Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)
1919-12-03 / 213. szám
31181. évfolyam — 213. sz. Szerda 1919. december 3. Elfizetési árak: | Szert«»«: Str rmmlééért MeJ- I „ , 7 ' . . ~r ~Tr.~ '.'V ^ m sr-.SSI SPSS; ... "S | momvAtmkAzmír pc»» vhctor 1 m •WWMMWMlíftlWfSBlKiSSMSiSSJWaM^ >vXW«nm%KiaKXaHHHHMOHHHMHHOHHBHH ily laoiíó levele“, melyet szombati, november 29-én, számunkban közöltünk, visszhangra talált: foglalkozik vele a „Dunántúl" is, „Munkás" is. Tárgyilagosság szempontjából méltók egymáshoz. S ez is a mi középuton haladó igazunk bizonysága. Nem szívesen válaszolunk, de úgy érezzük, a „támadást" tisztázni kell. Mert például, miért nevezi a „D." — egyenlőre ezen válaszról lesz szó, — azt a levelet „támadás" - nak? Hiszen a teljes tisztelet hangján szól a püspökről, még a többi egyházi nagyjavadalmasról is; nem kér tőlük, nem tesz szemrehányást nekik. Csupán a fölöttes tanhatóságot kéri, biztassa „némely" iskolaszéki elnököt, hogy rábeszéléssel hassanak oda, hogy az iskolaszék, vagy a község előlegezze a tanítóknak az állami fizetés kiegészítésének megfelelő összeget addig, míg az államtól meg nem kapják. A levél még a hatóságot sem vádolja e téren, hanem csak jelzi, — amit a hatóság is tud, — hogy „némely helyen" az iskolaszéki elnökök rászorulnak a biztatásra. Hol ebben a „támadás a fölöttes hatóság ellen"? Sokkal nagyobb a támadás a tanfelügyelőségnek ezen sikerült önvédelmi nyilatkozatában: „E cikk az illető tanító helyzetén mit sem változtat, mert a hatóság nem tudja, hogy tanítói közül ki van oly helyzetben, hogy augusztus óta egyáltalán nem kapott fizetést." Ha ezen mondatben nem az „augusztusion és az „egyáltalán''-on van a hangsúly (mint ahogy nem is lehet, mert a levél is említ havi 50 koronát), akkor ez a védekezés tulajdonképen: önvád és a tanfelügyelőség vádja volna az iskolaszéki elnökökkel szemben, akik egyrészt elmulasztották a fölöttes hatóságnak jelenteni, hogy tanítói közül kik nem kapták meg rendesen a fizetésüket, másrészt nem közölték az érdekelt tanítókkal, hogy a fizetésükhöz „más uton,módon hozzájuthattak volna." A tanítók bizonyára használták volna ezt a „más utat-módot" és nem átkoznák állásuk „felekezeti" jellegét. Nem értjük tehát a „ rágalomvádját. Zavarba jönne, ha ezt bizonyítania kellene. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint „a katholikus iskolák és hatóságaiknak lekicsinylése", sőt , mivel a felekezeti iskolák barátai vagyunk, azt szeretnék, hogy ezeknél oly állapotok lennének, hogy a tanítók örömmel vallanák magukat „felekezetiekének." Ezenkívül közöltük a levelet azért is, mert nem akarjuk, hogy a még jóindulatú tanítók is „a köt. nevelés- és népoktatásügy ellenségeinek" sajtójában lássak tévesen anyagi érdekeik szószólót. Egyébiránt a tanfelügyelőség azon vádja, hogy a levélíró nem a fizetését, hanem a hatóság meghurcolását akarta, aligha bátorítja a panaszos tanítókat bizalomra azon hatóság iránt, melynek a bizalmat szeretetté és ragaszkodássá kellene fokozni, épp a katolikus tanügy érdekében. COBOlOBCDICDICOnCZIKCDrC-J A magyar béke és a magyar választások — A Pécsi Est értesülése — Pécs, dec. 2. Budapesti komoly