Pásztortűz, 1929 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1929-08-11 / 16. szám
lépéséről informálta a turini külügyminisztert, aki az osztrák részről való megtorlástól tartva, látszólag nem vett tudomást a dolgokról, de titokban a további akció folytatására biztatta Montit. Az olasz légió már felfegyverkezve harcra készen állott. Ám amikor megindulhatott, Magyarország már az összeomlás nagy tragédiájához közeledett s ennek folytán a légió már nem fejthetett ki olyan tevékenységet, mint amilyenre hivatva volt és amelyre a szent ügyhöz méltó lelkesedéssel készült. De a nemzeti ellenállás nagy küzdelmében a császári hadseregnek segítségére jött orosz túlerő ellen vitéz hősiességgel harcolt a magyarok oldalán. Első háborús ténykedése Törökkanizsánál játszódott le augusztus 1 5-án. A Guyon tábornok mellé beosztott Monti-hadosztály a Bamberg altábornagy császári hadosztálya által szorongatott magyar csapatok megerősítésére sietett. Heves harc fejlődött ki, de az olaszok az erős kartácszápor közepette súlyos veszteségeik ellenére rendületlenül kitartottak fegyvertársaik mellett. A légiónak ideje se volt kipihenni a törökkanizsai véres küzdelem fáradalmait, mert másnap reggel, augusztus 4-én folytatódott a kemény harc. Haynau kihasználva az előző napi küzdelemben ellankadt magyar csapatok fáradtságát, megtámadta Dembinszky seregét, amely nem vehetvén fel a harcot a császári hadak túlerejével szemben, Szőregre vonult vissza. Azonban az ellenség elfoglalván a falut, a magyar sereg kénytelen volt délkelet felé visszahúzódni. A Monti-hadosztályra várt a nehéz feladat, hogy a viszszavonulást fedezze. Az olasz légió ez alkalommal is kitett magáért és vitézségének legszebb bizonyítékát adta, amikor magára vonta az üldözők támadásait. Dembinszky altábornagy a légió sorai között talált védelmet és Monti ezredes maga mentette ki a sebesült magyar vezért az ellenséges tűzből. Bár az olasz légiónak nagy veszteségei voltak, augusztus 6-án újból a császári seregektől üldözött magyarok visszavonulását kellett fedeznie. Monti ezredes vitéz légiójával és egypár magyar huszárszázaddal feltartóztatta az üldöző ellenséget és a legádázabb tusa árán a visszavonulók ezreit mentette meg. A következő nap, augusztus 7-ike, volt az olasz légió történetének legdicsőbb napja. Az üldöző császári csapatok megtámadták a Besenyőben pihenő magyar huszárokat és behatoltak a községbe. Óriási pánik keletkezett, de az ott tartózkodó Monti ezredes most is feltalálta magát. Személyesen vitte a tűzbe a légiót és elzárva a falu kijáratát, szuronyharcban kiverte az ellenséget. A császáriak teljesen ki akarták meríteni a magyar seregeket és az üldözést folytatva, másnap, augusztus 8-án, Csátnál utolérték őket. Az olasz légió itt is vitézül verekedett. Kiváló teljesítményét a hadtestparancsnokság napiparancsban dicsérte meg. A légió már öt nap óta folytonosan harcolt, mindenütt nehéz szerepet töltött be, mert az utóvédnél az üldözők támadásait kellett visszavetnie. A csáti ütközet után az olasz légiónak alkalma nyílt újabb babérokat szerezni. Parancsot kapott, hogy a visszavonuló Dembinszky hadserege után Arad felé vonuljon. Útközben Szenttamás felől erős ágyúdörgést hallva, rögtön abba az irányba folytatta a menetelést. A magyar seregek Bem vezérlete alatt utolsó erejük megfeszítésével kétségbeesetten harcoltak. Monti a csata színhelyére érve, a legnagyobb tűzbe vetette magát és vitéz légiójával sikerült két ágyút zsákmányul ejtenie és egy félezred osztrák lovasságot visszavetnie. A nemzeti élenállás utolsó, kétségbeesett küzdelmében Monti ezredes az első