Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-18 / 42. szám
VII. évfolyam. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldde: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek Pécs, 1870. október 18-án. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben, a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 42-ik szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10 szemért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. Az autonomisták győzelme az osztrák képviselőházban. Ha az 1867-ik évi kiegyezés igazán alkotmányos állapotokat teremtett volna a „monarchia“ két államában, a delegátiók általi kapcsolat következtében az egyik államban létrejött többség - és kormányváltozás mindenkép befolyással lett volna a másik állam kormányzatára, azonban a delegációk intézménye magában kizárja az alkotmány teljességét és ennél fogva az osztrák kormányváltozás, valamint legújabban az autonomisták többségre jutása alig képes nálunk aggályokat és még kevésbé reményeket ébreszteni. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy azon osztrák párt, mely magát alkotmányhívnek nevezi, mely a hazánk egységét veszélyeztető nemzetiségekkel szemben nem barátunk, közgazdászai tekintetben pedig önző ellenségünk, kissebbségbe jött, de azért nem üdvözöljük a győztes pártot, vagyis inkább zagyvalékot sem, mert közgazdászatig szinte oly önző, a közjogi tekintetben pedig nem árthat többet, mint ártottak az alkotmányhívek szövetségben saját kormányainkkal és azokat támogató többséggel. Alkotmányos játékunkra e változás nem lesz befolyással, a magyar képviselőház többsége megszavazza amit Tisza Kálmán akar, ez pedig azt akarja, amit neki előírnak Bécsben, igy volt ez eddig s úgy lesz ezután is addig, mig a közös- egyes alkotmány sokfélekép összekuszált tanáraiból ki nem bontakozunk. A kissebbségbe jött alkotmányhívek keményen fognak declamálni a hadsereg leszállítása mellett, de csak azért, hogy a közvélemény és választóik előtt rehabilitálják magukat, különben bizonyos leszavaztatásukon nem igen fognak búsulni, ellenezni fogják a tartománygyűlések hatáskörének tágítását, ez azonban nem lesz oly mérvű, hogy a központosító rendszernek nagyon ártson, mézes madzagul egy pár kiesebb jelentőségű concessio lesz az igazi autonomisták nem irigylendő vívmánya. A reichsrathi urak házában is szervezkedik az ellenzék. A Schmerling lovag úr konstridálta az alkotmányhiveket és kemény opposition készül, már amily tőle kitelik, de kérdés valljon még odáig is, meddig a vezér megy, meri-e követni őket a hadsereg, az ily urakházbeli ellenzék nagyon ártatlan valami, csak akkor mer győzni ellenfele felett, midőn azt néki felsőbb helyről megengedik. Illyenek az alkotmányos állapotok a Lajthán túl, hogy nálunk még rosszabbak, azt bőven tudjuk, nem is változtat azokon semmiféle többség vagy kormányváltozás addig, míg hazánkban a választók a függetlenségi pártot többségre nem juttatják, vagy elvégre be nem látják a döntő körök is ez állapotok tarthatlanságát és fenyegető veszélyeit, van egynéhány, ki oda áll, hol a többség és hatalom. A geri mítoszért egyik legutóbbi teljes ülésében az elbocsátott felekezeti tanítóknak az illető hitközségek elleni igényeik érvényesítése tárgyában következő határozatot hozta: „újrabár az 1875. XXXII. t. c. értelmében a felekezeti tanítók hitközségeik elleni végkielégittetési igényeikkel a közigazgatási útra vannak utasítva, és az igy megállapított végkielégítési összeg közigazgatási úton is behajtható, mégis, tekintettel arra, hogy a bírói igazságszolgáltatás meg nem tagadható oly egyénektől, kik törvényes igényeiket a peres utón kívül nem érvényesíthetik — ha a végkielégítést követelő tanító közigazgatási utón elutasíttatik keresetével, vagy az így elért kedvező ítéletet nem hajthatja keresztül ez után, fel van jogosítva igényeit bírói perés után is érvényesíteni.