Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856
4 * * * sem bizonyítható, s az eredmény, melyről azokra következtetünk, számtalan másféle okoknak is lehet eredménye; a második nekem annyiban látszik elfogadhatóbbnak lenni, mennyiben az öszves természetben nem pillanatnyi hatással, hanem lassú, folytonos, kitartó,s épen e tulajdonainál fogva csalhatlan eredményű működéssel találkozunk. Nem okszerűtlen tehát föltennünk, hogy a bolygók mozgását is nem pillanatnyi roham, hanem ily lassú, folyton működő erők létesítik, s itt is mint mindenben állandó természettörvények által működik az Alkotó bölcs föntartása. Ezen véleményhez annál inkább hajolhatunk mert különben a mozgást úgy kellene tekintenünk mint az anyag természetes, úgymint létesülése pillanatában beleöntött (indita) tulajdonát, mi az eddigi természettani elvek szerint képtelenség. A központi erők elmélete mennyiségtani szigorúsággal csak a tapasztaltakat vizsgálva a mozgás eredetét nem keresi, és épen azért számos kérdéseket hagy fejtetlenül, melyek ugyan nem is a mennyiség- hanem a természettan köréhez tartoznak, mert ennek föladata mindenben a „miként“- s „miért“-et keresni. Eme még meg nem oldott kérdések, s azon tapasztalatok összehasonlítása, melyek a galvánfolyamok kölcsönös működése és a delejre (magnes) hatásában tetettek, melyek már néhány év óta minden természettani irodalmi terményt előzőnknek, ösztönöznek engem azon kérdés terjesztésére a tudományos világ elé. Váljon a bolygók mozgása nem a természetben rejlő, és folyton működő villanyos, vagy delejes erők eredménye e? s e kérdést mindenek előtt magam iparkodom taglalgatni. Vitatásom, előre bevallom, sokban tökéletlen még, s mennyiségtani alaposságot kevesekben igényelhet; mert e magában nagyszerű elméletnek megalapítására hosszú s mély gondolkozás, és kísérleti bemutatására művészi szerkezetű gépezetek kívántainak; nem is akarom állításaimat határozott igazságként vitatni, hanem első zsengéjében levő elméletemet csak mint valószínűt a tudományos téren bejelenteni, mely ha idővel, mint reméllem kellően kifejtve s kísérletileg is bemutatva bizonyosnak találtatnék, anyagilag ugyan mit sem nyerne vele az emberiség, de a természettan koronát tenne általa halántékba, melyen kutató szellemének győzelmi jelei ragyognának. Legyen szabad olvasóimra való tekintetből kik nem lesznek mindnyájan szakértők, ha nem is egészen az alapvonalaktól , mégis némileg elörül kezdeni. Mindenek előtt szükséges fölemlítenem csak fő s a megvitatandók alapjául szolgáló vonalakban a galvánfolyamok kölcsönös hatását egymásra, továbbá a lágy vasra, s az ebből eredt delejességi elméletet, és a galvánfolyamok hatását a delejre. Galván- vagy voltafolyam alatt értünk oly, mozgásban levő villanyosságot, mely különnemű anyagok érintkezése által keletkezik. Ily folyam előállítására oly anyagok használtatnak, melyek közvetlen , vagy nedves vezetékkel, érintkezésüknél természetes villanyukat tevőleges és nemleges