Pécsi Közlöny, 1897. január (5. évfolyam, 1-13. szám)
1897-01-24 / 10. szám
V. évfolyam. Pécs, 1897. vasárnap január 24 10. szám PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Egész évre . Félévre . . . Előfizetési ár : ... 6 Irt. A Negyedévre írt 50 kr. Hirdetések elfogadtatnak. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a he. nyomda épületébe. 1 Op. Zsinkó István. 1810—1897. (R.) Az egyházmegye másod-nesztora, a pécsi székesegyházi káptalan kis-prépostja, olvasó kanonok elköltözött az élők sorából, tiszta lelke fölszállott Istenéhez, kit forrón szeretett és hűségesen szolgált egy hosszú életen keresztül. E pillanatban sokkal inkább el vagyok fogadva, hogysem képesnek érezném magamat életrajzának teljes megírására. Különben is lehetetlen volna egy oly, érdemben gazdag életet rövid néhány sorban méltán feltüntetni. Másrészt meg fölöslegesnek is látszik hosszasan ismertetni oly életet, mely nyílt tükör volt mindenki számára, melyből mindenki kiolvashatta ritka — sőt mondhatnám páratlan nemes szivének és lelkületének érzelmeit. Hogy ki volt az a Zsinkó, kit a világ a szeretet nyelvén csak „Pista bácsin-nak nevezgetett — annak hoszszu bizonyitgatása kárba veszett munka volna. A megboldogult kisprépost és olvasó kanonok a kiváltságos emberek közé tartozott. Hiába hirdetik után útfélen, hogy a kiváltságok korszaka lejárt, ez a mondás legfeljebb a törvény előtti egyenlőségre vonatkozhatik, azonban egyes kiváltságosak most is vannak és mindig lesznek is a világon. Aki ezen férfiúhoz közeledett, annak le kellett tenni a közönséges sablonszerű társadalmi érintkezés szabályairól. Cím, rang, társadalmi állás eltűnt, hasonlóan az illanó szerekhez. Ő keresetlen hangú egyszerűséggel beszélt a legmagasabb rangúakkal úgy mint a szűkölködő koldussal, s ebbe a hangba egyszerre beletalált az első érintkezés alkalmával mindenki, mint ahogy beletalál az intonált hangba minden éphallású ember. S mert ez a hang a szeretet hangja volt, mindig megtalálta az utat a mások szívéhez, még ha útbaigazító, feddő vagy dór- igáló volt legyen is. Mert Zsinkó nem , hízelgéssel kívánta megnyerni vagy lekötelezni az embereket, hanem egyenesszivűségével. A rendkívülinek mindig nagy vonzóereje van az emberek összeségére. Ez okból csak természetesnek fogjuk találni, hogy a kővágó-szöllősi plébánia-lak az 50-es évek elejétől a 70-es évek elejéig valóságos gyülhelye volt a minden rangú és állású vendégeknek. Világiak és egyháziak Pécsről és a vidékről ebben az egyszerű plébániaiakban élvezték az akkori plébánosnak, Zsinkónak közbeszédszerű vendégszeretetét. Aki e háznak átlépte a küszöbét, ismerős vagy ismeretlen, annak szolgálatára állott mindenki : az öreg Zsinkó az apa, aki plébános fia mellett végezte be földi pályáját, a nővér, kik a plébánosnak segédjeiként szerepeltek a vendéglátásban és az egész házi népség. Ilyen nyilt háztartás s a jótékonyságnak oly nagymérvű gyakorlása mellett a házigazda pénzben nem valami nagyon bővelkedhetett, még ha különben intenzív gazdálkodást vezetett s a maga személyét illetőleg oly kevés igényű volt is. Hire ment a 60-as években, hogy Patkó rablóbandája a bakonyai, németii és sumonyi plébánosokhoz is ellátogatott. Zsinkó az ő józan logikájával rögtön felismerte a helyzet veszélyes voltát. Ezek a garázda emberek — mondá —, nem hiszik el, hogy nincs pénzem s még megkinoznának, ha pénzzel nem szolgálhatnék nekik. Azért hát bejött Pécsre s kölcsön vett néhány száz irtót s azzal legalább a megkinoztatás félelme nélkül várt a Patkó látogatására, akiben azonban volt annyi emberség, hogy ettől megkímélje a messze földön ismeretes, nemes szivü plébánost. Oly rendíthetlenül szilárd következetességű férfiúnál, mint a minőnek ifjú korától késő agg koráig Zsinkót ismerjük, a rangfokozat nem idézhet elő változást. Mint pécsi kanonok is maradt a régi, csak azzal a különbséggel, hogy a jövedelem nagyobbodásával nőtt a jótékonyság gyakorlása is. A segélyezésekről naplót vezetett, melybe azonban csak azok az összegek kerültek, melyeket megfelelő pénz hiányában rögtön ki nem fizethetett. Az ilyen tételek adósság gyanánt szerepeltek naplójában. Az evangélium szellemében tartozásnak vette a mások segélyezését. Évi budgetjében 1000 forinttal szerepelt a tanulók segélyezése s ezen összeg gyakran emelkedett is, ezenfelül még rendesen 9—10 szegény diák kapott házában ellátást. Hány szegény fiúra nézve vált ekkér lehetővé az iskolai kiképeztetés! Amily jótékony, oly hazafias érzelmű is volt a megboldogult. Magyar pap volt minden izében. A nemzeti ébredés korszakába esik ifjú és férfiúi korszakának legszebb része. Kortársa és barátja volt K. Eötvös Józsefnek és Szalay Lászlónak, a történésznek, úgyszintén Vörösmarty Mihálynak, a költőkirálynak. Ekkép nem csoda, hogy a minden jóra, nemesre fogékony, izgékony lelkületű Zsinkónál eszményies magaslaton mutatkozik a hazafiasság. Együtt örül és együtt sír a nemzettel. Hazafias érzete fellázad, midőn a 48. előtti idők restaurációinál fokossal és bunkóval rontanak egymásra a pártok. Midőn egy ablakból nézte a vérengzésről híres szegzárdi restaurációt, a hazafias érzésű fiatal pap mintegy tiltakozó hangon könnyes szemekkel felkiáltott : „Édes magyar vérem, hát így kell neked elfolynod?!“ Ha megtörtént, hogy társaságban zongoránvagy hegedűn játszották a Rákócy-indulót, Zsinkó a társalgást félbeszakítva azonnal elhallgatott s behunyt szemmel és átszellemült arccal teljesen átengedte magát érzelmeinek. Pártolta az irodalmát, a közhasznú vagy jótékony egyesületeket s a gyűléseken megjelenve,buzdító példájával mozdította elő a jó ügyet. A legmegbizhatóbban lehet vaalódi brilliáns, sutim , beszerezni, ékszerész Pécsett, Király(fő)utca, (hattyúépület) saját külön műtermében történik.