“ A sziszek novű vasai nyomjelzése erősen folyik úgy hogy már bosnyák területen végezik a nyomjelzést. Hanem hogy az építkezés mikor kezdődik meg, arról ma még nem igen lehet szólani, mert az attól függ, hogy a budapest-zimonyi vasút ügyei mikép alakulnak. A b.pest-zimonyi vasút kiépítésére Schwartz Ármin vasúti vállalkozó mint egy pénzerős konzorcium képviselője adta be ajánlatát a m. kir. közlekedési minisztériumhoz, késznek nyilatkozva egy, esetleg két millió forintot biztosítékképen azonnal letenni, mihelyt az alkudozásokra meghivatik. A külföldi szakértők munkálatából a „Szegedi Napló“ egyik barátja ki a paréret állítólag olvasta, következő részletet közöl idézett lappal: „A külföldi szakértők véleménye a tiszaszabályozási rendszerben hibáztatja azt, hogy a folyamot ártereitől megfosztották s szűk töltések közé szokták. A folyamnak árterei részben visszaadandók s töltései a parttól kellő távolságra hátra áthelyezendők. Ami pedig a Dunaszabályozást illeti, azt teljesen elhibázottnak tekintik, s arra nézve gyökeres reformokat javasolnak azon irányban, melyet Mihálik, Hunfalvy János, Stefánovics és több jeles szakférfiak ajánlottak volt. Ha ez való, akkor érthető, hogy miért titkolja el a kormány a külföldi szakértők véleményét. TÁRCSA. Úti emlékek. I. Amióta embert teremtett az Isten, E földgözön soknak bolygni kell szüntelen. Egyetlnség nyomor, kerget ide s tova, Mást a nagyravágyás ördöge sarkalja. Az ott szerelmes lett, s nem talál nyugalmat, Az édes tehertől majdnem összeroskad. Ez itt megcsalatva hiszi s érzi magát. Magányba megy, hogy ott elsírja bánatát. Diktum-faktum! mindnek van egy fontos oka, Hogy az öreg Geát összekóborolja. Én is ilyen vándor vagyok e világon. Csak az az egy boszant, hogy nincs ki megszánjon ! Nincs-e? Ezer villám! már hogy is ne volna. Elválásom most is százok szivét nyomja! . . Hej, te kedves Sámod, azzal a mosolygó S virágillatár közt délibábban ringó Tájjal, heheltünél!-------Vaj’ ki tudja, mikor Jő el a szép idő, hogy ajkam összeforr Árnyas ligetedben zokogó Zepliknek Szűz harmat-csókjával?! ... Ez idők nem térnek Vissza soha többé! — — No decanis mater: Mért aggódnám? — tán Csak nem örökre száll el! . Úgy van, nem örökre! A múlt is visszatér A képzelet szárnyán; az legyen hát a bér, Hogy tündérképeit öleljük újra át, S ürítsük fenékig emlékünk poharát! Nos hát, urak, hölgyek ! történt egy vasárnap — Hej, ha rá gondolok, szemem könybe lábad! Hogy szent egyházunknak összes presbitere, Szerény lakocskámban látogatást teve. Lehajtják mellökre őszülő fejeket, S rebegve kérdezek: mért hagyom el őket? Én szólni akartam, de elszorult szivem. Megmondni a valót oly nagyon fájt nekmn! — „Tudjuk,“ — szólt egyikök sokat jelentőleg, „A száraz ugaron örömök nem nőnek, Nemde, rektor uram, a költöző madár Oda száll, hol reá szebb élet üdve vár!" . . . Az egyszerű öreg belátott szivembe, Némaságom okát tisztán megértette. — „Igen“, — feleltem én,—„sorsom“ menni késztet, De viszek magammal egy kedves