Pártélet, 1972 (23. évfolyam, 10-18. szám)
1972 / 10. szám
ÉSSZERŰBBEN ÉS HATÉKONYABBAN A PÁRTMUNKÁBAN A párt időszerű és egyben hosszú távú feladata maradéktalanul kibontakoztatni a marxil leniai tudományos politikát, társadalmunk alapvető erejének, a munkásosztálynak politikáját. Ez a politika megnyitja a munkásosztály olyan hosszú távú érdekei érvényesítésének terét, amelyekért szervezeti és eszmei élcsapata vezetésével harcol. Aktivitásunk célja tehát a munkásosztály és valamennyi dolgozó forradalmi aktivitásának kibővítése és elmélyítése, részvételüknek fokozása a szocialista társadalom építésében. Szocialista társadalmunk előrehaladásában, a párt egységének és akcióképességének megszilárdításában számos pozitív eredményt értünk el. Megjavult egyben a párt szerveinek és szervezeteinek politikai és szervező munkája. Sikerült kiváltani a kommunisták tízezreinek aktivitását és közvetítésükkel kibontakoztatni a dolgozók százezreinek kezdeményezését. Már ma leszögezhetjük, hogy a párt szerveinek ez az aktivitása nem rövid, hanem hosszabb tartamú és emelkedő irányzatú. Ugyanakkor látnunk kell, hogy nem mindenütt érnek el azonos eredményeket. Az egyes járási pártbizottságok és a párt alapszervezetei között nagy eltérések vannak. A jó eredményeket nem egyszer a pártszervek tagjai vagy az aktivisták egy része megfeszített, kampányszerű igyekezetének köszönhetjük. Ez a helyzet azonban nem lehet tartós, mert különben veszélyeztetné a párt vezető társadalmi szerepéből eredő feladatok teljesítését. Napjainkban az a cél, hogy a párt szerveinek és szervezeteinek aktív munkájából rendszeresen minden tagjuk kivegye a részét, hogy jobb eredményeket érjünk el nem rendkívüli, hanem normális módon, a rendszeres pártmunka segítségével. A jelenlegi és a távlati feladatok igényessége új, magasabbrendű követelményeket támaszt magával a párttal, a társadalom vezető erejével, valamint minden szervével, szervezetével és minden kommunistával szemben. Minőségileg magasabb szinten kell biztosítanunk a társadalom és elsősorban a párt irányítását, hogy a párt eredményesen megoldhassa a társadalom sokoldalú fejlesztésének feladatait, hogy továbbra is sikeresen irányítsa. A pártpolitikai irányítás alapvető feladatainak egyike szívósan törekedni a pártpolitikai munka konkrét jellegére. Csak ennek elmélyítésével fokozhatjuk társadalmunk dolgozó tömegeinek forradalmi aktivitását. A politikai irányítás konkrét jellege azonban a mélyreható politikai-elemző és politikaikoncepciózus tevékenység képességétől függ. Sürgető igény, hogy a figyelmet összpontosítsuk a párt munkája programszerű és tervszerű jellegének fokozására. A távlati és a rövid lejáratú tervek kidolgozásának még mindig vannak súlyos gyengéi. Nemcsak arról van szó, hogy a helyzet elemzése, az egyes fejlődési szakaszokban a pártmunka fejlesztésének szükségletei alapján nem szabják meg helyesen a feladatok fontossági sorrendjét, hanem arról is, hogy a pártirányítás egyes szintjein e feladatok feldolgozása és fokozatos megvalósítása nincs összhangban. Így például az SZLKP Központi Bizottsága szerveinek munkaterveit nem sikerült minden esetben úgy kidolgozni, hogy ezekből kiindulhassanak és erre építhessenek a kerületi vagy a járási pártbizottságok. A felsőbb szervek munkaterveinek megkésett kidolgozása az alacsonyabb szintű szerveknek jelentős nehézségeket okoz, mivel terveik idejében nem készülhetnek el, illetve azokat át kell dolgozni. Ez elsősorban a járási pártapparátus számára tehertétel és sokszor nem jut elég idő arra, hogy a pártszerv számára színvonalasan előkészítse az anyagot. A rohammunkával készített anyag nem tükrözi a problémák lényegét és ennek alapján nem lehet valóban hatásos intézkedéseket foganatosítani. A politikai irányítás színvonalának tartós emelése ezért szükségessé teszi a bírálatot és az önbírálatot, a lehetőségek szüntelen mérlegelését és a felelősség vállalását. Az így értelmezett politikai irányítás kijelöli a szervezet minden láncszemének, a vezetőknek és a vezetetteknek hatáskörét s egyben teret nyit az aktivitásnak, a felelősség vállalásának. A politikai irányításnak következetesebben kell megoldania a jogok és a kötelességek, a társadalmi, politikai, párt-, állampolgári, gazdasági, erkölcsi stb. fegyelem kérdését. A párt szervező tevékenységének racionalizálása mindinkább figyelmünk homlokterébe állítja a tárgyilagosságot, a hatékonyságot, az idővel való gazdálkodás kérdését, azemberek szakképzettsége jobb kihasználásának feladatát. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy pontosan kell megszabni az alacsonyabb szintű szervek szükségleteit és ennek alapján segítségben kell részesíteni őket a magasabb szintű szervek és apparátusuk részéről. Az elmúlt időszakban intenzívebbé vált a felsőbb pártszervek tagjainak, dolgozóinak és aktivistáinak kapcsolata az alsóbb pártszervekkel. Ez a méreteiben nagy segítség sokkal jelentősebb eredménnyel járna, ha megfontoltabb lenne. Az SZLKP Központi Bizottsága arra törekedett, hogy az alsóbb szervek üléseire a napirendre kerülő problémák szerint delegálja az SZLKP KB tagjait és dolgozóit. Kevésbé kielégítő az alacsonyabb szintű szerveknek nyújtott segítség abban, hogy idejében kidolgozzák az egyes anyagokat. Nagy tartalékok vannak magának a pártapparátusnak a munkájában. Szükséges rendszeresen tökéletesíteni a pártapparátus irányítását, kialakítva annak feltételeit, hogy a szakképesítéssel rendelkező dolgozók ne végezzenek ilyen képesítést nem igénylő munkát, amelyet elvégezhetnek az adminisztratív dolgozók is. A pártegység időszerű kérdéseiről szóló határozat feladatul meghagyta nekünk, hogy szilárdítsuk a párt szerveinek és szervezeteinek egységét és akcióképességét. Az egységet a legszélesebb értelemben mint eszmei, szervezeti, akció- és internacionalista egységet fogjuk fel. Ennek az egységnek programbázisa van, élő egység és a rendelkezésünkre álló emberekkel munkáljuk ki. A párt egysége és akcióképessége megszilárdítását célzó igényes feladatok egyike az, hogy minél pontosabban jellemezzük főleg a pártban a politikai tudat helyzetét. A nézetek szüntelen megismerését szolgáló, a párttagok öntudatossága fokát, reális .