Pécsi Közlöny, 1897. március (5. évfolyam, 25-36. szám)

1897-03-02 / 25. szám

1117 március 2. „Pécei Köelőny egylet ez idén utolsó teauzsonáját tartotta meg. A búcsú­­ délután igen fényes volt.­­ Már 4 óra előtt megtelt a terem zsúfolá­­­­áig. 6 óra tájban mutatták be a kíváncsi­ság miatt már­is türelmetlen közönségnek az élőképeket. Az első- »Ámor két áldo-­­­zata­ szép alakítás volt. Kindl Gizella és­­ Jilly Veronika voltak az áldozatok, az ő­­ szívükre célzott Ámor. A második »Nagy-­­ papa és nagymama» amaz ismert képet tüntette fel, melyen két unoka nagyszülői felkötője­ és szemüvegével, illetve házisap­kájával és pipájával okoz komikus hatást. Bámultuk a kicsinyek nyugodtságát és a megkívánt arckifejezés hűségét. Az utolsó «Gyurkovics lányok»­­ volt, melyet Linek festménye után állítottak össze elég ügye­sen. Hogy ez a hét szép női arc nagy ha­tást ért el, azt mondani is felesleges. A nőegylet leleményes titkára Reed György nyomban az élőképek bemutatása után a legújabb amerikai módszer szerint el is árverezte a »Gyurkovics lányokat« a kép­ben s az impresszió hatása alatt álló kö­zönség 8 frtra verte fel a festmény árát. Ezzel véget ért a programm, Polgár Sán­dor felolvasása elmaradt. Programm után tánc következett. Mint valamennyi, úgy a jelen, utolsó tea­uzsona műsora is ő mél­tósága Sávéi Kálmánná találékonyságát dicséri, ki fáradhatatlan buzgalommal ha­tott oda, hogy minél látogatottabbá tegye a teauzsonákat s ezek anyagi jövedelmé­vel minél több éhezőn segítsen. Az utolsó teauzsona jövedelme 200 frtot meghalad. Új szénbányák. Bonyhádon vállalat alakult részben berlini tőkével, mely Ba­ranya­ és Tolna vármegyék több községének területén, egyelőre: Varasd, Nádasd, Hi­dasi, Váralja, Zsibrik, Ófalu és Apáthi községekben szénbányákat nyittat s eze­ket erélyesen fogja miveltetni. A nevezett községeken kívül egyébb községekkel is folynak a tárgyalások a bányászatot biz­tositó haszonbérleti szerződé­sk megkötése iránt. Zárdái növendékek farsangja. Helybeli nőzárdánk a­­növendékei részére a farsang három utolsó szombatján délutá­nonként huzsonákat rendezett. Legutóbbi­­ szombaton a legnagyobb növendékek, a tanítónőjelöltek farsangoltak az intézet dísz­termében . Meglepő kecsesen táncoltak a fiatal hölgyek, természetesen­­ egymás­­­­sal. Kék jelvényes kisasszonyok vitték az­­ urak szerepét s — mint a rosz nyelvek­­ beszélik — ez a szerep sokkal jobban tete­­­ezett nekik, mint amaz, mert ebben nem­­ lehet petrezselymet árulni. A rendezők : Végh Lenke, Máté Olga, Angszter Elza, és Gritzman Marta tanítónőjelöltek voltak. Szá­mos mamán és pápán kívül ott láttuk: Troll Ferenc püspököt, Hanny Gábor ka­nonokot, Rézbányay János pápai kamarást, Gsurda Béla, Mayer György, dr. Vörös Nán­dor és Krumm Péter hitoktatókat. A jó­­lelkű apácák maguk is együtt örvendez­tek az örvendezőkkel. Csak késő este osz­lott szét a vígkedvű társaság. Ipartestület közgyűlése. Március 14-én délelőtt 10 órakor tartja a Pécsi Ipartestület rendes évi közgyűlését a város közgyűlési termében a következő tárgy­­sorozattal : 1. A testület működését vázoló évi jelentés. 2 A számvizsgáló bizottság jelentése az 1895. évi zárszámadásra nézve. 3. Az 1897.­évi I.költségelőirányzat megál­­lapitása. 4 Netáni indítványok­ 5 A testületi elnök, 24 elöljárósági tag és 3 számvevő megválasztása. Tiszti estély. Helyőrségünk tiszti­kara szombaton tartotta a kaszinó termei­ben második táncestélyét. Már az első gar­­nizon estély és fényes volt, de a második­­ jóval felülmúlta amazt látogatottság tekin­­■ létében. Az ifjú és mégis már oly gyakran igénybe vett kaszinó- teremben ez volt a farsang utolsó nagy táncestélye. Méltó befejezés, mert a tisztiestélyt kétségtele­nül a legjobban sikerült estélyek egyikének lehet mondani. A jókedv egész reggelig uralkodott s csak 5 óra után kezdett a közönség oszladozni. Az első négyest 132 pár táncolta. A következő hölgyek neveit jegyeztük fel : Klimó­n,Emma, Szieberth növ., Stenzl növ., Neuber Mitzi, Dedinszky Olga, Hafner Vic­, Werner Elza, Cseh Anna, Reberics Gizella, Szily növ., Luiszer Mar­git, Polgár Blanka, Rihmer Margit, Szántó Etel, Talián Imike, báró Lenk Katalin, Marton Gizella, Vasváry Irma, Váry Piroska Weidinger Etel, Szivét­ Mariska, Ternovszky Margit, Radocsay növ., Némethy Mici, Ko­­vácsffy Vilma, Doma Gizella, Forray