Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)

1897-11-03 / 125. szám

1­ 2 Vár reád a nagy Klimók s Sze­­pesyknek lelke, az utódra, a kik azt várják Tőled, hogy szent oyd­u­­fokaikba lépj s fentartsd a szent örökséget, a melyet tőlük nyertél ! Várunk mindnyájan, szeretett Püs­pök-Atyánk! Jöjj s foglald el apostoli trónod! S légy szerencsés s boldog köztünk ! Adja Isten ! Dr. Rézbányay József. * Hetyei Hetyey Samu 1843. szep­tember 13-án született a vasmegyei Hetyén, régi nemes családból. Gimná­ziumi tanulmányait Sopronban és Szom­bathelyen végezte s aztán belépett az esztergomi papnevelőintézetbe, a­hol kitűnő sikerrel végezte teológiai tanul­mányait. Pappá huszonhét éves korában szenteltetett, 1870. augusztus 2-án s aztán Somorján működött mint segéd­lelkész. Kiváló képessége és nem min­dennapi készültsége csakhamar magára vonta b­­e. Simor János bíboros her­cegprímás figyelmét, a ki nem késett rezidenciájába, Esztergomba helyezni át a legszebb reményekre jogosító fiatal káplánt. Mint esztergom-belvárosi káp­lán sem működött sokáig, mert Simor rövid idő múlva kinevezte a nagyszombati főgimnázium tanárává és hitszónokává. Ezen állásában bő alkalma nyílt Hetyey­­nek bizonyságot tenni kiváló pedagógiai tehetségéről. Ép oly lelkiismeretes, mint alapos készültségü tanárnak bizonyult, a ki a szó szoros értelmében lelkesítette tanítványait tantárgyai iránt s a kit a tanulók minden szigorúsága dacára meg­szerettek. Nagy tudományának, de ki­válóan párját ritkító emberismeretének köszönhette, hogy 1874-ben az eszter­gomi szeminárium tanárává és tanulmá­­mányi felügyelőjévé nevezte ki Simor. Tizenegy éven át ritka buzgalommal és rendkívüli odaadásal élt Hetyey ezen nehéz kettős hivatásának és itt hamar szerezte meg tanítványai tiszte­letét és szeretetét, a­kik még ma is hálás elismeréssel emlékeznek meg volt mesterükről. Különösen nagy sikereket a pedagógia terén ért el itt Hetyey ; az ő volt növendékei közül a legdere­kabb tanférfiak kerültek ki , a­kik mesterüket követve a szó legnemesebb értelmében teljesitik nemes hivatásukat. 1885-ben a bécsi Pázmáneum lelki igazgatója lett, hol nyolc éven át a legegyháziasabb és leghazafiasabb szel­lemben vezette a növendékek nevelését. Itt bő alkalma nyílt megismerkedni Magyaroszág és Ausztria .A főuri család­jaival s többek között a Szögyény- és Kállay-családoknál a hittant tanította. Vaszary Kolos bíboros-hercegprimás 1893-ban az érseki iroda igazgatójává nevezte ki és itt is fényes tanujelét adta tökéletes megbízhatóságának, em­berismeretének és felebaráti szeretetének. Bokros érdemei elismeréséül már 1894- ben kanonokká neveztetett ki, 1896-ban pedig c. apát lett. Mindazonáltal a mai napig megmaradt az érseki iroda élén. * Szombaton délután 5 óra felé jött a püspöki kinevezés hire városunkba, de nem hiteles forrásból. Vasárnap reggel meg­kaptuk az »Esztergom« katolikus hetilapot, mely rövid pár sorban meghozta a kine­vezési hírt teljesen illetékes forrásra való hivatkozással, s hozzá­téve: „Boldog pécsiek örülhettek !" Vasárnap este vártuk a hivatalos »Budapesti Közlöny»-t, hogy abban a legfelső királyi kéziratot olvashassuk, de a sűrű köd miatt a vonatnak késése volt, minek folytán a hivatalos lapot csak hétfőn reggel adta ki a helybeli posta. Ekkor aztán egészen átengedhettük magunkat az örömnek, miután a hír féltéb­en valóságáról meggyőződtünk. Táviratilag üdvözöltük azonnal az uj főpásztort, ki ugyancsak táviratilag igy válaszolt: »A Pécsi Közlöny szerkesztősé­gének. Szives üdvözletöket köszönöm. Működésökre Isten áldását kérem. Hetyey * Te Deum. Troll Ferenc trebin­­jei választott püspök, nagyprépost, és káptalani helynök az egyházmegye pap­ságához körlevelet intézett, melyben elrendeli, hogy az összes plébániai és ama fióktemplomokban, hol istentiszte­let szokott lenni, hálaadó istentisztelet, azaz „Te Deum“ tartassák a megyés­püspök kinevezése alkalmából. * Küldöttség­. A pécsi káptalan — mint értesülünk — küldöttség által üd­vözli az új megyéspüspököt a legköze­lebbi napokban. A káptalan képvisele­tében e célból Esztergom­ba utaznak dr. Dobszay Antal éneklő kanonok és Pozsgay József kanonok, papnövelde, kormányzó. Ezekhez csatlakoznak a külső papság képviseletében minden vármegyéből, mely egyházmegyénkhez tartozik, egy-egy papi személy és a püspöki iroda részéről Ujváry Miklós püspöki titkár.