Pécsi Közlöny, 1895. szeptember (3. évfolyam, 100-112. szám)

1895-09-01 / 100. szám

1895. szeptember 1. „Pécsi Közlöny“ előkelő iparos legifjabb leányát, Katalint, ki Németh József, káptalani számtartó házában neveltetett fel. E frigygyel a szegénység mellé a boldogság fészkelte be magát, mert az ifjú asszony nemcsak a háznak, hanem az egész falucskának,melybe a sors helyezte, jótékony angyala volt. Jótékonyságáról a málomiak, — hova jubilánsunk 1856. március 15-én költözött, elnyervén a valamivel jobb javadalmazásu állomást, — 18 évvel halála után is kedvesen emlékeznek meg. A jubiláns családi boldogsága volt oka, hogy szegénysége mellett is megelégedettnek vallhatta magát, hogy vendégszerető házát ismerősei szívesen keresték föl, hogy az egész család szeretetreméltósága a vidéken ismertté lett és ritka becsülésnek örvendett. A szeszélyes sors csapásai jubilánsunk családját sem kímélték meg; 1878. januárján beköszöntött hozzá a feketekaszás, a halál és sírba döntötte a ritka feleséget, a legjobb anyát, öt évvel később az idősebb leányt. A sors e csapásai kissé magába zárkózottá tették Faragót, de Istenbe vetett bizalmában meg nem rendülve, békével tűrte a nehéz megpróbáltatást, sőt egyetlen leánya fájdalmát a vigasz balzsamával iparkodott enyhíteni. 1888-ban ismét veszteség, de nem fájó, érte a jó öreget, mert egyetlen leánya, kit Gergelics József, a pécsi tanítóképezde gyakorlóiskolájának tanítója eljegyzett, nem sokára mások közvetlen gondozására volt kénytelen hagyni a tanítástól megválni nem tudó atyját. Öregsége napjai mégis föl-fölvidulnak, ha maga körül látja négy szép unokáját, vagy körükben tölthet pár napot. Tanítói működését kötelességtudás és pontosság jelzi: fölebbvalói iránt engedelmes volt mindig annélkül, hogy a szolgalelküség legkisebb gyanúja is érhette volna , ezért azok becsülését és tiszteletét mindenka kiérdemelte. Kartársai szerették s ma is szeretik, mert sem a megszólás sem a rágalmazás szava ajkáról soha el nem hangzott. Tanítóskodása mellett fiatalabb korában a gyü- ,mölcsészettel és borászattal foglalkozott is ,legszívesebben , 50 éves tanitói működése alatt három tanitói kertet fásított be a legjobb gyümölcsfákkal. A tanügy, a népnevelésügy szerény bajnoka, ki 50 éves működése alatt a ha- szának, a magyarosodásnak nem kis szolgálatot tett, méltó volna rá, hogy működése, hosszas munkálkodása illetékes helyiröl is elismerésben részesüljön. Isten áldása szálljon a jubilánsra s mit e földön meg nem adtak neki, majd az égben nyerjen érte bért. Nemo. Az egyháznak végcélja és feladata ugyan nem a földiekre vonatkozik, hanem az ember természetfölötti rendeltetésére, de mégis, ha tekintetbe vesszük azt a sok jót, melyet az államok, népek és nemzetek az egyháznak köszönnek, csaknem azt gondolnék, hogy feladata a földi jólét és boldogság előmozdítása. S ez onnan van, mert a földi jólét és boldogság élvezete csak az ember természetfölötti céljának szemmeltartásával lesz tiszta, biztos és zavartalan. A katolikus egyház nem pusztán tanítja a testvéri szeretetnek, az önfeláldozásnak, az igazságosságnak, az engedelmességnek, a béketűrésnek, a méltányosságnak, a hazaszeretetnek szépségét, hanem az erények gyakorlatát hiveinek kötelességévé teszi, s mindez erényeket utolérhetetlen fokban bemutatja az Ur Jézus életében, s hősies mértékben az ő szenteinek és dicsőültjeinek példájában, s a mi még fontosabb, malaszteszközeivel híveit az isteni kegyelem kincses házából oly segítségben részesíti, mely a gyarló embert az erények gyakorlatára ösztönzi és képesíti. Ne gondoljátok, hogy a modern állambölcselet e hangzatos, de tényleg kevesetmondó és hazug szavaival : Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, a forrongó kedélyeket megnyugtathatjátok. Üres frázisokkal nem lehet a világot boldoggá tenni; boldogítani csak tettekkel, és pedig igazán boldogítani csak hősies, önfeláldozó tettekkel lehet; tenni, hősiesen cselekedni pedig csak ott lehet, ahol megvan az erő hozzá, s ezt az erőt a kát. egyház adja meg az ő kiapadhatatlan kegyelemszereivel. S azért a jövő évezred számára sem vethet senki más alapot azon kívül, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus. A jövő évezredben is csak az fogja a magyar nemzetet boldoggá, nagggyá, dicsővé, hatalmassá tenni, ami őt az elsőben