Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-11-21 / 203. szám

Uli. — 203. tsz. Péntek 1919. november 21. ef«fixesé** Arak: 1 S:*rs«öitó: Sxarto«aato«t letel: I **>****»**1^^ A pécsi szerb sajtóiroda közlése: A kormánybiztos főispán távolléte alatt felelőtlen elemek oly híreket terjesztenek, hogy a szerb hadsereg és a szerb hatóságok ki fogják üríteni Pécs várost és Baranya-, Somogy- és Tolna vármegyék megszállott részeit, kivéve a dárdai járást. Fel vagyunk hatalmazva arra, hogy ezeket a híreket megcáfoljuk, ezert, ha annak ideje megérkeznék, hogy bármilyen megszállott terület kiürítéséről lenne szó, úgy azt hivatalosan fogja közölni a közönséggel a kormánybiztos főispán. Felhívjuk ennélfogva a közönséget, hogy az ilyen igen gyakran felbukkanó híreknek hitelt ne adjon, bármily oldalról jönnének is azok és kérjük hogy bizalommal viselkedjék mindenki aománybiztos főispán kijelentéseivel szemben, aki semmit sem fog eltitkolni a közönség elől. ^Horthy szólott A férfiak férfia, a nők ideálja egy egész nemzet bálványa megszólalt. Haragos magyar lelkéből kifakadó igazságok röppentek szét ajkáról. A katona soha súlyosabb vádakat nem vágott senki szemébe, mint ő. Mint a végítélet harsonája zúg a fülbe: „A munkásság lássa be, hogy egyedül ő, helyesebben vezérei hibásak abban, hogy az ország idáig jutott.“ S nyíltan, őszintén kimondja, úgy, mint ritkán halhattuk magasrangú uraktól. Válasszanak olyan vezért a munkások, aki vér az ő vérükből és nem olyan fajtákat, mint Kun Bél, Szamuelly, Garami, akik csak zsebüket töltik meg a kiszipolyozott pénzzel, de kalapács soha a kezekben nem volt. Végül odakiáltja, hogy nemzetrontást tovább nem tűr. Az ember szinte megroppan azok alatt a súlyos vádak alatt, amelyet Horthy így a munkásságra, azok vezérei ellen felállít. És mig olvassuk a nyiltakozatot, nem tehetünk róla, de lelkünkben a meggyőződés szent lángja még magasabbra lobban. És minden, amit mond, mintha a mi gondolataink édes testvére volna. A mi harcaink leszűrődött igazságaié. Más szó: katonásabb. Egy a cél: a mentés. És íme a harc színterén találkozik a Pécsi Est és Horthy. Egyik diadalmasan, a megérdemelt győzelme tudatával. A másik még mindig harcolva, küzdve. A csata hevében megizmosodott karjaival tovább forgatva a kardot. Kelet, nyugat, bércei. Az Ural aranyöve és Anglia mord sziklái ugyanazokat az ideálokat visszhangozzák, mint Horthy és mi. Az égtalaj erejének kiváltója: a szibériai szegény muzsik és a magyar paraszt élni vágyó lelkéből, mint harci kiáltás röppen az ég felé azoknak az eszményeknek tüze melynek egyszerű közkaonaivá vált a mi szerény tollunk. S itt Horthy, mint eszményeink diadalmas hordozója, belénk kapcsolódik és mi ő beléje. A munkásságnak útja csak az lehet, amit ő nyilatkozatában megjelölt. Amit mi kezdettől fogva, a legrettenetesebb konmun veszély idején hirdettünk. Ha letér arról az útról, amit addig követett és azt az irányt követi, -- Horthy fővezér Horthy Miklós fővezér fogadta a szociáldemokrata munkásság küldöttségét. A küldöttség kérdést intézett a nemzeti hadsereg szelleméről és céljairól. A fővezér a kündötségnek megköszönte, hogy tv megérést lehetővé akarják tenni. Majd ezeket mondta: — „Nem pogromokat csinálunk, nem rémuralmat teremtünk, hanem egyedüli célunk a rend helyreállítása. A magyar munkást a magyar fajhoz tartozónak tekintem. Aki az én magyar fajommal egy test, azt testvéri szeretettel ölelem magamhoz s mindent el fogunk követni, hogy élelmezését elősegítsük. Már gyűjtöttünk számukra. A tönkrement Magyarországot újból nekünk kell helyreállítani. Az elhagyott gyárakat nekünk kell újból üzembe helyeznünk, hogy a munka lehetőségét megteremtsük. Kell, hogy a munkás becsületes kenyerét tisztességesen megkereshesse. Egészséges ember számára munkanélküli segélyt adni erkölcstelen dolognak tartom, ilyesmi csak betegeket és aggokat illethet. A munkásság lássa be, hogy eddigi vezérei hibásak ebben, hogy az ország idáig jutott. Mi már a sír széléről rántottuk vissza. Legyenek meggyőződve arról, hogy a nemzeti hadsereg nem fog a munkássággal szemben addig ellenséges indulattal viseltetni, amíg a hazafias nemzeti iránytól el nem térnek. A kormánnyal egyetértésig mindent megteszek, hogy a borzasztó telet ki tudjuk tartani. Csak aztán a munkásság meg he zavarja a rendet.