* A város a püspökhöz. Majorossy polgármester a következő távirattal üdvö­zölte a város nevében az uj püspököt: Oly soká árván maradt püspöki szé­künknek betöltése fölötti általános örö­münknek kifejezést adva, a hivatalos lap alapján sietek Méltóságodat, mint most már föpásztorunkat mély tisztelettel és szi­vem egész őszinteségével a város közön­­­­sége és tanácsa nevében a legmelegebben üdvözölni. Isten hozza Méltóságodat mi­előbb körünkbe, ahol jóakaratunk egész következetességével iparkodunk kegyes föpásztorunk magasztos hivatásának a köz­jóra minél áldásosabb eredményeit elő­mozdítani, hogy ekként Méltóságodnak nemes, lelke köztünk boldogságát a szó legteljesebb értelmében föltalálhassa. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A madarak vándorlása. Dr. Székely István teológiai tanár »Ösztön és ész« című munkájából. A madarak vándorlása mindenkor magára vonta az emberek figyelmét és érdeklődését. Honnan jön, hova megy a madár? Ki súgja meg neki, hogy mene­küljön hazájából, mert közéig a zordon és ínséges tél? Honnan tudja ezt a madár akkor, mikor még enyhe a levegő s bőré­ben van az eleség. Ki tanítja meg a ma­darat arra, hogy merre van az örökös nyár és hol talál télen élelmet? Ki mu­tatja meg neki az odavezető hosszú utat ? S mikor otthon enyhül a levegő s ébre­dezni kezd a természet, micsoda posta viszi meg a madárnak Afrikába az európai tavasz hírét? A tudomány ma is bámulva áll e titok előtt. Homeyer, miután félszá­zadnál tovább tanulmányozta a madarak vándorlását, ily nyilatkozatra fakadt: »Ahe­lyett, hogy a talányokat megoldanék, mindegyre újabb talányokra bukkanunk melyek megfejtése újabb és újabb nehéz­ségekbe ütközik ; nehézségekbe, melyeket talán soha sem lesz képes az emberi szellem megoldani.« Minden madárnak megvan a maga hazája , s ez mindig az a vidék vagy hely, a hol kikelt és költ. Ez a hely rendesen a madár északi tartózkodásának helye. A madár a helyet a hol született és megte­lepedett, sőt a lakást, melyet egyszer ki­választott, nem hagyja el maga jószántá­ból. Ha pedig kénytelen elhagyni, újra visszatér oda, hacsak a szükség ettől visz­­sza nem tartja, erőszak vagy állandó zaklatás onnan el nem riasztja. A madár hazájától meg kell különböztetni annak elterjedési körét, t. i. azon területet, ahol a faj él. Az elterjedés köre természetesen annál nagyobb, minél szerényebb igé­nyei vannak valamely madárnak. A lakhelynek változtatásai rendesek, évszakosak, vagy korszakosak. De vannak azonkívül rendkívüli vándorlások, melyek határozatlan időben fordulnak elő. Egyes fajok nagymérvű elszaporodása valamely helyen, vagy a táplálék állandó megfogyat­kozása, esetleg az éghajlat megváltozása bármely állatfajt, tehát a madarakat is kivándorlásra kényszerítheti és pedig az állandó fajokat úgy mint a vándorlókat. Ezen kivételes vándorlások a fajok elter­jedésének hathatós eszközei. Európát a költöző madarakra való tekin­tettel fel szokták osztani sarkvidéki, északi,­ közép- és déleurópai zónára, pl. Svéd- és Norvégország, Island, Grönland, Szibéria északi vidéke , azoknak egy része Közép-Európában költözik telelni, így tesz­nek kivált a vizi madarak, melyek otthon télen azért nem élnek meg, mert a vizek befagynak. Viszont azok, melyeknek hazája Középeurópában, pl. nálunk van, télire Afrikába vagy Kis-Ázsiába vándorolnak. A jeges-tenger belsejében, (pl. a Spitzber­­gákon) nyaraló egyes madárfajok a norvég partok nyílt vizű (be nem fagyó) vidékeire mennek telelni. Nálunk kétféle vándormadarak élnek : olyanok, melyek az év másik részét észa­kon és olyanok, melyek délen töltik. Mikor a költözés ideje elérkezik, a madarakat izgatottság és a vándorlás el- „Pécsi Közlöny“ 1897. november 3.

Next