Parlando, 2000 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - A zene mélyén ott rejlik a nevelés: Platon: Az állam, III. könyv. 10. és 12., IV. könyv 3. fej.
A ZENE MÉLYÉN OTT REJLIK A NEVELÉS (Platon*: Az állam, 111. könyv 10. és 12., IV. könyv 3. fej.)** Kr. e. 350 körül Most már hát csak az énekek és dallamok különböző fajtái lennének hátra. Ugyan milyeneknek kell lenniök? A dal háromféle elemből áll: szövegből, dallamból és ritmusból. Bármennyi benne a szöveg, nem különbözik az éneknélküli szövegtől; ugyanúgy is adjuk elő. Dallam és ritmus pedig a szöveghez alkalmazkodik. Már most, gyászdalokra, siratókra, mint mondottuk, semmi szükségünk, de melyek hát a velük kapcsolatos dallamfajták?... A mixolyd, a syntonolyd s a hozzájuk hasonlók. Ezeket tehát mellőznünk kell, hiszen még asszonyok számára is használhatatlanok, nem szólva a férfiakról. Tudjuk: az iszákosság, elpuhultság és lomhaság semmiképp sem illik az őrtállókhoz. S hát melyek a puha és iváshoz való dallamfajták? Az ión meg a lúd, ezeket hívják puháknak. Fogod-e hát őket alkalmazni harcos férfiak számára? Nem, de hátra van még a dór és a fríg dallamfaj. Mindenesetre hagyjuk meg azt a dallamfajtát, mely a hadban és kényszer alatt is helytálló, derék férfi hanghordozását adja vissza, a férfiét, aki kudarc, sebesülés, halálveszély vagy más szerencsétlenség esetén is állhatatosan küzd végzete ellen; a másikat pedig a békés és önként vállalt mű munkálója számára, aki Istenhez könyörög vagy embertársát inti, esetleg egy embertársa unszolására figyel s aszerint cselekszik, amellett nem nagyravágyó, hanem bölcsen mértéktartó és megnyugszik az eredményben. Igen, hagyd csak meg ezt a két dallamfajtát, a kényszernek ellenszegülő s az önkéntesen vállaló, a szerencsétlen és a szerencsés, az önmegtartóztató és a vitéz férfi beszédmódját tükrözőket; ezek pedig épp azok, amelyeket említettem, a dór és a fríg hangfaj. De sokhúrú és sokhangzatú hangszerekre sem lesz szükségünk az énekekhez és dalokhoz. Nem táplálunk olyan mesterembereket, akik trigont, pektist s más effajta sokhúrú, sokhangzatú hangszereket gyártanak. Hát aulos-készítőket és auolos-fúvókat befogad-e az állam? Nem, hiszen épp az aulos hangsora a leggazdagabb, a többi valósággal azt utánozza. A lyra és kithara viszont megmarad és hasznos is az állam számára; a legeltető pásztorok számára meg a pánsíp, a syrinx is megteszi. Nem cselekszünk semmi újat, ha Apollont és az ő hangszereit fölébe helyezzük Marsyasnak és az ő hangszereinek... így azután teljesen megtisztítottuk volna az államot, mely az imént oly elpuhultnak látszott. ‘Platon, a nagy görög bölcselő (Kr. e. 427-347). Dialógusai a bölcseleti irodalom első remekművei, az antik gondolkodás első rendszerbefoglalói. Tanítása az eszmék, az ideák elvén épül; szerinte földi életünk csak annyiban teljes, amennyiben az örök ideák harmóniája hatja át. Élete második felében, mindinkább eltávolodva a napi élet kérdéseitől, rendszert dolgozott ki az eszményi társadalomról, mely szigorú bölcseleti elvek szerint él és működik (Állam). “Régi muzsika kertje. Kétezer év irodalmából összeválogatta Szabolcsi Bence. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 1957.