felemelte, ápolta, nemesitette, fölviágositotta — a Krisztus igaz egyháza. Illő dolog tehát, hogy a magyar nemzet, melynek első királya apostol volt, s melynek királyai az apostoli címet viselik, apostoli szellemtől áthatva és buzgalommal eltelve lépjen át létezésének második évezredébe. Ha első apostoli királyunkra, ha az általa őseinkbe oltott példás buzgalomra gondo l HÍREK. Pécs, 1895 augusztus 31. Az egyházmegyéből. Fetter Gyula bogdásai káplán ugyanoda adminisztrátorrá, Hradek Károly pécs-belvárosi káplán a kisszeminárium lelkiigazgatójává és a r. k. tanítóképző intézet hittanárává neveztetett ki. Segédlelkésznek küldetett Kozári Gyula hitelemző, a pécs-belvárosi plébániához, Molnár József kisasszonyfai ideiglenes adminisztrátor pedig a gyengélkedő plébános mellé Felső-Szegdre. Megyei választások. Néhány lap azt a hírt közölte, hogy a f. é. aug. végén és szept. elején megyei bizottsági tagválasztások lesznek az országban. Ez nem felel meg a valóságnak. A törvényhatósági bizottságok választott tagjainak a felénél a mandátum az idén bár lejár, a válaszjtások nem most, hanem sokkal későbben is történnek. Baranya megye egész területén november 3-án lesznek a választások egyszerre s épen mivel az alakítandó új törvényhatósági bizottságok fogják a megyei tisztviselőket megválasztani, azért minden elvbarátunkat kérjük, hogy a nov. 3-iki bizottsági tagválasztásoknál okvetlenül ve- tgyenek részt s magokat tétlenül vissza ne i vonják. Fő dolog — független embereket választani, kik meggyőződésükért helyt állanak és sem helyi sem megyei nagyságok előtt gondolataikat bilincsre nem verik. Köztisztviselők mint bizottsági tagok nem felelhetnek meg úgy a jogos várakozásnak, mint a hatalmi köröktől független, önálló polgárok. Mindenfelé szokásban volt eddig a községi és körjegyzőket beválasztani a bizottságba, ámde bármily derék emberek legyenek is a jegyzői karban, ez urak feszélyezve érzik magukat a megyei hatalmasok láttára, és az uralkodó politikával s rendszerrel szemben, melylyel a törvényhatósági tisztviselők ma már azonosítják magukat, nem is moccanhatnak, annál kevésbé érvényesíthetik esetleg eltérő véleményöket. Ebben ugyan nem a jegyzők hibásak, hanem a rendszer, mely a közszolgálat valamennyi emberétől megköveteli a hatalom előtti föltétlen kapitulációt. A legtöbb adót fizetők névlajstromának összeállítására vonatkozó hivatalos hirdetmény szövegét legközelebb közöltük az olvasókkal, arra tehát jó lesz ügyelni és akik értelmiség címén adójuknak kétszeres számítására igényt tarthatnak, ne mulaszszák el a jelentkezést a kitűzött időben. Ha polgári kötelességeinknek itt is eleget teszünk, akkor majd a közönség lesz a megye, nem pedig a hivatalnoki személyzet s akkor a közgyűléseken is a közönség akarata fog érvényesülni, nem a felsőbb nyomásnak és intelmeknek engedő hivatalnokoké. Az egyházmegye kormányzása okoz legújabban a Pécsi Naplónak sok gondot, mert szerinte nem tűrhető, hogy »holmi oldal-és szárnykanonokok» adminisztráljanak tovább. Tekintetbe sem véve azt, hogy a mondott lap a vallási dolgokban elfoglalt álláspontjánál fogva is már teljesen híjában van az őszinteségnek az ilyen ügyekbe való beavatkozásnál, anélkül, hogy ilyesmiben csak szóba is lehetne vele állni, annál kevésbé polemizálni, egyszerűen hivatkozunk arra, hogy Pécsett nemcsak oldalkanonok van, hanem egy egész káptalan, mely, ha szükséges volna bármiféle lépést iniciálni, azt bizonyára inkább lünk, büszkélkedve mondhatjuk, hogy szentek gyermekei, bár méltatlan utódai vagyunk. S ha mi nevökhöz méltók akarunk lerni, ha nemcsak nyelvben, ruhában és külsőségekben, hanem szívben, hitbuzgalomban, erényekben, királyunkhoz való ragaszkodásunkban, a haza önzetlen szeretetében hozzájuk hasonlók akarunk lenni, legyünk mi is apostolok, a keresztény szellem ápolói és terjesztői abban a körben, melyet az isteni Gondviselés nekünk kijelölt. S ha a magyar haza fiait megint a dicső ősök buzgalma hatja át, akkor tölti be a magyar nemzet az isteni Gondviseléstől kijelölt misszióját, akkor lesz az igazán boldog, igazán szabad, akkor mondják róla a zsoltárossal: — Dicsőséges dolgok mondatnak felőled. Isten városa. (Zsolt, 86, 3.) Nagyságos Asszonyom! Sokszor bámultam az előkelő társaságok egyszabásu szólásmódjain. Ugyanazoknak a szavaknak, jelzőknek és udvariassági kifejezéseknek francia-kertszabásu.