“ Egy munkás azt kérdezte: igaz-e, hogy a szakszervezeteket feloszlaták és a pénzüket elveszik? amit a megértés, szeretet és igazság jelöl ki, ha szakít a nemzetköziség idegen, önfajától annyira távol álló gondolatától, akkor szebb, boldogabb és megelégedettebb jövőnek néz elébe. Minden távolabb áll egy magyar embertől és munkástól, hogy saját fajában mizma, láz és örökös méreg legyen. Ezt soha senki és sehol tűrni nem fogja és ezt jegyezzék meg azok, akik még mindig a nemzetköziség alapján osztálygyűlöletet hirdetnek a munkásokhoz A fővezér válaszában kifejtette, hogy „a szakszervezetek, úgy, mint minden országban, itt is megmaradnak, ha azok a hazafiatlan, destruktív irányt követő zsidó vezetőket elcsapják, mert el kell csapatok. Vagyonukat csak népjóléti intézményekre fordíthatják. Az önök vezérei Kunfi, Garami, Szamuelly, Kun Béla, sohasem vettek a kezükbe kalapácsot. Válasszanak tehát maguknak oly vezéreket, akik nem, milliókat harácsolnak az önök verejtékéből, hanem az önök testvérei származásban és munkában egyaránt, mert a magyar a magyart mindig megértette és csak lelketlen uszítók találták ki a munkászkaszt elnevezést is... • Mi mindnyájan polgárai vagyunk a hazának, önök pedig olyan polgárai, mint amilyen munkása én vagyok, aki nem napi 8 órát, hanem sokszor 24 órát dolgozom. Csakhogy dolgozzék mindenki a maga módja szerint. Aki írni tud, az írjon, aki ásni tud, az ásson és nem fordítva, mint azt az önök zsidó vezérei hangoztatták. — A gyülekezési jog teljesen az önök viselkedésétől függ. Ismétlem, mi szeretettel megyünk önökhöz, szánjuk az önök borzasztó helyzetét és mint saját fajunkon, minden elképzelhető módon akarunk és fogunk is segíteni. Azonban egyet elvárok önöktől: mondják meg a többi munkásnak is, hogy a régi nemzetrontó ténykedéseknek vége. Ha a vörös uralom csak gondolatban is fel merné ütni a fejét, kegyetlenül vérbe fogom fojtani. Telve vagyok szociális érzéssel, de a házamat lázadöhm a sárs énekére nem hagyom.Ha pedig, a hadsereg fegyelme ellen csak rejtett célzásokkal is izgatások történnének, a bujtogatót ott a helyszínen fogom felakaszatni és addig fognak ott lógni, míg le nem szakadnak a kötélről. A hadsereg fegyelme kitűnő. Azokból a parasztfiúkból áll, akiknek apját az önök vezérei akasztották fel. A falu népe azonban meg fog bocsátani Önöknek. Ds Isten és a haza fogalma nélkül ez nem lehetséges, így aztán majd elmúlik az az ellenségeskedés, mely most a falu és a város között fennáll. A nemzeti hadseregtől tehát a tisztességes embereknek nincs okuk félni, a gazembereket pedig meg kell büntetni. Nem én fogom, de a büntető igazságszolgáltatás. Vegyenek példát a külföldi hazafias munkásságáról.“ A küldöttség egyik tagja kérdést intézett a fővezérhez a sajtószabadságról. A fővezér kijelentette: — „Minden intelligens ember híve a gondolat és a sajtószabadságnak. De egyes lapok olyan nagymérvű kútmérgezést folytattak, hogy ezt tovább tűrni nem lehet. Fajom megrontását a sajtó által nem fogom megengedni. A munkások teljesen megelégedetten hagyták el Horthy dolgozószobáját. Kijelentették, hogy legfőbb törekvésük lesz a rémhírek megcáfolása. Horthy egyénisége megnyerte őket és benne látják azt az embert, aki a nyugalmat és a rendet biztosítani tudja. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a lépésnek fontosságát, amellyel a becsületes munkásság nyíltan tanúságot tett a nemzeti gondolathoz való közeledésről. Az osztályharc helyett végre a jog, igazság és szeretet jelszavával igyekeznek ők is a haza szolgálatába állani. „Ar munkásság vesére» as okai Magyarország romlásának.“ tűi«» '«MUB. «*« r «* <11* V # MN* t* Friedrich lemondott Huszár Károly a magyar miniszterelnök Lapzártakor értesülünk, hogy Friedrich István tegnap Semondott és Huszár Káról? tett a «magyar miniszterelnök. (A hírt még nem erősítették meg.)