Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-05-06 / 9. szám
A „Judás Iskariot“ témája nagy, elgondolása nagyszabású; a darab színpadi anyaga a nagy tragédiák levegőjét idézi. A passiójátékok hangja cseng fel a színpadon, de a passió csak háttere annak a cselekménynek, amely a dráma előterében áll. Judás, aki az Asmodeusok nemes családjából származott, fel akarja szabadítani a zsidó népet a római rabszolgaság alól. Ezzel a lelkét teljesen betöltő vággyal és elhívatással terhelten találkozik Jézussal. Teljes lelkével odaomlik a Megváltó elé. De a Jézus és Judás megváltó gondolata között olyan a különbség, mint ég és föld között. Az egyik egy isteni nagy lélek, a másik egy gyönyörű földi szenvedély. Amikor Judás forrón oda hűll Jézus lábai elé, benne ez a szép földi szenvedély ég és reménykedik. S a tragikus konfliktus ennek a szenvedélynek Jézussal való szemben állásából támad. Amikor Judás a Jézus isteni hatalmát nem tudja az ő nagy gondolata szolgálatába állítani, a Jézus elleni intrikák könnyen hatalmukba kerítik és Jézus gyilkosai közé sodorják akarata ellen. Mikor ezt észreveszi, késő, Jézus már viszi keresztjét a Golgotára. Nemes lelkére épített világa felette összeomlik. Nagy vágya, mely nemes volt, de szenvedély volt, amely vakságában nem látta az övénél magasztosabbat, összetöri és önkéntes halálba kergeti. A Judás alakjának ilyen beállítása minden tekintetben indokolt. A Jézus életét elbeszélő evangéliumok mondják, hogy a zsidó nép királyának, a rabszolgaság alól való megmentőjének, földi megváltónak szerette volna látni Jézust. Ez az evangéliumi momentum kap a Nikodemusz Károly drámájában hősi megszemélyesítést a Judás alakjával. Hatalmas téma, s ez a nagyszerű elgondolás a Nikodemusz drámájának legfőbb erénye. De ehhez a témához a legnagyobb drámaírói készség kell; nagy önfegyelem a dráma epizód-lehetőségeiben; erős színpadi tudás és a legfinomabb eligazodás a néző és a színpad viszonyában. Nikodémusz Károlyban, akinek a „Judás Iskariot“ első drámája, mindezek a drámaírói erények nem lehettek meg. Ezeket nagyrészben a drámaíró csak saját drámáinak színpadon való látása útján szerezheti meg. A nagy emberi ideál távolsága által és a szépséges legendák között nagyszerű égi tüneménnyé finomult Jézus az ő biblikus életével a dráma hátterébe került. Elvész csupán magyarázat a Judás előtérben álló történetéhez. Hiszen itt természetesen Judásról is kell legyen a szó, de a Jézus nagy drámája olyan állandó és eleven dráma, a képzelet színpadán olyan ragyogó, hogy háttérbe állítani nem lehet anélkül, hogy ellenérzéseket ki ne váltson. Jézusnak nem volna szabad a Nikodémusz drámájában megjelenni a színpadon, Jézusnak csak a szereplők arcán, lelki mozdulatain s a dráma vele átitatott levegőjében kellene megjelennie. Itt bizonyára arról van szó, hogy Nikodémusz, amikor a drámáját írta, a legragyogóbb, legistenibb illúzióval látta Jézus életének elvonulását Judás tragédiája mögött; ő képzelete pazar színpadán látta és nem a színpadon, ahol a színész alakjával földi elevenséget kell kapjon az, aminek égi fenségéből egy hajszálnak sem szabad hiányzania, ha a nagy mese nem akar a földre hullni ... De baj volt ebben a tekintetben az is, hogy a színház nem szerencsésen választotta meg Jézus személyesítőjét. Tóth Elek kitűnő színész, de színész-karaktere, hangjának színe alkalmatlanná teszi Jézus szerepe eljátszására, amely különben is szinte lehetetlen feladat, mert nem lehet utolérni a legfenségesebb képzetekkel, a művészet minden ágának nagyszerű Jézus-ábrázolásaival elkényeztetett képzeletet. Sokkal szerencsésebb úgy költői megalkotásában, mint színpadi ábrázolásában Judás alakja. Tragikumának vonalvezetése a nagy tragédiák nemes hagyományait követi. De hiszen nem is könnyű új rajzolási móddal kísérletezni, különösen, ha Judás tragikumának költői elképzelése már a nagy tragédiák hatása alatt történt. A „dilemma“ nagy magánjelentekben, riasztó álomképekben, vagy az „intrikus“ ördögi feltünedezéseivel válik teljessé és taszítja tragikus útjára a hőst. Csupán az volt itt a baj, hogy a dráma színpadra való átdolgozásával a cselekmény logikus menetében itt-ott hézagok maradtak s így nem volt mindig indokolt a dráma epizódfiguráinak, a tragédia siettetőinek vagy késleltetőinek megjelenése ... Judást Kemény László játszotta, az ő nagyszerű, folyton fejlődő képességeivel. A színpadi cselekmény középpontjában állva valóban vitte is az egész történést magával. Judás egyik legkitűnőbb alakítása. A darab nagy és