minden évben három hétig tart a mesterkur­zus. Körülbelül százhúszan jelentkeznek, akikből kiválasztok harminc aktív résztvevőt. Sokan hallgatják a kurzust: muzsikusok, tanárok, zene­szeretők. Már a kezdetekkor is három koncertet tartottunk a templomban minden mesterkurzus alkalmából. Ez adta nekem az ötletet: csinálok itt egy nagyszabású hangversenysorozatot, így született meg a svájci Jövő Fesztiválja. Boldoggá tesz, hogy egy hónappal a programok kezdete előtt már elfogynak a jegyek. Autóbuszok hozzák a hallgatóságot egész Svájc területéről. A tavalyi koncertekről megjelent kritikák egész kötetet tesz­nek ki.­­ Egy ilyen színvonalú fesztivál megrendezése általában hatalmas összegeket emészt fel. Gondolom, ahhoz, hogy valódi hírességeket tudjon meghívni, Önnek is szüksége van szponzorokra. - Ma már jelentkeznek a szponzorok! A cégek büszkék rá, hogy támogat­hatják a fesztivált. Rengeteg a magánszemély is, aki évente nagyobb összeg­gel segíti a rendezvényt. Anda Géza felesége például az elmúlt nyáron 150 ezer svájci frankot adott. (Ez kb. 24 millió forint - S.T.E.) A fesztivál persze igen sokba kerül, már csak azért is, mert a meghívott művészek a honoráriumon kívül útiköltséget is kapnak, még akkor is, ha történetesen Japánból érkeznek, továbbá szállást is biztosítunk nekik és a családjuk­ .

Next