emléket,’ S ez, hogy szerettetek! ... Nem mondhatom tovább, Éreztem a válás végetlen fájdalmát! Sokáig szótlanul álltunk egymás mellett, Végre egy fájó hang törte meg a csendet: — „Ha megy“ — szólt a biró, — „Istenhegyen véle ; Élni fog közöttünk sokáig emléke! . .. De aggaszt valami, arcza olyan falér! Félek, hogy sírba száll, La buli majd a levél“. Fájó köny rezdült meg az öreg szemébe’, Hátra felé fordult, s titkon úgy torné le! — „Igen“ — ismételem — „sorsom menni késztet; Ah, e falucskában bús napokat élek! Jobb lesz a fecskével uj hazát keresni, A hol sajgó szivem nem fog majd vérezni! Ha sejtelmem nem csal, ez út hosszú leend, Egészen a sírig ... a sírig vezetend. S ha Isten jövőre elhozza a tavaszt, Síromon uj sugar virágokat fakaszt.“ — „Nem úgy“ — mondák többen „e szív nem porlik el Alig e föld zátonyán örömöt nem ízlel! Ha megtört is a test — erős még a lélek, Nem száll ön a sírba, mint igaz hogy élek!* Még sokat beszéltünk vége sem szakadtan, Ha kocsi dörögést nem hallunk az utczán. Amint a kurátor az ablakra tekint, Mint a kit álmában delejes kéz érint, úgy megrezzent szegény. „Ejnye", szólt sötéten, „Itt van már a kocsi a nagy útra készen ! Mily gyors most a Joskó, el ugassa lelkét ! Vesztette volna el mind a négy kerekét “ Alig végzé szavát, feltárult az ajtó, — „Adj Isten jó napot!" köszönt be a Joskó. „Tisztelt rektor uram, adom hát tudtára. Készen áll a kocsi kegyelmed számára!“ Elhagytam lakomat, nem maradt hátramás, Bár tőrként sebezte szivem az elválás. Mikor kezet fogtam velek utoljára, Forró könycsepp csordult mindünk orcájára. Még egy „isten-hozzád" is megindult a fogat. A kedves falucska örökre elmaradt. II. Micsoda hegy az ott, olyan rideg, kopár! Oly bágyadtan rezeg rajta a napsugár. Lenn a hársak között zokog a lanyha szél, Lesóhajt az ágról a sárgult falevél. Minden zizzenés egy bús halotti ének, Elszorulna szűtök, ha megértenétek! — — Annak a vén hegynek sziklás oldalában. Vitt engem a kocsi, sürü fák sorában. — Az osztrák birodalmi gyűlés elnöke és a pártok e tekintetbeni egyértelműségével 341 szavazó közül 338 szavazattal megválasztatott Coronini Ferencz gróf. — A pártok közti mérkőzés az alelnökök választásánál történt meg, győzött pedig az autonomista párt az alkotmányhivek felett. — Első alelnök lett Dr. Smolka 180 szavazattal Klier 156 szavazata ellen, — másod alelnökké választatott Gödel Launay 174 szavazattal. — Nördling az osztrák vasutak főfelügyelője hivatalától elbocsájtatott és fizetése többé fel sem vétetik a költségvetésbe. Az osztrák miniszteri kabinet kiegészítéséről különböző hírek keringenek, legvalószínűbb azonban, hogy addig várnak, míg az autonomista pártnak többsége inkább szembetűnővé lesz, mert az alelnökválasztásnál 10 az alkotmányhívek pártjához számított képviselő hiányzott, és biztos számítás szerint az alkotmányhivekhez számított minisztereken kívül még három pártbeli képviselőnek kellett szavazatát Smolkára adni. Ebből azután kitűnik, hogy a reichsrath urak közt is Országgyűlés. A képviselőház október 10-iki ülésén a zárszámadási bizottság kétrendbeli jelentését tárgyalta. Az 1877. évi zárszámadásokra vonatkozó jelentés vita nélkül ott vezetett utam . .. hej, nehéz út volt ez ! Hogy ha rágondolok, szivem most is vérez. Bármerre tekintett könyező két szemem, Minden lehajtó ág búsan intett nekem. A bozótok között zengett a csalogány, Fájón sóhajtva sirt tört lelkem bús dalán. Agról-ágra repült, de