magyar politikai körökben erősen tartja magát az a hír, hogy a magyar béketárgyalások jövő év januárjában kezdődnek meg. A magyar képviseőválasztásokat január 21-ére írják ki. Kaposvárott a választási előkészületeket már megtették. A különböző pártok már megkezdték agitálásukat. A politikai üst még csak forr, komoly jelöltek még nincsenek. Ahány nap, a anyi kombináció merül fel, hogy kit küldjön fel Kaposvár képviselőnek. A magyar kereskedelmi flotta sorsa — A Pécsi Est értesülése. — Pécs, dec. 2. Barcsi levelezőnk beszélgetést folytatott a párisi ötös tanács egyik jegyzőjével, aki Zágrábból érkezett oda és Eszéket Utbaejtve a belgrádi expresszel Nisbe iparkodik. Ennek kijelentése szerint a magyar kereskedelmi flotta egy része a délszlávok birtokába kerül. Ezt a kijelentést más oldalról vett megbízható értesülésünk is megerősíti azzal, hogy a magyar kereskedelmi hajóparkból 250.000 tonna hajótér adatnék át az SHS királyságnak. Magyar művészek körúton — Pécsi Est értesülése — Pécs, dec. 2. A magyar kormány a művészet népszerüsítése céljából nevesebb művészekből egy-egy társaságot szerveztet és vidéki körútra küldi őket, hogy a magasabb zenét és éneket megkedveltesse. Szigetvári tudósítónk jelentése szerint szombaton Kaposvárott, vasárnap pedig Dombóvárott járt ilyen művész társaság. Egy százados pro!ógot mondott, volt ének, szavalat. Közreműködött hegedűművész és egy csellóművésznő is. Az ilyen népszerű hangversenyekre a belépés díjmentes. Az SHS állam színe — Pécsi Est értesülése. — Belgrád, dec. 1. Az SHS királyság hivatalos lobogójának színei a kék-fehér-piros. j ,.Ki nekünk ételt adott - annak neve legyen áldott. 'Látogatás a Mayer-laktanyában Pécs, december 2. | kitartás. Én az igazgatónőt Tegnap volt a Mayer-laktanyában az első ebéd, amelyet a szociális missziótársulat adott az ott elhelyezett gyermekek részére. Elmentem. Magam voltam ujságíró, pedig ott kellett volna, minden lap képviselőjének lenni, hogy látta volna, amit én. Hogy mit csináltak azok a „naccságák , akik mellé nemrég egy szociáldemokrata tanító felügyelőül proletárasszonyokat akart kirendelni. A kis ebédlő, melyet a sokat megrágalmazott püspök rendeztetett be, tömve volt úri asszonyokkal vagy ha úgy tetszik „naccságák''-kal. Ott volt Zichy Lujza grófnő, a vármegyei szervezet elnöke és az egész mozgalom védnője, Littke Jenőné a Jótékony Nőegylet elnöke, Visy Imréné a diakonista egyesület elnöknője, Jusztusz Miksáné. A szociális missziótársulat részéről dr. Visy Lászlóné, Tripammer Károlyné. A katolikus nővédő egyesület részéről Trim Miklósné. Ott láttuk Nyári Pált, Baldauf Gusztávot a két reformált egyház részéről, a ferencrendi szerzet több tagját. Az ebéd előtt Hajós, a szociális missziótársulat lelke mondott egy igazán felemelő és megható beszédet. Utána megkezdődött '/ • '/ r.az ebéd. Micsoda zsibongás és zaj. Az úri hölgyek nagyobbrészt maguk szolgáltak ki a 45 apróságnak, kik közül öt ott ült az egyik asztal mellett a dadája karján. Csak úgy habzsolják a kis nebulók a levest, utána a burgonya főzeléket a hússal. De szenzációként hatott ebéd után a mákos kalács, amelyet Pozsonyi Béláné küldött egy jó nagy