Agát, Hölbling Terka, Kindl Gizella, Mihályfy Irma, Nagy Krém­i, Driesz Frida, Eckensber­­ger nyöv., Hofer Gizella, Obetkó Gizella, Schwartz Vilma, Guttmann Zsófia, Farkas Irma, Pfeffer Ilka, Razgha Ilona, Mazaly Paula, Kovacsics Irén, Futima Sarolta, Cserny növ., Alt Ilonka, Elter Mici, Engel Olga, Nasitz Gizella. — Asszonyok: Szilágyi Istvánné,Várady Gézáné, Hrabécy Istvánné, Novák Jánosné, Forray Valérné, Bolgár Tivadarné, Koszits Ákosné, Gálovics Já­nosné, Szabó Zoltánné, Fekete Józsefné, Csigó Jánosné. Áthelyezés. Kaufmann Nándor tar­talékos hadapródot a 44. sz. gyalogezred­nél, a megfelelő próbaszolgálat után, át­helyezték a magyar kis csendőrség állo­mányába s a VI. kerületbe osztották be. Hangverseny. Március 28-án, va­sárnap délután 5 órakor a Vigadó nagy­termében Schläger Antónia cs. és kir. ud­vari kamarai énekesnő hangversenyt ad Schirmann M. zongoraművész közremű­ködésével. Műsor: 1. »Dich theuere Halle» (Tannhäuzer) Wagner R. énekli Schläger A. 2. a) »nocturne­ (Fis-dur) Chopin b) Póló­ 3 éi1/s) b (Vs)| absol­as(i|a)as(V8) b (Vsje Vs d (Vs) es(1/1/ie) |7s (V2) vi........................................................sti felhangzik később az orchesterben is kiséret gyanánt a tenor új dallamához »Preces meae« részletnél. Az »Inter oves« énekben a kérés mindig buzgóbb lesz; ugyan az előbbi dallam szerepel, de egészen új fel­dolgozásban. Itt igen nagy feladat megva­lósítására kell a tenoristának vállalkoznia,a­mennyiben az amúgy is gyakran ismétlődő magas hangokon kívül itt egész a felső »b*-ig kell énekelnie. Az «rocester néhány közbeeső ütemmel »e» durbay vezet át, amely a c13--mollal együttesen szerepel a követ­kező részben : h.) Confutatis. Oro supplex bass solo, énekli Taky Gyula. 16. Ha mennek az átkozottak, Tür­­kino­ra kárhozottak, Hivj hol lesznek az áldottak. — 17. Im könyörgöm térden állva, Tört szivem tekintsd, mily árva. Állj mel­lettem végórámban. — Ezen részben többszörös quinte menetet alkalmaz Verdi az »Oro pupplex- versben. Miért? Ha ily nagy mester nem figyeli meg az összhang­zattan ezen legegyszerűbb szabályát, an­nak bizonyosan nem közönséges oka van. Előfordult már nem egy világhírű zenész­nél, hogy a szólam­vezetés kierőszakolta a nyílt quinte paralelleket, sőt akárhány­szor a szeszély, vagy függetlenség tudata. Beethoven válasza ismeretes, midőn figyel­meztették arra, hogy a quinte-ekben való haladás tilos, egyszerűen azt kérdezte : ki tiltja ezt meg nekem ? Most azért is ügy marad, sőt még több is következik utánna. Még ha nem is találnánk okot arra, hogy Verdi miért jár el úgy, akkor sem ron­tana az nagy művének értékéből semmit sem. Azonban ismerete, hogy mennyire be­leélte magát Verdi a jelen nagy költemény megzenésítésébe és mennyire híven akar minden szót feltüntetni a zenei kifejezé­sekkel. Épen ezen törekvésének megvaló­sításában lelhetjük a jelen quinte-ek ma­gyarázatát is. Az alázatos megtörtsés bánat­tal teljes szív könyörgését tünteti fel itt Verdi, a­mely szív már nem is rendelkezik az élettel, olyan mint a hamu. És ezt a zene megalázkodásával az élethiánnyal fe­jezi ki a quinte-ekben; a megalázkodást úgy, hogy a szabályt nem tartja meg s ez által kiteszi magát a sokféle megjegyzés­nek ; az élethiányt pedig úgy hogy a dal­lam és kiséret könnyed gördülését meg­szünteti. Kér, könyörög, hogy az ítélet reá nézve kedvező legyen ezen a nagy napon, a mely eljő, fölgyuladva, mint a kemence, s a kevélyek és istentelenséget cselekvők mind pozdorjává lesznek; és megégeti őket az eljövő nap, úgymond a seregek ura, mely nem hagy nekik gyökeret, sem haj­tást. (Malac. 4, 1.) Erre gondolva, nem különben az utolsó ítélet egyéb borzal­maira is, azért itt újra megismétli a »Dies irae« részt, a melynek bevégeztével az ochester átvezet bennünket »b« mollba s kezdődik az egész darab legeslegszebb része, a mely a legnagyobb gyengédség­gel, finomsággal és a legnagyobb megha­tottságot létesítő kifejezésekkel van tele, és ez a »Dies irae» utolsó tétele . 1) Lacrymosa. Négyes :­ Schneider Istvánné (soprán), Zsiesny Sarolta (mezzo­szoprán), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (bass) és karok. 18. Siralomnak gyászos napja, mikor majd a port elhagyja, bűnös ember, hogy ítéld meg. 19. Isten irgalmazz lelkének! Kegyes Jézus, én Uram adj ne­kik nyugalmat Amen. Largo (1960), négyes ütem

Next