nem lelt nyughelyét. . . Hej, tán velem együtt uj hazát keresett! — — Messze . . . igen messze . . . egy hegy tetejében, régi vár tűnt elém az alkony fényében. Fű lepte udvarán nem hangzott harczi zaj. Mének lépteitől rém rengett a talaj. Sötét komor falát benőtte a moha, Minden kön meglátszott az enyészet nyoma. Ott fenn a nagy terem — melyben hajdanában Avarász mának lánya élt vidáman — Nem viszhangozta már a tündér kaczaját. A bús emlékezet adott rá nyútt ruhát. Igaz, hogy belseje most is fényben ragyog. De elszálltak abból a régi szép napok! . . . Annak a vén hegynek egyik oldalában Vezetett az utam, kis házak sorában. Egyszercsak hogy s hogynem, még meig sem értem. Egyik kollegámnak szobájába léptem. Megölelt s azt monda: „légy üdvöz, pályatárs !“ Ez volt ám csak aztán a szép fogadtatás! Kálomista ember volt az istenadta, E sajátságos iz mégis érzett rajta! — Tyhü! urak és hölgyek, a ki szedte-vette! Egy kedves szende kép most jut eszembe. A legszebb menyecske, a tündér háziné, Egy festő bimbócska, minőt a rózsatő Száz évben egyszer ád! .. . Ah, édes Istenem, Hogyha rá gondolok, most is reszket szivem! . . . Bíbor ajkán varázs, szemében üdv honolt; Éjsötét dús haja hóvállára omolt. Termetre oly sugár, mint bérezi őzike .. . Egy szóval, uraim, a nők legszebbike! — Midőn lány szemével szemembe tekintett, És lil’jom karjával leülésre intett; Midőn bíbor ajkán megcsendült a szép szó, S kezet fogott velem e szép földi Junó: Bűvös menyországban képzeltem énemet, Hol sphérák dalkara zsong méla éneket! — — Diktum-faktum! az lett az egésznek vége, Hogy meginvitáltak estek ebédre. Mert hát*— mint mondták volt — van még idő elég. Nem indul Villánytól a gőzvonat előbb Mint csak hajnal felé. Addig hát mulatunk! Hála az Istennek, termett elég borunk. Most már hiába volt minden szabadkozás, Cseppet sem tágított a derék pályatárs! Ezalatt a neje, liliom karjával, Megrakta az asztalt Siklós jó borával. Volt leves, pecsenye és töltött káposzta, Aminőt éltemben nem ettem még soha! Szia, de beteg valék — óvakodnom kellett, Bár kaszás módjára éltem mindamellett. — „Tessék!“ — mond a jó nő, s felém nyujtoa tált. — „Beteg vagyok“ — nyögöm, — „nem eszem káposztát! Higyye meg, asszonyom, máj bajban szenvedek. Érzem, hogy nem fogok átélni több telet . .“ — „Ha-ha“ — szólt nevetve — „ugyan ne is mondja! Ily sovány embernek hogy lenne más baja!“ — — „ügy van,“ — szólt a rektor, — „ne is fecsegj erről ; Öleld meg a jelent — ne szólj a jövőről! Egyél — cinis mater — e tölt káposztából, Esküszöm, kigyógyulsz hipochondriádból!“ Le voltam sülve, többet nem szólhattam, E helyett egy pohárt fenékig hajtottam. Órák múlva kedvünk felső fokra hágott, Éltettük a hazát s a szép hölgyvilágot. Halavány arczomon bazsa rózsa nyílt már, Hej, mert kezünk között bujdosott a pohár! — Végre az éj leple szállt a város fölé, Ajkam a búcsú szót fájón nyögdécselé. Aztán által léptem a kedves küszöböt, S az éj sűrű fátyla kocsistul elfödött. Könyezve váltam el . . . megőrzőm emlékük. Áldja meg az Isten egész házanépük! — — Most hogy itthon ülök csöndes szobácskámba’, Gyakran gondolok a — töltött káposztára. S ha édes jó anyám készít olykor délre: Mindig könyet ejtek a múlt emlékére! _____ Paál Gyula, tudomásul vétetett, de annál élénkebb vitát keltött a második jelentés, mely a Magyar- és Horvát-Szlavonország között eszközölt 1875. évi leszámolás eredményéről és az 1873. és 1874. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről szól. Szapáry miniszter azon indítványa ellen, hogy mielőtt a ház ez ügyben határozatot hozna, ezen kérdés jelentéstétel végett a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény újbóli megállapítása tárgyában kiküldött országos bizottságnak adassék ki. Szontágh Pál (gömöri), Irányi Dániel, Simonyi Ernő, Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost szólalnak fel. Iványi és Simonyi kimutatják, hogy a kormány azon javaslata, hogy a zárszámadás elintézésébe a horvát országgyűlés tagjai is befolyjanak, törvényellenes. A kormány összezavarja a kompetenciákat. Mert a zárszámadást előterjeszti a közös országgyűlés elé, de ott oly indítványt tesz, mely felett csak a szűkebb, vagyis a tisztán magyar országgyűlés határozhat. Mindezek daczára a többség a miniszter indítványát fogadta el. Az Ülés végén Szontag Pál (gömöri) kérdi a pénzügyminisztertől, hogy mikor fogja a 10 évi zárszámadásokról szóló kimutatást a ház elé terjeszteni, mire Szapáry megígéri, hogy azt még a 1. évi költségvetés előtt beterjeszti. Következik ezután a ház október havi költségvetése, mely a javaslat szerinti 253.990 írtban megszavaztatik. Végül Tisza K. indítványára elhatározza a ház, hogy október 23-ig érdemleges ülést nem fog tartani. Mindazáltal az elnök felhatalmaztatik, hogy ezen időig a törvényjavaslatok benyújthatása, s ezeknek a bizottságokhoz utasítása czéljából ülést hívhat össze. Az elnök ezt határozatilag kimondván a gyűlést feloszlatja. A képviselőház október 15-iki ülésének tárgya a következő négy rendbeli törvényjavaslat benyújtása, felolvasása s az illető osztályokhoz utasítása volt, u. m.: 1. Törvényjavaslat, az 1880. évre kiállítandó ujjoncz- és póttartaléki jutalék megajánlása tárgyában. 2. Törvényjavaslat Bosnia és Herczegovinának az 1878 évi julius hó 13 án kelt berlini szerződés által az osztrák magyar monarchiára átruházott közigazgatása tekintetében szükséges intézkedésekről. 3. Törvényjavaslat, a királyi udvartartás költségeiről. 4. Uj-Szeged községének Szeged szab. kir. várossal való egyesítéséről szóló törvényjavaslat. A főrendi ház is tart ülést időközönként hogy megmutassa, mennyire haszontalan factora ő a törvényhozásnak, a mostani alakjában. Október 15-én is megesett rajta, miszerint összegyűlekezett a végett, Az igazság érdekében. .. A pákozdi ütközet után világos lett előttem, hogy a tíz első honvéd zászlóalj csak csirája a magyar honvéd hadseregnek, melynek nagyr és szép feladat jutott osztályrészül, bejelentem tehát a vallási és közokt. minisztériumnak, hogy fentartással a hivatalból kilépek, az engedély megnyerésével nem késtem 1849. okt 1 -én masra, hogy meghallja miként ő felsége az október 4 iki gratulatiót szivesen fogadta. Felsőház reformja, hol késel a miniszteri asztal fiókban ? ! Külföld. A fellázadt Kabul megfenyítésére küldött angol hadsereg elérte czélját. Riberts tábornok az angol — afghán hadsereg élén September 11-én már Kabul falai előtt állott. A lovasság 13-án vonult be Kabulba, s ott 72 ágyút foglalt el. A bevonulást megelőzőleg a felkelők levegőbe röpítették a puskaporgyárat és kiürítették az erősséget. A felkelők elmenekülésével a csend csakhamar helyre állt s Roberts tábornok az emirt visszahelyezte palotájába. S ezután a lázadás tetteseinek nyomozásához fogott. Az angol hadsereg ezen diadala s az ítélet melylyel Civagnari meggyilkoltatását emlékezetessé fogja tenni, nem annyira az