kosárral. A grófné szintén száz süteményt hozott a mai napra. Ezenkívül egy nagy kosár volt, melynek nem akadt gazdája. Mindenféle sütemény. Csak hosszas utánjárás után mondotta meg egy kis leány, hogy Mater Auguszta küldötte a zárdából. A múlt héten gyűjtötte a növendékektől kis leányok hordták össze, lemondva az uzsonnáról, hogy jót tegyenek. (Az bizonyos, hogy nem minden nevelés produkál ilyet.) Az ebéd nagyon jó lehetett, mert amint ott álldogálva nézem a más szólókat és hallgatom mit beszélnek, csak megüti a fülemet: — Ez már jó ebéd! —, Ehüm! — válaszol rá a másik. Az ebéd után ima, az a régi: Ki nekünk ételt adott, annak neve legyen áldott. Egy kis gyerek megköszöni az összejötteknek a jóságukat Belesül, mint rendesen minden gyerek Gregor Gáborné, a sok gyerek mamája, kisegíti. Majd ő szólal. Utána Gobbi dr., a manhely igazgatója ígér sok jót. Végül Hajós. Kéri, hogy a kezdet megvan, ezután csak özv. Gregor Gábornét keresem fel és miután megdicsérem a gyermekeket, hogy mennyire megváltoztak, mennyire használt nekik anyai gondozása és munkája, kérdem, hogy nem lenne-e valami mondanivalója. — De igen — mondja — és pedig sok. Elsősorban köszönetemet kell kifejeznem egész Pécs város és vidéke társadalmának, hogy ennek a kis menhelynek fenntartását lehetővé tette. Ezt kérem megírni. December hónapja lesz a próbahónap. Azt hisszük, hogy a Szociális Missziótársulat gyermekvédő osztálya meg tudja oldani azt a feladatot, amit magára vállalt. Ha számításunk beválik, akkor élelmiszerek nagyobb részben egész jövő év májusáig rendelkezésünkre állanak. Ezt annak a sok drága asszonykának és leánykának köszönhetjük, akik minden gúny dacára házról-házra jártak összekoldulni azt, ami kell. Sajnos azonban zsírunk az nincs. Fánk és szenünk is kevés. Konyharuha is kellene. Sok káposzta levelünk maradt. Szeretnék egy-két nyulacskát. Azt felneveljük, hogy a gyerekeknek legyen valami kis örömük is. Ha pedig tudok valahonnan egy-két csirkét , azt is ide szeretném telepíteni .... De ez nem olyan fontos. Fa, szén és zsír kellene. Azután írja meg, hogy néha napján a mészárosok is megemlékezhetnének rólunk. Mert ha ők nem adnak, nem jut a húsra. Hacsak kétszer-háromszor tudunk a gyermekeknek adni, akkor jó vám És nem is kell sok. Négy kiló. Azt egy mészáros nem érzi meg. — Az ipartársulat rója ki mindenkinek és rendben lesz. Egyik héten adjon ez, másik héten amaz ...» — Hát mondja nagyságos asszonyom és győzi? Nem nehéz ez a sok gond? — Hát bizony ... — sóhajt Ilyenkor sírok egy kicsit és . .. megy Isten nevében . . A „naccsága" szeme csillant. Mintha az enyém is utánra és mentem. Künn az udvaron,egy nagy rakás szalona. A szalma körül az erős lelkű asszony neveltjei. . . . ugrándoznak, nevetgélnek, bukfencet hánynak. Középütt egy fehér kötényes leány — tanítónő, ki önként vállalta hetenként a szerencsétlenek nevelését, — hol itt, hol ott tűnik fel köztük és fehér kötényét, mint két szárnyat lebegteti a szél, úgy hogy szinte angyalnak tűnik fel . . . A nap pedig aranyos palástjába burkolja őket. Nagyon tetszhetik neki, úgy hisszük mindenkinek, még Gobbi úrnak, a gyermekmenhely igazgatójának is. H. K számára 4# fűlép