Pásztortűz, 1925 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1925-01-25 / 2. szám
Jorga mint költő. Jorga Miklós gazdag történelemkutató és feldolgozó munkássága mellett nemzete irodalmi mozgalmaiban is nevezetes szerepet visz. Kötetszámra menő sok finom hangulatú verse azonban csak az egyik ága ezen munkásságának. Századunk küszöbén a „Sámánátorul“ (A megvető) c. folyóiratával irányt szabott a modern román szellemi életnek. Irodalmi elveit ma a Craiovában megjelenő „Ramuri-Drum Drept“ c. folyóiratban hirdeti. Politikai lapja a „Neamul Românesc" most fordult fennállása 20-ik évébe. Az utóbbi időben sokat dolgozik a színpad számára is. Történelmi drámáiban a román történelem jeleseit csaknem mind színre vitte. Újabban még a társadalmi dráma terén is feltűnést keltő darabjai vannak. „A hadi gazdagok és más hasonló háború utáni társadalmi jelenségek problémái, meg az ibseniesen felfogott lélektani átöröklési kérdések foglalkoztatják elsősorban. (Az elveszett fiú, Apáról fiúra, vagy eredeti címén: A legyőzött végzet.) Irányítása alatt működik a Teatrul Popular (Népszínház ; jelenlegi igazgatója : Jon San-Giorgiu bukaresti egyetemi tanár), amelynek főhivatása és célja a színpadnak, mint társadalmi nevelő tényezőnek a kihasználása. Jorgát, mint költőt, a magyarság ez év január 2-án ismerte meg, amikor a kolozsvári magyar színház az Apáról fiúra című darabját bemutatta, amelyet maga a szerző is végignézett. A magyar közönséget mindenesetre meglepte a tudós történetírónak, a tekintélyes publicistának és politikai vezérnek drámaírói készsége és komoly hivatottsága, amelyet elismerésével honorált. Elismerést érdemel azonban a színház kifogástalan munkája és Bitay Árpádnak meglepően szép fordításában nyelvünk öntudatos kezelése. F. leplezik le Jókai arcképét és a Jókai-kertben a Jókai mellszobrot. A közgyűléssel kapcsolatban nyílik meg a Jókai-kiállítás, melynek anyaga Jókaira vonatkozó értékes tárgyak. Délután Jókai szülőházának, családi házának és Jókai egykori kollégiumának megtekintése következik, este pedig színielőadás lesz Jókai színre dolgozott darabjaiból. Az ünnepnapot Jókai-bál fejezi be, amelyen azonban nem tánc lesz, hanem korhű jelmezekben felvonulnak Jókai ismert regényalakjai. Júniusban az Erzsébet-szigeten, ahol Jókai első regénye, a Hétköznapok, készült, ünnepély, októberben hangverseny lesz a Jókaialap javára, decemberben pedig beszámoló a centennárium munkájáról. Elismeréssel köszöntjük Komárom derék magyarságát e nagyszabású és Jókai örökértékű munkálkodásához méltó megemlékezésért, amelybe a mi hálánk és szeretetünk is belekapcsolódik. A komáromi Jókai-ünnepségek, Jókai Mór szülővárosa, Komárom, Szilveszter éjjelén megszólaltatta összes harangjait nagy fiának emlékezetére s újév reggelén hálaadó istentiszteletet tartottak a komáromi templomban. Ezzel a fölemelő mozzanattal vezette be Komárom a centennárium ünnepét, melyet a rendezőség élén álló Jókai Közművelődési Egyesület nem egyetlen napra tervez, hanem az egész évet a Jókai emlékének szenteli. Az ünnepségek magva a febr. 18-iki ünnepi díszközgyűlés lesz, amelyen az ünnepi emlékbeszédet Dr. Erdélyi Pál, a kolozsvári egyetemi könyvtár volt igazgatója mondja. Az ünnepségen részt vesz a cseh kultuszkormány, a felvidéki összes irodalmi társaságok és kultúregyesületek, a Magyar Tud. Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi-Társaság, a M. Nemzeti Múzeum (remélhetőleg az Érd, írod, Társaság is !), továbbá biztosítva van már a francia, az angol, az amerikai és más európai államok sajtójának a részvétele is. A február 18-iki díszközgyűlés alkalmával Thorenburg—Jókai jubileum és újságírás. Nemrégiben egyik helybeli napilap átvette egy szebeni német lapból s újdonságként közölte a Jókai-centennárium alkalmából a Jókaiadomák egyik legismeretesebbjét. Az adoma szerint Jókait erdélyi útjában mindenütt szeretettel fogadták s ünnepelték. Egyik alkalommal a tiszteletére rendezett banketten a hölgyek is teljes számmal jelen voltak s a költő királyt, ahogy illik, körüludvarolták. Természetes, hogy ezért Jókai, aki banketteken fáradhatatlan és kedves szónok volt, felköszöntötte a hölgyeket, azzal végezvén mondókéját, hogy az Isten éltesse a hölgyeket, míg az ő haja megszürkül. A hölgyek erre a sem udvariasnak, sem költőinek nem mondható jókívánságra kissé elszontyolodva s fanyarul kocogatták össze poharaikat a költőével. Jókai rögtön kiérezte, hogy itt magyarázatra van szükség. Azonnal lekapta fejéről parókáját, mondván: — Jókai sohasem szürkül meg ... Általános derültség. A hölgyek azonnal felvidultak. Az illető lap ezt a sok helyt leírt s nagyon ismeretes adomát mint újat, ismeretlent közölte. Ebben ugyan nem volna semmi baj. Uj vagy nem új az adoma, de jó és mindenki jóízűen nevet rajta s a Jókai-kultusznak semmi szín alatt nem árt. Utoljára még a tudóssal is megesik, hogy újnak gondol olyasmit, ami már ismeretes. Az adoma tényleg megtörtént, érdekes s így leközlése akár új adoma gyanánt is elfogadható egy napilapban. De a Thorenburg szász községgel már egy kicsi szépséghiba történt. A világért sem volna baj az, ha az adoma szászok között és Thorenburgban történt volna úgy, tehát nem magyar társaságban. Bér volna akár egy marék ilyenfajta Jókai-adoma is. Az a szebeni újság alkalmasint nem is írt olyasmit, hogy ez az adoma a szászok között történt. Csak annyit, hogy megtörtént — Thorenburgban, amely magyarul : Torda , Tordán kapta le Jókai a parókáját. Csakhogy a szebeni újság Tordét — 40 természetesen — német nevén nevezte meg. Helyes és szép volt tőle, sőt kérjük, hogy minél több Jókai-adomát közöljön le — ismét csak természetes — egészen a maga nyelvén. De viszont kérnünk kell a magyar újságírót, hogyha aztán átvesz valamit, szintén adja a maga magyar nyelvén s abból a kedves körülményből, hogy német nyelven és német nevekkel olvasta, úgy kritikátlansággal ne hirdesse, hogy a szászok között, Thorenburgban . . . Egyáltalán arra kérjük újságjainkat, hogyha írnak Jókairól (s már is megállapítható az az örvendetes jelenség, hogy írnak s még többet fognak írni), ne épen csak az érdeklődésnek esetleg szenzációs ízű felkeltésére, az u. n. újságírói elevenségre fordítsanak figyelmet, hanem a hűségre, a történelmi igazságra is. Emlékszünk a Petőfi-centennáriumból, hogy mily sokszor lehetett valótlanságot olvasni. A jó akarat és a fürgeség megvolt, de nem mindig az alaposság, a kellő tájékozottság. A Thorenburg —Torda-féle Leiter Jakabok ideje lejárt. És sem a Jókai-kultuszhoz, sem újságíróink szellemi felkészültségéhez nem talál az efféle elszólás. Mert hátha eszébe jut valamelyik olvasónak, hogy szótári vagy nyelvi alapon megállapítsa magában : van-e s hol is van az a Thorenburg ? -ig. Pásztortűz-Almanach. Tartalmához és jelentőségéhez méltó elismerés fogadta a Pásztortűz-Almanachot. A Magyar Kisebbség így ír róla : „Nem szabad hiányoznia e könyvnek egy erdélyi magyar család otthonából sem. Árát tekintsük magyar társadalmi adónak, mely ne csak a gazdasági erejének, hanem az elismerés erkölcsi tőkéjének is felemelő tudatával fizesse és jutalmazza kisebbségi életünk ama derék napszámosait, akik létrehozták.“ Lapunk előfizetőinek a 17 éves rendkívül változatos és gazdag tartalmú könyvet 100 lejes kedvezményes áron adjuk. KIADJA A KIADÓ BIZOTTSÁG SZERKESZTÉSÉRT FELEL. DR.GYÖRGY LAJOS kiadásért FELELT PETRES KÁLMÁN SZERKESZTsérT ÉS KIADÓHIVATAL STB. BÁRON L.POPIV.BRASSAI LMI TELEFON «-Sz megjelenik minden második vasárnap NYOMJA PANERVA IRODALMI ÉS NYOMDAI MŰINTÉZET R.T CLUJ-KOLOZSVÁR TÁRSSZERKESZTŐ WALTER GYULA