afghinokat, mint inkább Oroszországot sújtja, mert itt Oroszország bujtogató politikája szenved vereséget és elítéltetést. Angliának azonban hagyományos feladata Oroszország ármányai folytán kitört lázadásokat elnyomni. Még egiszen be sem fejezte az angol hadsereg a kabuli lázadás lecsillapítását, már két más felkelés és háború van az ázsiai angol uralom ellen kitörőben. Birunia és India közt minden kereskedelmi összeköttetés megszakadt s az angol követség nehogy Cavagnari és társai sorsára kerüljön, — elhagyta Birmnia fővárosát Mandalayt. Az oroszok még Indiákra is kiterjesztik az izgatást, melynek a vége ismét háború, véres háború lesz. A czivilizatió háborúja a barbarismus ellen ott, hol a czivilizatió hadereje aligha lesz képes kiáltani a folytonos háborúzás viszontagságait. Anglia végre majd be fogja látni, azt, hogyha ázsiai birtokait békében akarja kormányozni, először Európában kell megbénítania Oroszországot. Ne Kabulban tehát, hanem Sztpétervárott lépjenek fel az angolok az orosz barbarismus ellen, s ha győzni fognak nem csak ázsiai birtokaikat védelmezik meg egyszer mindenkorra, hanem még erkölcsi jutalmul az egész művelt világ rokonszenvét és háláját fogják kiérdemelni. Az éjszakamerikai egyesült államok ellen is fellázadt néhány indián törzs, kiket, mert guerilla csapatokban harczolnak mindeddig elnyomni nem sikerült. Berlinből október 14-től az „Egyetértés“ leghitelesebb forrásból azon hírt hozza, hogy Bécsben nem csak szóbeli, hanem ünnepélyes szerződés köttetett Német- és Ausztria-Magyarország között, s Vilmos császár, ki Muszka országgal a bamat besoroztatni, beosztottak egy Komáromban alakuló 17-ik honvéd zászlóaljhoz, hová oct. 5-én meg is érkeztem. — Ezen zászlóalj legénysége azonban nyitra-trencsénmegyei tótokból állott, kikkel egy szót sem tudtam beszélni, nagyon keserves lett a fegyvergyakorlat, ezt nem csak én untam meg, hanem velem együtt még vagy 84-en, midőn tehát felolvasták a várparancsnoksági napiparancsot, hogy jelentkezzék az, ki a tüzérséghez átlépni kíván, minden meggondolás nélkül, noha őrmester voltam és hadnagygyá kinevezésem egy pár hét kérdése volt, azonnal jelentkeztem, vélem sok tizedes is, inkább lettünk álgyusok, semmint a nékünk idegen ajkú tót legényeket gyakoroltassuk, így kerültem én a tüzérséghez és ez 1848. október közepe táján volt. A honvéd tüzércsapatot akkor Komáromban Krivátsy József — akkor százados vezényletté. — Ezen csapat magva Pestről került oda és ott megszaporitatott. Az év végén a maori ütközetből Komárom felé menekült honvédek alkalmas része szintén a tüzérséghez soroztatván de a létszám a szekerészekkel együtt 700-ra emelkedett. A honvédelmi bizottmány akkor, midőn a schwechati ütközet után a visszavonulás bizonyos volt, kinevezte Kotny századost a cs. kir. vártüzérség parancsnokát honvédtüzér őrnagygyá és reá bízta a komáromi honvédtüzérség parancsnokságát, a vártüzérséget feloszlatta, egy pár honvédtüzérekhez lépett át, a többit elvitték hadifogságba. Ez azonban nagyon nem tetszett Krivátsy századosunknak és a várparancsnokság szabadságolása nélkül Pestre ment kieszközlendő a szerinte feketesárga érzelmű és megbizhatlan Kothy őrnagy elmozdítását, ki is eszközlötte ott a honvédelmi bizottmánynál Kothy elmozdítását a parancsnokságtól, de azért ő nem lett a parancsnok, hanem Makk, ki akkor már alezredessé volt előléptetve, Krivátsy pedig! Q Q7Q Kq /I CIQ n› «Alküli aHA tr \«jxi *-*-»' ■‡ ^ ^