Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)
1897-11-03 / 125. szám
1897 november 3. „Pécsi Közlöny“ Ezen táviratra a püspök sürgönyileg ezeket válaszolta: A város mélyen tisztelt közönsége és tanácsa nevében hozzám intézett megtisztelő és fölemelő szavakért mélyen érzett köszönetemet méltóztassék kegyesen fogadni. Lelkem egész erejével azon leszek, hogy egyházamat, hazámat és székvárosomat hűségesen és igazságban szolgálhassam és igy a közjót tőlem telhetőleg előmozdithassam. Isten szent áldása legyen a városon. Papi nyugdij-ügy. A pécsi egyházmegyei papság nyugdíjügyének újabb szabályozása érdekében a gödrei esperesi kerület az alábbi köriratot intézte az egyházmegye többi kerületeihez : AZ Alulírott egyházkerület, bővebb részletezésre nem szoruló indokokból, esetleg már legközelebb őszi tanácskozmánya alkalmából azon kettős kérelemmel szándékkozik a Jőtisztelendő Egyházmegyei Hatósághoz fordulni, miszerint egyfelől az elaggott, vagy egyébként munkára képtelenekké vált testvérek évi nyugdíját, amenynyiben azt a rendelkezésére álló alapok kamatjövedelmei és a mi évi hozzájárulási hányadunk lehetővé teszik, már a legközelebbi, vagyis 1898. évi január hó 1 -től kezdve 800 írtra felemelni; más- f felől pedig annak, ha szükséges, egyházmegyei értekezlet tartásával is módjait és eszközeit keresni méltóztassék, miszerint az évi nyugdijösszeg lehetőleg rövid időn belül 1000 írtban állapittassék meg. Miután eléggé megbízható forrásból akként értesülünk, hogy a 800 frtos évi nyugdíjösszeget az alapok és évi hozzájárulásaink már ez idő szerint is megfúrják , ennélfogva azt hisszük, hogy ide vonatkozó kérelmünk alig fog nehézségbe ütközni, annál kevésbbé, mert hisz azt a nyugdíjasok megélhetési feltételei önmagukban is eléggé indokolják. Ami pedig kérelmünk második pontját illeti, arra nézve amidőn egyfelől szükségesnek véljük újból kifejezésre juttatni az évi nyugdíjilletmények további és állandó szolgáltatása iránti készségünket , másfelől nem zárkózunk el annak esetleges felemeltetése elé sem. Ebben keresvén egyelőre az év nyugdíjösszeg 1000 írtra leendő felemelhetésének egyik eszközét, s indítványozván ugyan a célból, miszerint az alapok bár lassú, de mindenesetre fokozatos felszaporítása okából megfelelő úton mondassál ki, miszerint a javadalmasok kineveztetésük, csere útjáni áthelyeztetésük vagy előléptetésük alkalmából a nyugdíjpénztárba az általuk elfoglalandó javadalom megállapított jövedelmeinek bizonyos %-át tartozzanak egyszers mindenkorra beszolgáltatni miként az más autonomikus sőt bürokratikus testületek tagjai részéről is történik Mindez pedig, t. i. úgy az évi nyugdijilletmények már most, valamint az indítványozandó alapilletmény annak idején a legutóbbi, u. n. kongrualis, 1889/90. évi bevallásoknál aránylag hivebb és teljesebb bevallások arányában szabassanak meg. Bizalommal kérjük Iidő Testvéreinket, miszerint jelen kérirattal közölt Ió kérelmünket és indítványunkat már leg- S közelebbi őszi közgyűléseik alkalmával S — ameddig reméljük, hogy ez elárvult egyházmegye valahára pásztorához jutandó tanácskozásuk tárgyává tenni s ahoz jóakaratukig hozzájárulva, a főtisztelendő egyházmegyei Hatósághoz hason értelmű feliratokat terjeszteni méltóztassanak. * Azóta egyes kerületek már tárgyalták a köriratot s a következő meg- s állapotosokra jutottak : I. A gödrei egyházkerület maga, mely az ügyet fölvetette, Gödrében tartott őszi tanácskozmányából jegyzőkönyvi fölterjesztéssel élt az egyház- s megyei hatósághoz, alázattal kérelmezvén, hogy a lelkészi nyugdíj évi öszszege már 1898 évi január 1-től 800 írtban állapíttassák meg, miután ez összeget az alapok a legutóbbi számadás adatai szerint már most megbirják. Esedezik továbbá az iránt, miszerint kerestessék megfelelő módokat arra nézve is, hogy az évi nyugdíj-összeg mielőbb 1000 írtra legyen felemelhető. E célra, midőn a maga részéről az évi hozzájárulási hányadnak nemcsak állandó fenntartására, de bizonyos %-kal való fölemelésére is hajlandónak nyilatkozik, egyúttal az alapok felszaporítására szolgálandó új források