sorban verekedett, pisztollyal, karddal igyekezett visszaverni az ellenséget, a harc folytatására buzdítva katonáit. A légió minden ereje megfeszítésével támogatta fegyvertársait, de minden hiábavaló volt. A nagy emberáldozatot követelő ütközet kimenetele döntő csapást mért a magyarokra. A magyar csapatoknak és a velük együtt harcoló olasz légiónak menekülniük kellett. Az olasz légió ugyanazon az úton haladt a szerb határ felé, mint a Temesvárról szétfutott magyar sereg nagy része. Ezer veszéllyel küzdve a viszontagságok és nélkülözések után Orsovánál átkelt a Dunán. Végre szerb földre értek. A légiónak több mint fele elpusztult. Mielőtt a magyar határt elhagyták, búcsúüdvözletként meghajtották az olasz zászlót Magyarország felé. A hontalanná lett magyar bujdosók csapata elindult a száműzetés bizonytalan sorsa felé. A szomorú mártír út első stációja Turnseverin volt. Itt hajtották fejüket először pihenőre a budosó magyarok. Néhány nap múlva az egész tábort Viddinbe kísérték. Augusztus 25-én Monti ezredes is ide érkezett az olasz légió töredékével. A légió tagjai, mint az osztrák uralom alatt levő Lombardia és Velence fiai, nem is gondolhattak arra, hogy hazájukba visszatérjenek, hiszen otthon mint katonaszökevényekre, súlyos büntetés, sőt halál várt rájuk. Mindennap újabb bujdosók érkeztek a viddiai táborba, így a szabadság hősi harcosai összekerültek a számkivetésben. Kossuth, aki támasza volt és vigasza a hazát, otthont vesztett menekülteknek, a szultánhoz fordult, hogy vegye őket oltalmába. A török hatóságok a szultán parancsára emberségesen bántak velük és politikai védelemben is részesítették őket. Pedig az osztrák és orosz kormányok mindjárt kezdettől fogva nagy erélyt fejtettek ki, hogy a portát a menekültek kiadására bírják. De a szultán tudva, hogy kiadatásuk esetére milyen sors vár a menekültekre, nem akarta megsérteni a vendégjogot és az ellenség boszújának kiszolgáltatni azokat, akik nála kerestek oltalmat. Az ellenséges hatalmak követeit nem elégítette ki a válasz és a diplomáciai öszszeköttetést megszakították a portával. A szultán még ekkor sem engedett álláspontjából, prestige-kérdésnek tekintve az ügyet, nem akart megalázkodni az orosz kormány előtt. Elhatározásában csak megerősítette a párizsi és londoni kormány kijelentése, hogy a szövetséges orosz-osztrák hatalmak háborús beavatkozása esetén támogatni fogják a portát. A francia, de még inkább az angol kormánynak erélyes fellépése a porta mellett engedékenyebbé tette az oroszt, minek következtében aztán a bécsi kormány is kénytelen volt elállani a bujdosók kiadatásának követelésétől. A török kormány azonban a bécsi udvar kedvéért november első napjaiban az osztrák határszélről Bulgária belsejébe, Sandába internálta az emigránsokat. Mielőtt Sumlába szállították a magyar fogolytábort, ez érzékeny búcsút vett a Gallipoliba induló olasz légiótól. Kossuth meleg szavakban tolmácsolta Monti ezredes előtt a magyar nemzet köszönetét az olasz légió önfeláldozó viselkedéséért. Az olasz légiónak hosszas tárgyalások után sikerült visszatérnie hazájába. Május 5-én a török kormány által elszállításukra felajánlott Jassy Allah nevű vitorlás fregattéval Cagliariban partraszálltak, ahol a szárd királyság katonai parancsnoka meleg szavakkal üdvözölte őket. De Monti ezredesnek minden ez ügyben kifejtett tevékenysége és az előbbi kormány ígérete ellenére sem sikerült keresztülvinnie, hogy a légió tagjait visszavegyék a szárd hadseregbe. A hatalmon lévő emberek nem akartak a győzelmes és mindig éber Ausztriával szembehelyezkedni. Lepkevirágok. (A Pásztortűz felvétele.) 367-