hatásos színpadi anyagot rejt magában. Vannak jelenetei, amelyeknek hatása teljes. A levegője jólesően felemelő azok után a kereskedelmi drámák után, amelyek általában a színház repertoárjának nagy részét teszik ki. A színház munkája is dicséretre méltó volt. A darabot úgy vitte színpadra, ahogy az illik is a kolozsvári magyar színházhoz, amikor erdélyi író nemes próbálkozását kell színpadra vinnie. Kovács László: A kolozsvári Magyar Színház 1927—28. évi műsora. A kolozsvári Magyar Színház 1927. és 28. évi szezonja sem múlt el és zárult a kivételes és felejthetetlen sikerek jegyében. A kolozsvári Magyar Színház viselte (keserűen) ebben a szezonban is kisebbségi, azaz magára hagyott sorsát. A többségi oldalról ért bánásmód mostoha szigora nem enyhült ebben a színiesztendőben sem. A magas adók és egyéb tehertételek megmaradtak az idén is. A színház szűkösen sivár anyagi viszonyai s a belőlük származó teljesítményi gátlások nyomán ez az esztendő is inkább a vegetálás, mint a tündöklés esztendeje volt, üzletileg ugyanúgy, mint művészi teljesítményeit illetőleg. A kolozsvári Magyar Színház felett az erdélyi kisebbségi színházak hervadásának periódusa az idén is tartott tovább. A kolozsvári Magyar Színház és vezetője, dr. Janovics Jenő továbbra is egyedül álltak: állami és egyéb támogatás nélkül, kizárólag önerejükre utalva, illetve kizárólag a közönségre, amelyik az idén se támogatta résztvevőbben. A közönség az idén sem tanúsított fokozottabb érdeklődést. A bérlők és a színház napi látogatói az idén is ugyanabból a szűk rétegből rekrutálódtak, mint az előző esztendőkben. A kolozsvári Magyar Színház az idén sem hódított újabb rétegeket nézőterére. Kolozsvár szélesebb polgári rétegei, a kispolgárság s ezeken túl a nagypolgárságnak a történelmi osztályok után igazodó felső rétege zömeikkel távolmaradtak az idén is a színháztól. Nem vonódtak be a kolozsvári egyetem kisebbségi hallgatói sem a színház kitartó látogatói körébe. Megmaradt törzspublikumául a városi középréteg, főleg az ú. n. zsidóság, de ez a réteg is szeszélyesebben, mint egyéb esztendőkben. A közönség egy része Kolozsvárt is fordulóban van a színháztól az idő szellemének befolyása alatt. A színházzal szemben, mint mindenütt a világon, úgy itt is, mindinkább tért nyer a film. Ebben az esztendőben pl. a film térnyerése Kolozsvárt két újabb nagy befogadó képességű mozgószínházra hivatkozhat. A kolozsvári közönség nagy részének is inkább kell a vászon látványa és szórakoztató művészkedése, mint a színházé. A kolozsvári közönség érdeklődésében úgy az átlagéban, mint a középszerűében már az első helyen áll a mozi és csak azután jön esetleg a színház. A hagyományos színház prózadarabjaival mindinkább feleslegessé lesz itt is a mozival szemben. A közönség zömét egyre jobban köti itt is a számára elasztikusabb és aktuálisabb érdeket keltő film. Annak a válságnak a jelei, melyek világszerte őrlik a hagyományos színpadot, illetve a hagyományos színpadi drámát s ezekkel együtt a közönség érdeklődését, a konvulziói mutatkoztak itt is. A hagyományos színház világválságának tünetei kiütköztek a kolozsvári Magyar Színház idei sorsán is. Mert míg a Berlinben, vagy egyéb nyugati fővárosban működő színházi vállalkozások már jórészt megtalálták a védekezés formáját a filmmel és az elváltozott közönség-ízléssel szemben, addig a kolozsvári Magyar Színház ebben az irányban az idén sem tett semmit: színház-politikája, illetve műsor kialakítási programmja, az elvek tekintetében, az idén is maradt a régi. Érdemes múltja kitaposott nyomain haladt továbbra is. Igazodott továbbra is a pesti színházak megszokott s már ott is válságokat termő színházpolitikájához, holott ha egyetemesebb meggondolásokból kifolyólag nem is, de speciális erdélyi, azaz kisebbségi helyzete következtében már rég elérkezett az eredeti színházpolitika bevezetésének, illetve kialakításának ideje. Hisz a kolozsvári Magyar Színház kisebbségi sorsa és helyzete már kerek tíz éves. Kerek tíz esztendeje, hogy lelki -------- - 215 - Felhívás: Várkonyi Nándor, a pécsi egyetem könyvtárosa egy a modern magyar irodalmat részletesen és behatóan ismertető munkán dolgozik. A mű megjelenése biztosítva. Mivel munkájának anyagát szeretné teljes egészében öszszefoglalni, ezúton kéri fel az Erdély és Bánság területén most szereplő magyar írókat, hogy pontos címüket, életrajz és írói munkásságukra vonatkozó adataikat, továbbá műveiket ■— e felhívásra utalással — szíveskedjenek címére (Pécs, Egyetemi könyvtár) megküldeni. --------