nyitását , is sürgeti; ilyennek tartván egyebek közt azt, ha a javadalmasok úgy első kineveztetésük, valamint csere vagy előléptetés útján való áthelyeztetésük alkalmával a nyugdíjalapba a javadalom megállapított jövedelmeinek bizo. Az uj püspöknél. Az első ember Pécsről, aki az uj püspöknél személyesen tisztelgett, egy újságíró, és pedig az a pécsi újságíró, akinek helybeli pályatársai közül egyedül van pénze utazgatásra: a gazdag részvénytársaság jól fizetett hírlap írója, a »Pécsi Napló« és »Fünfkirchner Zeitung« szerkesztője, Lenkei Lajos, aki ugyan zsidó vallású, de azért sietett püs-pökünknél tisztelegni és saját szavai szerint : »megismertetni egyházmegyénk közönségével az uj pécsi püspököt.« A kegyes főpap a legbarátságosabban fogadta és minden kérdésére készséggel válaszolt. Beszélgetésük folyamán azt kérdezte az uj püspök: »Van-e a pécsi egyházmegyének saját lapja? « — Az igenlő válasz után pedig igy szólt a főpásztor: Szeretem, hogy van katolikus elveket propagáló lapunk. Ez jó szolgálatot tehet az ügynek és azért pártfogásomban is fogom részesíteni, lenállhatatlan vágya szállja meg. Az egysírjúak, rendszerint még olyanok is, melyek máskor magánosan vagy családonként külön élnek és egymással nem törődnek, minden vidéken összegyülekeznek. E tekintetben eddig legjobban megfigyelték a darvakat, gólyákat, fecskéket és némely vízi madarakat. Apróbb, vagy az ember közelében nem élő madaraknál a pontos megfigyelés természetesen igen sok nehézségbe ütközik. A gólyák és darvak jóval a költözés előtt szabad tereken, kivált a síkság magasabb pontjain gyűlnek össze és pedig minden vidéken évenkint csaknem ugyanazon ponton. A fecskék ezrével egy-egy magasabb háztetőn gyülekeznek. A vízi madarak, ha lehet, tavak mocsáros környékén, ritkábban folyók mentén csoportosulnak. A gyülekező vándormadarak élénk kiabálást, csicsergést, kelepelést, gágogást visznek véghez, mely úgy tűnik fel, mintha tanácskoznának a teendők felett s vitatkozva határoznák el a költözés módját. A gyülekezőhelyről először kirándulásokat, próba repüléseket tesznek. Ez igy megy néhány napig, mig egyszer csak eltűnnek. A legtöbb madárfaj társaságban utazik, így költöznek különösen a nappal vándorló madarak , míg az éjjeli utazók jobb szeretnek egyedül menni. Társaságban költöznek a fecskék, rucák. Sőt nem csak egyféle madarak, hanem néha külön fajuak is egymás társaságában vándorolnak. Kivált rokon fajok és olyanok, melyek hasonló élelemmel táplálkoznak, tehát egyenlő helyen egyenlő viszonyok közt élnek, szoktak így együtt vándorolni. Néha azok is, melyek különben magánosan vagy családonkint élnek, társaságban vándorolnak. Némely madár azonban még vándorláskor is kerüli a társaságot, mint pl. a kakuk. Egyik fajnak hívó hangjára útra kelnek egyébb fajok is. Úgy látszik, hogy nálunk főleg a daru játszik ilyen trombitás szerepet. Az együttköltöző különfajú madarak egyetértése annyira megy, hogy állítólag egyik a másikat, a nagyobb a kisebbet hátán cipeli a tengeren, úgy látszik, hogy a gyülekező madarak vezért is választanak, legalább sokan azt tartják. De a dolog egyáltalában nem bizonyos, csak annyit lehet állítani, hogy sok költöző madárnál egyesek vezérszerepet visznek. Azon madaraknál, melyeknél a vándor csapatot egyik egyed vezeti, a vezér időről-időre változik, pl. a durváknál. A régi megfigyelők azon véleményben voltak, hogy a madarakat az öregek vezetik. Palmen szerint általában az öregebbek és erősebbek a vezérek; Perry szerint az öregebbek és tapasztaltabb egyedek. Azonban újabb megfigyelések szerint ez legalább is nem általános szabály. A legtöbb madárnál nemcsak hogy az öregek nem vezetik a fiatalokat, hanem az öregek és fiatalok nem is egy időben költöznek el. Tehát legfeljebb azoknál, melyeknél a különnemű és korú egyedek mind együtt utaznak, lehetnek az öreg vezérek. De még itt is előáll a kérdés, hogy melyik öreg vezessen. Még legtöbb joggal lehetne azt mondani, hogy a nagyobb és erősebb példányok ragadják magukhoz a vezérszerepet, így azután a vezérkedés egyszerű megfejtést nyert az ököljogból, ami úgy 3